Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-555
555. országos ülés 1914- Julius' 15-én, szerdán: 287 hanem kizárólag a kisgazdának juttasson földet az állami beavatkozás. Uj iparpártolási politikát méltóztassék folytatni, de ne ugy, hogy egy-egy munkagépet kioszt valamely behódolt, gutgesinnt embernek, politikai kortesszolgálatot várván ellenértékül, ne borravalórendszert folytassanak az iparpártolási politika terén, hanem valósítsák meg az önálló vámterületet . . . Elnök : Kérnem kell a t. képviselő urat, méltóztassék a törvényjavaslathoz szólni. (Felkiáltások balról: Ide tartozik a teherviselés kérdéséhez !) Kún Béla: ... és az önálló vámterület megvalósítása alapján teremtsenek itt csakugyan boldog, megélni tudó és azután jó munkát produkáló, terheket könnyen biró iparos-osztályt. Uj kereskedelmi politikát, uj munkásjóléti politikát kell folytatni, igy kell megalkotni egy uj Magyarországot, melynek polgárai szívesen fognak áldozni még többet az államkasszának, mert több keresményből megelégedett polgártársnak többet lehet áldoznia. (Helyeslés balfelől.) Ez a czél, de hogy ezt elérjük, ahhoz elsősorban az szükséges, hogy felemelkedjenek a törvényhozói hivatásnak magaslatára, és mikor azt valljuk, hogy millió és millió ember, mindnyájan, kik vagyunk ebben az országban, szolgálni tartozunk az államot, akkor egyúttal ezt a sok millió embert ne tegyük rabszolgáivá az államnak, kiknek minden pénzüket és vérüket az államparancs szolgálatába kell állitaniok, hanem ellenkezőleg, azt érezze ebben az országban mindenki, hogy azért szolgálhatja készséggel és boldogan az államot, mert az neki nyugodt megélhetést, jogot és egyéni függetlenséget biztosit. (Élénk helyeslés balról.) így teremtsük meg a jogállamot, t. képviselőház, ingyenes igazságszolgáltatással és ingyenes népoktatással ! önök ebből az országból már eddig is rendőrállamot csináltak (Igaz I Ugy van! balfelől.) annak a sok alkotmánybéni tó, parlamentarizmust tipró intézkedésnek törvénybe iktatásával, melynek egy-egy szégyenfoltj palotaőrség, a sajtóreform és az esküdtszéki reform. Most finánczországot akarnak ebből az országból csinálni. Ez ellen tiltakozunk, mert mi nem rendőrországot és nem finánozországot, hanem szabad polgárok szabad országát, a jogállamot akarjuk. Ezért nem. fogadom el a törvényjavaslatot. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Teleszky János pénzügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy röviden reflektáljak azokra, mik a t. túloldal szónokai részéről a javaslat ellen felhozattak. (Halljuk! Halljuk !) Többen méltóztatnak a szónokok közül kifogásolni, hogy ezt a javaslatot nyári időben mintegy becsempészni akarjuk a törvénytárba. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Hogy az urak azt hiszik, az mindenesetre ugy van, hogy azonban tényleg ugy van-e vagy nem, annak a megítélésére mi vagyunk hivatva. (Helyeslés jobbfelől.) A. törvényjavaslatot előterjesztettem most, a nyári szünet előtt azért, mert szükségesnek tartottam, hogy az uj perrendtartás életbelépte előtt még olyan időben váljék törvénynyé, hogy az érdekelt körök, ugy a jogkereső közönség, mint az ügyvédek és a törvényt végrehajtani hivatott tisztviselők idejekorán tájékozódhassanak a törvényről, azt megtanulhassák és a törvény végrehajtásának nehézségei ezáltal csökkentessenek. (Helyeslés jobbfelől.) Nagyon sajnálom, hogy azok a tárgyalások, amelyek a törvényjavaslat benyújtását megelőzték és különösen az a körülmény, hogy az egyes érdekelt körökben felhangzott panaszokat és kívánalmakat lehetőleg figyelembe óhajtottuk venni, az előkészítési intézkedéseket meghosszabbították és igy a törvényjavaslatot eredeti intenczióinktól eltérőleg nem mindjárt húsvét után, hanem csak a közelmúltban terjesztettem az országgyűlés elé; azonban, ha ez meg is történt, szükségesnek tartottam a magam részéről lehetővé tenni azt, hogy a törvényjavaslat még a nyári szünet előtt törvényerőre emelkedjék, hogy az érdekelt körök azt mielőbb megismerhessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy én. a kritikáktól nem félek. Egyáltalán nem vagyok az az önhitt vagy elfogult ember, aki azt hinné, hogy az, amit csinálok, feltétlenül jó és csak ugy jó, ahogy én csinálom, ellenkezőleg, nagyon örülök a kritikának, egyrészt azért, mert ellenőrzésül szolgál a tekintetben, hogy csakugyan megállja a helyét az, amit javasolni bátorkodom, másrészt pedig örülök azért, mert amennyiben a felszólalások és a kritika során olyan észrevételek merülnek fel, amelyeknek honorálása nézetem szerint, az-általam készített tervezet alapelveivel megegyeztethető és azt javítja, ugy igenis mindig a legnagyobb készséggel vagyok hajlandó beismerni, hogy a jónak a jobb az ellensége és mindig nagyon szívesen fogadom el a módosítást. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nagyon örülök, hogy ez a törvényjavaslat az ellenzék kritikájának érvényesülése után fog törvényerőre emelkedni, örülök azért, mert már a kritikának a hallása is meggyőzött arról, hogy ha egyes részletekben van is a javaslattal szemben kívánni való, egészében mégis megállja helyét. (Mozgás és zaj balfelől. Halljuk! a jobboldalon.) De, bocsánatot kérek, az olyan kritikát, mint aminőt csak-a legutóbb felszólalt szónok ur részéről is hallottam, aki ebből a javaslatból azt akarja kiolvasni, hogy Magyarországot finánczállammá akarjuk tenni, azokat a kritikákat, amelyek azt akarják kiolvasni ebből a javaslatból, hogy itt nem tudom én, hány száz perczentes emelésről, az állami bevételeknek, nem tudom milyen óriási mértékű felemelésérő] van szó, én, aki ismerem a tényállást és bátor leszek szerény tehetségem szerint azt elő is adni, komolyan nem vehetem és azt kell következtetnem, hogy, ha egy javaslat ellen a legerősebb érvek ilyen komolyságuak, akkor.
