Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

296 555. országos ülés 19íí Julius 15-én, szerdán. fel: t, i. 24 K-ról felmegyünk 45 K-ra. Ez azonban nem tollhíba, hanem egyszerűen — mint Springer t. képviselő ur is konstatálta — az eddigi állapotnak sziikségképeni konzekvencziája, mert eddig is 2000 K-nál 20 K-ról 40 K-ra emelkedett a felebbviteli illeték. Egyezségeknél eddig is az Ítéleti illetéknek felét kellett fizetni. Az emelkedés tehát — amint méltóztatnak látni — csak a nagyobb tételeknél fordul elő. A választott birósági illetékeknél — beisme-, rem — az emelkedés lényeges. De, azt hiszem, méltóztatnak konozedálni, hogy a választott birósági esetek száma olyan jelentéktelen, hogy ebből bevételi többlet nem igen fog előállani. Polónyi Géza: A börzét is bele tetszik érteni a választott bíróságba? Teleszky János pénzügymin'ster: Nem, a börze el van különítve. Ha ezeket a szempontokat igy méltóztatnak tekintetbe venni, akkor azt hiszem, igen bajos ebből a törvényjavaslatból akár túlzott illetékemelést, akár pedig négy-öt millió K-át meghaladó bevételi többletet kiolvasni. Lényegesen függ a bevételi többlet mikénti alakulása — ezt beismerem — a 2. §. mikénti érvényesülésétől. Ha ez nem fog arra vezetni, hogy ezek a percselekmények lényegesen csökkenjenek, akkor igenis itt lényeges bevételi többlet áll elő, amelyre én nem számítottam, amelyre nem is reflektálok és akkor be kell ismernem, hogy a törvényjavaslat e tekintetben azt a czélt, amelyet az igazságügyminister ur el akart vele érni, nem érte el, hogy ezzel oly véletlen bevételi többlethez jutottam, amelyre nem számítottam és hogy ez lehetővé fogja tenni, hogy ebben a tekintetben esetleg bizonyos változtatásokat létesítsünk. Azonban én remélem, hogy ez nem fog bekövetkezni és azt hiszem, hogy igenis ezeknek a rendelkezéseknek nagyon is meglesz a tőlük várt hatása. Minthogy e kérdésnél vagyok, méltóztassék megengedni, hogy a választott bíróságról is beszéljek. (Halljuk ! Halljuk l). Méltóztattak kifogásolni, hogy a választott bíróságok ítéleteit megilletékezik ; azt méltóztatott mondani, hogy ez egyáltalában nem helyes, ennek nincs semmi alapja és ez tulaj donképen ellentétben áll azzal az irányzattal, hogy a pereskedést csökkentsük. Előbb emiitettem már egy alkalommal, hogy az állam különböző bevételi forrásait abból a szempontból megítélni, hogy melyik az illeték és melyik az adó, rendkívül bajos. Anélkül, hogy ezt a kérdést eldönteni akarnám, csak felvetem, hogy igenis, én nagyon el tudom képzelni, hogy nagyon jól meg lehetne okolni az olyan felfogást, amely az Ítéleti illetéket már egyáltalán nem illetéknek, hanem forgalmi adónak minősiti. Fokozottabb mértékben áll ez a választott bíráskodási Ítéletre. Mert méltóztassanak azt figyelembe venni, hogy a választott birósági Ítélet sokszor pótolja a törvényszéki ítéletet. Teljesen konczedálom, hogy ilyenkor az állam elesik az összes zaklatástól, az összes terhektől, tehát védhető az az álláspont, hogy ezt ne vagy legalább kisebb mértékben illetékezzék meg. (Felkiáltások a baloldalon : Sehogy sem I) Kisebb mértékben van a javaslatban is terhelve : fele t. i. a rendes birói eljárásban lerovandó illetéknek s a beadványi és jegyzőkönyvi illeték elesik, a teher tehát lényegesen csekélyebb. Azonban ez abszolúte nem financziális "kérdés és teljesen alárendelt jelentőségű, ugy hogy ezt esetleg még mérsékelni is lehet anélkül, hogy a törvénynek a pénzügyi hatását érintené. De ne méltóztassanak elfelejteni, hogy a választott bírósági Ítélet sokszor a két fél között kölcsönösen okiratba foglalandó megállapodást pótol, amely megállapodás után, ha nem választott birósági Ítélet alapján, hanem a felek saját megegyezése alapján jön létre, jogügyleti illetéket kell fizetni. Ez a szempont, t. ház, megokolja, hogy a választott bíróság Ítéletét megilletékezzük. De tovább megyek, t. ház, egy más, sokkal általánosabb szempont is van, amely ezt megokolttá teszi. Hiszen az állam az egész jogrendet tartja fenn. Az állam a jogrend fentartása érdekében szedi a törvénykezési illetéket. A jogrend fentartása pedig éppen olyan érdeke annak az állampolgárnak, ha választott bíróság döntését veszi is igénybe, mintha a rendes törvényszékhez fordul. Hiszen a választott bíróság működése maga is csak a jogrend fentartása által válik lehetővé. Egy hang (a baloldalon) : Azért fizet adót! Teleszky János pénziigyminister: A többi is fizet adót. Hiszen arról lehet beszélni, hogy csak adókat szedjünk be, de eddig ezt egy modern állam sem teszi és én e tekintetben semmi esetre sem fogom megtenni az első lépést. A jogrend fentartása és azok az előnyök, amelyek a jogrend fentartásából az egyes perlekedőkre hárulnak, a választott bíróság ítéletét igénybevevő perlekedőknek époly mértékben javukra esnek, mint a többi Ítéleteknél. Ez tehát nézetem szerint theoreticze is indokolja a választott birósági Ítéletek megilletékezését és, hogy megint külföldi példára hivatkozzam, ezen az állásponton van a német törvény, amely szintén megilletékezi a választott birósági Ítéletet. Ezekben igyekeztem — bocsánatot kérek, hogy egy kissé hosszabban (Helyeslés. Halljuk! Halljuk !) — ennek a javaslatnak pénzügyi hatását lehetőleg feltüntetni. Most még csak néhány összehasonlító adatot közlök a német illeték és a mi illetékünk között és annak a hatását illetőleg. (Halljuk ! Halljuk !) Vettem egy 60 márkáról szóló pert. Ennek az illetéke Németországban — ugyanazokat a percselekményeket véve mindkét részről alapul — 14.40 márka, azaz 16.93 korona; a mi peres eljárásunk és illetékezésünk szerint lenne 10.80 korona ; tehát a német birodalmi bélyegtörvény szerint fizetendő összeg 6.93 koronával több. Egy 120 márkás • per illetéke Németországban 35.50 márka, azaz 40,57 korona; nálunk lenne 32.50 korona ; a különbözet megint a mi javunkra 8.04