Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-555
555. országos ülés Í91í nak azok a renedlkezései, melyek a perhalasztásokat és a perek szükségtelen húzását vannak hivatva meggátolni az által, hogy ezeket a percselekményeket lényegesen magasabb illeték alá veszik, minő hatást fognak elérni, ami persze nem tőlem függ. Én csak egyet konstatálok, azt, hogy ezeket az emeléseket, melyek a szakaszban foglaltatnak, nem én találtam ki, hanem a t. igazságügyminister ur kivánta és nem pénzügyi érdeket képeznek ezek az emelések, de törvénykezési érdeket. (Helyeslés jóbbfelöl.) Gondolom Apponyi Albert gróf képviselő ur, vagy talán más a t. túloldal szónokai közül, kétségbevonták az én jóhiszeműségemet, hogy én valóban a pereket akarom csökkenteni. . . Gr. Apponyi Albert: Én nem! Te'eszky János pénzügyminister: ... tényleg nem, bocsánatot kérek, mások mondták, hogy én volnék a legjobban megakadva, ha ennek a javaslatnak az volna az eredménye, hogy a perek száma csökkenni fog és a perek húzása is kisebb számban fog előfordulni. Erre vonatkozólag egész őszintén megmondom, az államháztartás nincs ugyan abban a helyzetben, hogy a törvénykezési illeték bevételéről lemondjon, hogy lemondjon arról az összegről, amelyet ezen a czimen az 1914—15. évi költségvetésben előirányoztunk, de én a legnagyobb loyalitással támogatnám a t. igazságügyminister urnak azt a tendencziáját, ami különben a polgári perrendtartásról szóló törvénynek is tendencziája, hogy a perek' lebonyolítását gyorsitsuk és a szükségtelen pereket lehetőleg kerüljük. Már mos + , ha ezek az lletékek csakugyan oly magasak, amint mondani méltóztattak, — és konczedálom, hogy részben igen tekintélyesek — akkor én a magyar közönséget nem tarthatom annyira kiskorúnak, hogy feltételezzem, hogy előbb-utóbb rá ne jöjjön arra, hogy felesleges perbeli cselekményekkel nem fogja engedni a pereket drágítani. Azt mondták, hogy mi a polgári perrendtartásról szóló törvénynek azt az intenczióját, hogy a perlekedés gyorsabb és olcsóbb legyen, ezzel a javaslattal illuzóriussá fess;-ük. Bocsánatot kérek, ha ez a paragrafus érvényesülni fog, akkor azt a hatást elérjük. Különben is a perlekedésnek csak egyik költsége az illeték és azt hiszem, hogyha elérhető lesz az, hogy ezentúl az oknélküli halasztásokat és az oknélküli felebbviteleket elkerülik, — ezért emeltük a felebbviteli illetékeket — ezáltal a polgári perrendtartásról szóló törvény intenczióit mozdítottuk elő. Nem állok jót érte, de nekem ugy rémlik, hogy már a javaslat indokolásában allúzió van arra, hogy a perhuzó cselekmények lehető kiküszöbölése érdekében lesz emelendő az illeték és ugy rémlik, hogy a tárgyalások során felmerültek olyan eszmék is, hogy bizonyos halasztásokat egyáltalán el kellene tiltani. A törvényjavaslatnak rendelkezése tehát mindenesetre ezt az intencziót szolgálja és ha ezt az intencziót szolgálja, akkor nekem, ki az állam Julius 15-én, szerdán. 295 pénzügyeiért felelős vagyok, azzal is kell számolnom, hogy ez az intenczió tényleg megvalósuljon, mert ha valamit kontemplálok, akkor a konzekvencziákat is le kell vonnom és nagyon természetes, hogy azt a lehetőséget is figyelembe kell vennem, hogy az állam illetékbevételei a javaslat intézkedései folytán csökkenni fognak, tekintettel éppen arra, hogy ezek a bizonyos perbeli cselekmények kisebb számban fordulnak majd elő. Világos, hogy éppen ezért más czimeken és más perbeli cselekményeknél kell igyekezni az elmaradó bevételt pótolni. (Helyeslés jobbfelől.) Ez az a gondolatmenet, amelyen a javaslat felépült és ha e gondolatmenet alapján méltóztatik vizsgálni a javaslatot, méltóztatik látni, hogy csakugyan van emelés a beadványoknál és a tárgyalási jegyzőkönyveknél, amely emelés a kisebb tételeknél 25%-os, más tételeknél tényleg nagyobb százalékos, — éppen azon okok miatt, amelyeket az előbb felhoztam •— de ha méltóztatnak tekintetbe venni, hogy itt egyes beadványok mindenesetre elmaradnak, akkor egészben véve nem lehet azt mondani, hogy a beadványi és jegyzőkönyvi illeték czimén az összes bevételek 25%-kal fognak emelkedni, hanem — mivel egyes beadványok elesnek — ezen a czimen 25%-nál kisebb emelkedést kell megállapitani. Amint emiitettem, azoknál a perbeli cselekményeknél, amelyek nem feltétlenül szükségesek s amelyek csak a per halasztását vannak hivatva előidézni, lényegesen emelkednek az illetéktételek, ameimjnben itt az 1. §. a) pont alatti illetéktételeknek kétszerese vétetik. Itt azonban nem hogy bevételi többletre, hanem bevételcsökkenésre kell számítanunk; végeredményében tehát ez már csökkenti az 1. §-nál jelentkező 25% többletet. A közbeeső határozatoknál a tétel 1000 koronáig csökken. Mivel — mint méltóztatnak tudni —• a perek túlnyomó része 1000 koronán aluli és mivel különösen a múltban igen kevés olyan per volt, ahol közbeeső határozat nem hozatott, ez mindenesetre jelentékeny bevételcsökkenést jelent, ami .előidézi azt is, hogy az olyan 100 koronán alóli pereknél, melyeknél a múltban közbeeső határozat volt és lesz most is, ceteris paribus, az illeték nem hogy emelkedő, de csökkenő lesz a múlthoz képest. Az ítéleti illeték 100 K-ig változatlan ; tehát méltóztatnak látni, hogy a legnagyobb kontingenst képező perekben az illeték megmarad, vagyis annak a 25% emelkedésnek, amely a beadványoknál, tárgyalási jegyzőkönyveknél stb. mutatkozik, el kell oszolnia e tételekre is, ahol emelkedés nincs. 100 K-án túl azután emelkedik az illeték 20%-kal, 5000 K-nál 35%-kal. De méltóztatnak tudni, hogy 5000 K értéken felül a pereknek csak 2—3%-a van, mint azt az előbb voltam bátor említeni. A felebbviteli illetéknél 2000 K-ig az emelés ugyanaz, mint az Ítéleti illetéknél, 100 K értéldg tehát megint nincs emelés ; 2000 K-nál történik azután az a nagy ugrás, amelyet a t. túloldalnak sok tagja kifogásolt,, sőt tollhibának is tüntetett
