Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

5$4. országos ütés Í9U Julius ik-én, kedden. Ő75 ges. Ez kiegészítésre szorul, mert esetleg, mondjuk, midőn végrehajtási stádiumba kerül a dolog, vagy a felsőbírósághoz megy az ítélet, ezt a hiányt nem veszik ott észre, vagy ha észreveszik is, nem intézkedhetik a biróság. Ha én akkor ezt észrevéve beadok a bírósághoz egy kérvényt oly czélból, hogy az a tollhiba kijavíttassák, tehát hogy az ítélet a biróság hibájából elkövetett mulasztás következtében kiegészíttessék, akkor is tartozom én a határozati bélyeget leróni? (Felkiáltások jobbfelöl : Dehogy!} Ugyebár hogy nem: ezt mondja a pénzügyminister ur is. Méltóztassék tehát akkor intézkedni aziránt, hogy ez is belejöjjön a törvényjavaslatba. (Helyeslés balfelül.) Teleszky János pénzügyminister: Benne van! Egry Béla: Mert csak előbbi kijelentésemre alludálhatok, hogy az a fináncz vagy irodakezelői közeg szinte ragaszkodni t fog a törvény szövegéhez és felveszi a leletet. És ha utóbb le is irják azt, nekem mindenesetre munkát okoztak, szükségessé tették, hogy appelláljak és eljárjak ellene. (TJgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Rendkívül súlyosnak és sérelmesnek találom a 13. §-nak azt az intézkedését is, hogy válóperekben kétszer kell Ítéleti illetéket leróni az ideiglenes elválást és a végleges elválást kimondó határozat után. Ha válókeresetet adok be, mi a czélom ? Ugyebár az, hogy elválaszszanak attól, aki ellen beadtam a keresetet? Ha már most nem. forog fenn a házassági törvényben meglévő olyan ok, amelynek alapján a biróság mindjárt kimondhatná a végleges elválást, mint pl. 80. §-nak a) pontja alapján, hanem csak bizonyos időre asztaltól és ágytól való elválást moncl ki, hogyan jövök én abba a helyzetbe, hogy ón azért, mivel válni kívánok, kétszer fizessek a válóperben ítéleti bélyeget ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez eddig sem volt igy ez valóságos megsarczolása, megzsarolása annak a félnek, aki a válókeresetet beadja. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Rendkívül súlyosnak tartom, t. ház, hogy az egyezségek alkalmával az egyezségi bélyegbe nem lesz beszámítva az illető okmány bélyege, amelynek alapján az egyezséget kötötték. Az eddigi, gyakorlat az volt, hogy ha adóslevelet, kötelezvényt vagy más ilynemű iratot pereltem és annak alapján a féllel egyezséget kötöttem, akkor a biró konstatálta az eredetinek felmutatása után, hogy az szabályszerűen bélyeggel van ellátva és az egyezségi bélyeg lerovásánál ezt a bélyeget betudták, ami a jelen esetben elesik. De még sérelmesebbnek találom azt, hogy egyezség esetén nekem nem az egyezségi, hanem a kereseti összeg után kell lerónom az illetéket. Számtalan esetben megtörténik, pl. örökösödési perekben, amint majd példával is fogom illusztrálni, hogy keresetet indítanak és a tárgyalás folyamán igazolja a fél, hogy ő vagy jogelődje engedményezés következtében a követelés egyik KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxv. KÖTET. részét kifizette és nem tartozik, mondjuk, 10.000 K-val, hanem csak 5000 K-val; tehát én effektive csak 5000 K-hoz jutok és mégis 10.000 K után kell lerónom az egyezségi bélyeget, ami nagy igazságtalanság és jogtalanság. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Hogy példával illusztráljam az igen t. pénzügyminister urnak, hogy ilyen esetek bekövetkezhetnek, itt van a kezemben egy örökösödési per, (Halljuk! Halljuk! bálfel öl) amelyet a fiuk indítottak az apjuk ellen anyjuk örökrészét illetőleg közszerzemény czimén. Ebben a keresetben 103.900 K ingó és ingatlanv agyont, mutatnak ki papiroson. A tárgyalás folyamán, a perbeszédek váltása után kitűnt az, hogy a felperesek olyan háromnegyed telket vettek be. amelyet ők 68.000 K-ra értékeltek és amely nem képezett közszerzeményi vagyont, hanem ági vagyonát képezte az apának. Ez kitűnvén, igen természetes, hogy a biróság az ági vagyonból keletkezett vagyon erejéig, vagyis 68.000 K érték feléig el fogja őket utasítani a keresettel. Már most az a felperes, aki tévedésből, vagy nem tudva azt, hogy hogyan áll a dolog, 103.000 K felét igényli törvényes öröklés, illetőleg közszerzemény czimén, hogyan jön hozzá, hogy akkor, amikor neki megállapíttatik 8 vagy 12.000 K, hogy az egész 33.233 K után rójja le az ítéleti illetéket ? En azt hiszem, hogy a pénzügyminister ár maga is be fogja látni, hogy ez milyen rendkívül igazságtalan adóteher és talán még segíteni fog rajta. De itt van pl., hogy egyebet ne említsek, egy, köteles rész iránt indított per, amelyre vonatkozólag ismét a kezemben van az akta. A keresetet megindítja a felperes anélkül, hogy a hagyatéki eljárás be volna fejezve. Kötelesrész czimén keresi 3500 és egynéhány koronának a reá eső részét. A közjegyző előtti hagyatéki tárgyalásnál kisült, hogy a takarókpénztárban készpénzben elhelyezett összegeket az örökhagyó már felélte, azok tehát hagyaték tárgyát nem képezik és a felek kölcsönös érintkezéséből megállapították azt, hogy a hagyaték nem 3500 K, hanem csak 1500 K értéket képvisel, tehát felperes kötelesrész czimén — miután három örökös van — az 1500 K-nak csak egyharmadát igényelheti. Már most, engedelmet kérek, ha ezt a keresetet a fél az uj bélyeg- és illetéktörvény életbeléptetése után adja be, hogy jön ő ahhoz, hogy kötelesrész megítélése czimén az egész hagyatéki értékből reá eső rész után fizesse meg az illetéket, amikor nem lesz neki annyi megítélve, mint amenynyire a keresetet tényleg megindította? (Zaj a baloldalán. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) T. kéjrviselőház! Még csak egy dologra akarok rátérni, (Halljuk! Halljuk!) nevezetesen a törvényjavaslat 55. §-ára, amely rendkivül erősen sújtja az ügyvédeket, mert elsősorban őket teszi felelőssé a le nem rótt bélyegért s elsősorban ők kapják nyakukba a vétlen mu35