Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

298 555. országos ülés i9ik Julius 15-én, szerdán. Mert bocsánatot kérek, nálunk megfelelő, teljesen megbízható statisztikát arra gyűjteni, hogy egyes perek illetéke mennyi és hogyha az átalányrendszert akarjuk behozni, milyen módon kell a tételeket megállapítani, csak ugy lehet, ha minden egyes pert feldolgozunk. Már most a múltra nézve ezt megcsinálhattuk volna igen nagy költséggel, igen nagy fáradsággal, a munkaerők lényeges szaporításával. Mert méltóztassék azt venni, nekem minden egyes pert legalább két évre visszamenőleg kellene feldolgoztatnom; mert az olyan statisztika, amely két évre sem terjed, rendkívül labilis. Tehát minden egyes pert legalább két évről kellett volna ugy feldolgozni, hogy mi volt a kereset tárgya, mi volt a megítélt összeg, mennyi bélyeget ragasztottak fel; de ez a munka a tisztviselői létszám jelentékeny felemelése nélkül, sem a bírósági személyzet, sem a pénzügyi személyzet által ellátható nem lett volna. Es mit tudtunk volna meg ezen a módon? Azt, hogy a régi eljárás alapján minő átalányilletéket kellett volna statuálnunk arra, hogy ugyanaz a bevétel folyjék be, amely eddig befolyt. De nekünk egy uj peres eljárás alapján kell az illetéket megállapítanunk, én tehát azt hiszem, a helyes az volt, hogy most megcsináljuk ezt a törvényt, átmenetet teremtve, megvárjuk ennek a hatását, ennek alapján majd idővel, amikor a pénzügyi helyzet is kedvezőbb lesz, megcsináljuk a statisztikát és ha akarunk, akkor áttérhetünk az átalányrendszerre. (Helyeslés jobbról.) De ettől eltekintve, ami tisztán a statisztika kérdése, az átalányrendszer behozatalának nálunk más, igen nagy nehézségei is vannak, amelyekre szintén alludáltam az indokolásban. A t. igazságügyminister ur nincsen abban a helyzetben, hogy a bírói személyzet vállalhatná az átalányrendszer esetén fizetendő illetékek mérvének megállapítását, de ez ellentétben is volna azzal, amit az urak kivannak. Németországban a birói iroda végzi ezt el. Én olyan rossz véleménynyel a mi bírósági kezelőszemélyzetünkről, mint a túloldal, persze nem vagyok, (Mozgás balfelöl,) én sokkal jobb véleménynyel vagyok róla, de mégis sem a kvalifikácziójuk, sem a dotácziójuk nem olyan, hogy ez a munka rájuk volna bízható. (Zaj a baloldalon.) Különben a leletezéseket illetőleg tévedésben vannak az urak, azokat a leleteket nem a fináncz veszi fel, hanem a legnagyobb részben bírósági alkalmazottak veszik fel. Én tehát, mondom, a bírósági segéd- és és kezelőszemélyzetre a kiszabást nem tartom bizhatónak, de ezek a tisztviselők különben is annyira túl vannak terhelve, hogy ezzel a feladattal csak létszámuk jelentékeny emelése mellett volnának megbízhatók. Maradnának tehát a pénzügyi közegek, de azoknak elfoglaltsága is igen nagy, ugy, hogy ott is létszámszaporitásra volna szükség. Az adóhivatalokban és a pénzügy igazgatóságokban mindenesetre birunk olyan tisztviselői karral, amely e feladatra alkalmas volna, de hova vezetne ez, ha minden per iratait, a német rendszert alapul véve, háromszor vándoroltatnánk a biróságtól az adóhivatalhoz addig, amig elsőfokú birói Ítélet hözatik. Éz teljesen lehetetlen dolog és azonkívül épen ma, a mi viszonyaink között, amikor általánosságban panaszkodunk, hogy a tisztviselői létszám igen nagy, hogy a tisztviselők számát apasztani kell, akkor, amikor tulajdonképen van egy bevételi forrásunk, amelynél már megszoktuk, hogy bélyegjegyek alakjában rovassák le, ami aránylag kevesebb tisztviselő alkalmazását teszi szükségessé, — akkor ezt megváltoztassuk és a fejlődést ne abba az irányba tereljük, amint az kívánatos lenne, hogy lehetőleg csökkentsük a tisztviselői létszámot, — hanem olyan reformokat hozzunk be, amelyek a tisztviselői létszám emelését vonják maga után. Erre nézve a mai időpontot időszerűnek nem tartom és ezek azok a szempontok, amelyek miatt az átalányrendszerre való áttérést mellőznöm kellett. (Helyeslés jobb/elöl.) Különben is azt hiszem, sokkal helyesebb, ha idővel mégis az a meggyőződés mutatkoznék, hogy az átalányrendszer a megfelelőbb, akkor térni arra át, amikor már a polgári perrendtartás hatását e tekintetben ismerni fogjuk. (Igás ! Ugy van! Helyeslés jobbfelöl.) Abban, hogy antiszocziális intézkedés lenne az, amint azt Ajmonyi Albert gróf t. képviselő ur emiitette, hogy nem térünk át az átalányrendszerre, őszintén megvallva, nem osztozhatom. Én annak kritériumát, hogy a törvénykezési illeték antiszocziális-e, vagy hogy a szocziális szempontok kisebb-nagyobbmérvü figyelembevételével állapittatik-e meg, abban látom, hogy aránylag a kis perek, a kis exisztencziák perei kisebb mértékben terheltetnek, mint a nagy j>erek és a vagyonosabb exisztencziák perei. Sajnos, e tekintetben őszintén bevallom, nem mehettem olyan messze, mint én magam is szerettein volna, mert hiszen nálunk tényleg annyira a kis peren van a súly, hogy — amint emiitettem — teljes lehetetlenség volt a mai pénzügyi eredmények koczkáztatása nélkül e tekintetben tovább menni. De ami e tekintetben megtehető, az mindenesetre lehetséges az átalá.nyrendszer mellett épen ugy, mint a bélyegrendszer mellett, mert hiszen az egyes néposztályok és szocziális rétegek között a terhek miként való eloszlása kérdésének és a terhek beszedési módja kérdésének — mert nézetem szerint a másik egyszerűen a terhek beszedési módja,' — szerintem a szocziális kérdésekkel semmi kapcsolata nincsen. Azt hiszem, méltóztattak is látni, hogy Németországban az illeték magasabb, mint nálunk. (Igás ! Ugy van.{ jobbfelöl.) Ezek után, t. ház, ón azt hiszem, hogy nagyban és egészben világos képet adtam arról, (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) hogy a kormánynak mi az intencziója, mi a czélzata, és ugy