Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

555. országos ülés 191h Julius 15-én, szerdán. 277 Kun Béla; Ezek voltak a javaslat beterjesztésének előzményei. Most rátérek az igazságügyminister ur tegnap elmondott beszédére és az abban felhozott állitások ozáfolásáia. (Halljuk/ Halljuk! a baloldalon.) Előrebocsátom, hogy ez a beszéd egyáltalában nem foglalkozott azokkal az érvekkel, amelyeket ellenzéki t. képviselőtársaim a javaslat ellen felhoztak. Ez a beszéd nem volt más, mint agy öndicshimnusz, (Ugy van ! a baloldalon.) amely kéjelgett abban, hogy az ellenzékre a következetlenség vádját süsse reá. (ügy van ! a baloldalon.) Ez a beszéd kiindult abból, hogy mi elhagytuk azt a szilárd elvi álláspontot, (Igaz ! ügy van l a jobboldalon.) hogy csak akkor jövünk a képviselőházba és szólalunk fel, amikor, nemzeti létérdekeinket valamely nagy veszély fenyegeti, vagy amikor szükségét látjuk annak, hogy a nemzetet fenyegető erkölcsi és anyagi végromlásra figyelmeztessük híveinket. Azt mondja a minister ur, hogy erről most egyáltalában szó nincs és mint a szerény ibolya, hivatkozik arra, hogy ugyan kérem, hiszen a legkisebb pereknél csak 10 fillér emelkedésről van szó, ezt csak nem lehet olybá feltüntetni, mintha ez a nemzet adózó kispolgárságának nagy, egyetemes rétege ellen intézett merénylet volna. ügy látszik azonban, hogy a minister ur megfeledkezett arról, hogy ez a tiz fillér nemcsak egyszer fizettetik be egy perben, hanem egy és ugyanazon perben nagyon sokszor fel kell azt ragasztani beadványi vagy jegyzőkönyvi bélyeg gyanánt, olykor közbenszóló intézkedések esetén kétszeresen, s akkor a minister ur által feltüntetett 10 fillér egy halasztásokkal megkeserített perben ugyancsak megsokszorozódik, mert derüre-borura történhetnek bizonyítékok előterjesztésére vontakozó rendelkezések, tanubejelentések stb. Ilyen esetben a minister ur által semminek jelzett 10 fillér ugy megnövekedik, mint az a béka, amely felpuffadt és sokszer nem 10, hanem 500 fillér, sőt még több is lesz belőle. (Ugy van ! a baloldalon.) Porhintés tehát az, amit a minister ur a 10 fillérről mondott; kisült, hogy a szerény ibolya csak ilyen-amolyan művirág. De ha már arról beszélünk, hogy a "javaslat a nemzet anyagi végromlását okozza és a nemzet exisztencziális érdekeit veszélyezteti, amire vonatkozólag a minister ur azt állitotta, hogy nem veszélyezteti, hát ez tisztán felfogás dolga. A minister ur, ugy látszik, abból indul ki, hogy nincs olyan rakott szekér, amelyre fel ne férne még egy villával, nincs annyi teher még a nemzeten, hogy meg ne birná ezt az illeték-, illetőleg adófelemelési többletet is. A mi nézetünk szerint azonban egészen másként áll a dolog. Mi azt tartjuk, hogy lehetetlenség és meggondolatlanság egyre-másra fokozódó közterhekkel operáló finánczpolitikának vasbéklyói között tartani egy olyan nemzetet, amely tisztában van azzal, hogy saját fiai egyénenkénti boldogulásának sorozatos összefüggésében van nemzeti boldogulásának alapja is. Akár közvetett, akár közvetlen adófelemelés csak nagy lelkiismereti leszámolás, nagy körültekintés, az adózó polgárok teherbiró képességének atyai gondossággal való megállapítása után következhet ik be, és az államnak soha sem szabad elfelejtenie azt, hogy nemcsak az egyes polgárok vannak az államért, hanem az állam is az egyes polgárokért van, él és virul és ebbe az életbe és virulásba feltétlenül a rothadás és a szervi felbomlás kóros anyagai költöznek be, ha az állam az egyes polgárok anyagi boldogulásának létfeltételeitgyökerükben elvágja vagy ped

;

g e gyökerektől az éltető nedvet, a fentartó erőt elszívja, hegy télhetetlenül a saját államkasszáját gyarapitea vele, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) olyan összegek által, amelyek miatt az egyes polgárok exisztenczisja gyengül és a családfent ártó apnknak gondjai sokasodnak. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Ez a különbség a minister ur felfogása és. a mi felfogásunk között. (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Az ilyen rendszernek előbb-utóbb az állam romlását is maga után kel] vonnia. Mert ahol az egyes polgárok anyagi téren napról-napra megrövidülést szenvednek és összeroppannak, ott előbb-utóbb az államnak is össze kell roppannia (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) vagy pedig nagy pénzügyi devalváczión, krachon kell átvergődnie, amely miatt viszont számos magánvagyon csorbul vagy esetleg megsemmisül. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ebből a szempontból kellett volna a minister urnak a tételt felállítania és vizsgálnia a helyzetet és akkor ő sem juthatott volna más nézetre, mint arra, amelyre mi jutunk, hogy ezt a javaslatot a mostani nehéz megélhetési körülmények között nem lett volna szabad beterjeszteni és azt tűzbe kellett volna dobni. (ügy van! a szélsóbaloldalon.) A minister ur azonban azt mondja, hogy egyáltalában nem áll az, mintha az állampolgároknak nsgy exisztencziális érdekei forognának koczkán ezen javaslat beterjesztése folytán és hogy az egyes polgárok létérdekei nincsenek veszélyeztetve. Ezzel szemben feltétlenül kötelességünk hangsúlyozni azt és rávilágítani arra, hogy ez az ország azért nem birja meg a beterjesztett illetékfelemelési javaslat folytán ráháruló ujabb terheket, inert gazdaságilag, pénzügyileg egy nagy betegnek az arczulatát mutatja. Mindenki tudja, hogy évekig meg volt itt bénulva a rendes üzleti élet, a kereskedelem., a közgazdaság; ugy a mezőgazdákat, mint az iparosokat és a kereskedőket, akik ennek az illetékfelemelési javaslatnak a hátrányait érezni fogják és az adófelemelés által sújtatni fognak; az utóbbi években nagyon, de, nagyon megpróbálta a sors, és igen sokszor majdnem anyagi végveszedelembe juttatta őket. Tudjuk azt, hogy a kereskedelmi élet éveken keresztül pangott ; tudjuk azt, hogy a bankok igen nagy százalék mellett kölcsönözték a pénzt, egész exisztencziák mentek tönkre, csődök következtek be, viruló üzletek megszűntek. Ami az iparosokat illeti, azok szintén küzdenek a mindennapi megélhetés nehézségeivel és az utóbbi években, amikor az ő vásárló közönsé-