Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

555. országos ülés 191k Julius 15-én, szerdán. 299 gondolom, hogy egy általános vita keretében tulajdonképen ezek azok a kérdések, amelyek tárgyalandók volnának, s igy körülbelül telje­sítettem feladatomat azzal, hogy ezeket a kér­déseket pertraktáltam. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy egy pár kér­désre még kitérjek. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az ügyvédi nyugdíjintézet kérdése. T. ház! Az ügyvédi nyugdíjintézet kérdé­sében a t, igazságügyminister ur már nyilatko­zott s ennélfogva tulajdonképen teljesen feles­leges volna, hogy én, mint vele szolidáris minis­ter e tekintetben még nyilatkozatait kiegészít­sem. Kiterjeszkedem* azonban mégis erre a kér­désre azért, mert a túloldalnak egyik t. szónoka, ba jól emlékszem, Szmrecsányi György képviselő ur szememre vetette, hogy ime, én két év előtt megtagadtam azt, hogy a költségvetésbe ennek a nyugdíjintézetnek javára 10.000 K beállittas­sék és most — szerinte azért, hogy az ügyvédi kar jóindulatát ezen javaslat irányában meg­vásároljam — 500.000 K-át adok. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Hát én az állam érdekében remélem, t ház, hogy nem fogok mindig olyan rossz üzletet csinálni, mint amilyen rossz üzletet csináltam volna akkor, ha ezt az intézkedést üzletből csináltam volna, (Derültség jobbfelöl) mert a t. ház túloldalán ülő urak felszólalásából ugy láttam, hogy nem igen sikerült ezzel az 500.000 K-val az ügyvédi kar t. képviselőinek jóindulatát kiérdemelnem, ami — őszintén megvallva — nem is volt czélom. (Derültség jobbfelöl) Nagyon jól tudja a t. képviselő ur, hogy én igenis, két évvel ezelőtt megtagadtam a 10.000 koronát... Mezőssy Béla: Eosszul tette! Teleszky János pénziigyminister: Hát kérem, ez nézet dolga. Engem ezen dolgokban rendszerint az vezet, hogy Magyarországon mindig azt tapasz­taltam, hogy keletkeznek társadalmi intézmé­nyek az állam ingerencziája nélkül (Ugy van! a jobboldalon.) és amint létrejöttek, jönnek az államhoz szubvencziót és segítséget kérni. Őszin­tén megvallom, én az egész vonalon küzdök ezen tendencziák ellen. (Félkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes!) Ilyen indokból tagadtam meg annak idején a 10.000 koronát. Most azonban a helyzet egészen más. Az ügyvédi nyugdíj- és gyámintézet veze­tősége azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a törvény megváltoztatásával, a nyugdíj- és gyám­intézet ügykörének és feladatkörének tágításá­val az ügyvédek és hozzátartozóik nyugdiját a mai, inkább segélypénz jelleggel biró és társa­dalmi utón előállított rendszerből valóságos nyugdíjintézménnyé fejlessze ki; és minthogy az állam pénzügyi helyzetét olyannak Ítélték, hogy abbeli kívánságuk, hogy az állam költségveté­sének terhére dotáltassanak, nem lesz teljesít­hető — mert az természetes, hogy egy ilyen, alapon kiépítendő nyugdíjintézet a saját erejéből magát fenntartani nem képes — azzal a kérés­sel fordultak hozzám, hogy a törvénykezési ille­ték reformjával kapcsolatban az ügyvédi nyug­díjintézet számára külön illeték szedését enged­jük meg és javasoljuk a törvényhozásnak; hogy tehát azon összegen felül, amely összeget az ál­lam a törvénykezési illeték czimén be akar szedni, a nyugdíjintézet támogatását azáltal tegyük lehetővé, hogy azt a jogkereső közönsé­get, amelynek szolgálatában elvégre ők idejük javát töltik, mintegy adóztassák meg ők maguk az állam segélyével nyugdijiintézetük czéljára és javára. Őszintén megvallva, a kívánságot annyira méltányosnak és indokoltnak tartom mind a két oldalon, ugy abból a szempontból, hogy a nyug­díjintézet tényleg kiépíttessék, mint abból a szempontból, hogy annak kiépítése ilyen módon előmozdittassék, hogy kérésük teljesítése elől nem zárkózhattam eb Nem zárkózhattam el annál kevésbbé, mert a legutóbbi időben egy másik szabad foglalkozó ágnak, a körorvosoknak nyug­díjintézete is létesült és pedig létesült az állam támogatásával. Ezen az alapon és abszolúte nem azért, hogy az ügyvédi kar jóindulatát kiérde­meljem, illetőleg megnyerjem, azt mondtam nekik, hogy a kérdést hajlandó vagyok meg­old ani. Minthogy azonban rendkívül zaklató volna, amint azt az urak maguk is belátták, — ha én külön illetéket szedetnék be külön bélyeg­jegyek alakjában a nyugdíjintézet javára, azt a kérdést tisztáztam velük, hogy milyen nagy lenne az az összeg, amelyre ők reflektálnak, mennyi az, amire számítanak. Amikor tehát ebben a javaslatban az illetéktételek emelését kontempláltam, tekintetbe vettem azt is, hogy ebbe mintegy beleolvasztom azt a külön illeté­ket, amelyet az ügyvédi kar saját czéljaíra akar szedni, hogy ez egységesen szedessék be és annak 500.000 koronát kitevő része átutaltassák a nyugdíjintézet számára. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon. Felkiáltások a baloldalon: Egyszer és mindenkorra ?) Évi járulékul a körorvosok nyugdíjintézete is évi 300.000 korona járulékot kap. Egy másik szempont, amelyre ki kell ter­jeszkednem és amelyet többen kifogásoltak az ellenzék szónokai közül, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) az a diszparitás, amelyet a törvény­javaslat Magyarország és Horvát-Szlavonorszá­gok között statuál. (Halljuk! Halljuk!) Bocsá­natot kérek, t. ház, ha egyszer helyesnek mél­tóztatnak elismerni azt az elvet, — és azt a t. túloldal több szónoka elismerte — hogy a tör­vénykezési illeték a törvénykezési rendtartással, a polgári perrendtartással szoros kapcsolatban van; hogyha másrészt nem méltóztatnak tekin­teten kivül hagyni azt, hogy az 1868 : XXX. t.-czikk értelmében Horvát-Szlavonországoknak joga van olyan polgári perrendtartást létesíteni 38*

Next

/
Oldalképek
Tartalom