Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

272 55í. országos ülés Í91í Julius lí-én, kedden. Ha ezzel a törvényjavaslattal állott volna elő a pénzügyminister ur, akkor nem szóltam volna egy szót sem ellene, de azt, bogy a jogkereső, az igazságot kereső, adózó közönséget sújtja akkor, amidőn az az igazát keresi, ilyen óriási mérvű bélyeg- és illetékkel, azt egyáltalában nem tartom erkölcsileg sem helyesnek, de pénzügyileg sem morálisnak. (Ugy van! a baloldalon.) Nagy vívmányként akarja feltüntetni a t. előadó ur és fel is emliti azt, hogy világos intézkedés foglaltatik a javaslatban arra vonatkozólag, hogy midőn az elsősorban illetéklerovásra kötelezett fél az illetéket nem rótta le, akkor a másodsorban illetéklerovásra kötelezett fél ne legyen kénytelen a felemelt illetéket megfizetni az elsősorban kötelezett fél mulasztása folytán. Ugy látszik azonban, hogy kikerülte a t. előadó urnak a figyelmét a jelenleg érvényben levő bélyeg- és illetéktörvény 109. §-ának jegyzetrovata. De egyébként is, legalább nálunk, a gyakorlat az volt, hogy akkor, amikor a másodsorban kötelezett fél hivatik fel fizetésre, a bírságpénz sohasem követeltetik tőle, de ha követeltetik is, akkor is, ha az általam hivatkozott szakasznak vonatkozó jegyzetrovata szerint azt nyolez nap alatt befizeti, akkor csak egyszerest tartozik befizetni. Ezzel tehát semmiféle különös méltányosságot ez a törvényjavaslat a nagyközönséggel szemben nem mutat. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ez a törvényjavaslat a spanyol etikett módjára jött létre; épen azokat nem engedték a most érvényben levő bélyeg- és illetéktörvényjavaslatnak a koporsójához, akik ahhoz értenek s akik gyakorlati szempontból fel tudták volna világosítani ugy a pénzügyminister urat, mint az igazságügyminister urat. Igaz, elismerem és az igazságügyminister ur ma is kijelentette, hogy az ügyvédi kar egyes tagjainak közreműködésével jött létre a javaslat. Sümegi Vilmos: Udvari tanácsosokkal! Egry Béla: De engedjen meg az igazságügyminister ur, megczálolom azt a kijelentését, mintha az ügyvédi kamarák meg lettek volna keresve, hogy e törvényjavaslatra vonatkozólag véleményüket nyilvánítsák. Magam is szerény választmányi tagja vagyok a pécsi ügyvédi kamarának, de tudomásom szerint ilyen leirat a pécsi ügyvédi kamarához nem érkezett. (Derültség a baloldalon.) Tudva volt, hogy az az ogy pár gutgesinnt, akit meghívott az igazságügyminister ur és a pénzügyminister ur ezen törvényjavaslatra vonatkozó véleményük meghallgatása végett, úgy fog tánczolni, ahogy nekik fütyülnek. Justh János: Csupa leendő udvari tanácsosok ! Egry Béla: Ezzel körülbelül végeztem volna a javaslat általános indokolásának bírálatával. Nem akarom sokáig igénybe venni, a t. ház türelmét, (Halljuk! Halljuk! bal/elöl.) módom sincs hozzá, mert az idő már előrehaladt, de három-négy pontra vonatkozólag egy pár észrevétel keretében mégis reflektálni kívánok és kérdést is intézek a pénzügyminister úrhoz, mert e szakaszokban semmiféle intézkedést nem látok arra vonatkozólag, amit mondani kívánok. így pl. a 2. §. 1. pontja szerint kétszeres illetéket kell fizetni elnapolás, halasztás, határidőmegbosszabbitás stb. szóval való előterjesztése esetén. Az indokolás azt mondja, hogy e rendelkezés elejét akarja venni az ok nélküli halasztásoknak, elnapolásoknak és határidőmeghosszabbitásoknak. Kérdem a t. pénzügyminister úrtól, hogy ha az a halasztást kérő fél kellő indokot tud felhozni a halasztás mellett — mert hiszen ott az mondatik, hogy »kellő ok nélkül« — hogy akkor az szintén bólyegköteles lesz-e vagy bélyegmentes, vagy pedig ha a bíróság, nem tudom milyen okból, amint most legutóbb is megtörtónt, hivatalból kénytelen elhalasztani azt a tárgyalást, akkor is halasztási bélyeget tartozik-e a fél leróni? Teleszky János pénzügyminister (tagadólag int). Egry Béla: Bocsánatot kérek, a pénzügyminister ur tagadólag rázza a fejét, de az a fináncz ott a vidéken szorosan ragaszkodni fog (Ugy van! Ugy van! a szélsöbäloldälon.) a törvény szövegéhez, amelyben az van mondva, hogy kétszeres illetéket tartozik fizetni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbäloldälon.) Én tehát igen kérem a t. pénzügyminister urat, (Halljuk! Halljuk! balfelül.) hogy ha már a törvényjavaslatból kihagyta és esetleg a részletes tárgyalás alkalmával teendő módosítások révén sem iktattatnék az a törvénybe, hogy a hivatalból történt elhalasztásról szóló jegyzőkönyv és a hozott határozat bélyegmentes, hogy akkor legalább is a közegeihez intézendő végrehajtási rendeletben méltóztassék intézkedni e tekintetben. (Helyeslés balfelöl.) Biztosithatom róla a t. pénzügyminister urat, hogy mi, gyakorlati emberek, nagyon jól tudjuk, milyen leleteket kapunk, habár azokat a végén mindig leírják, mert igazságtalanok és jogtalanok. Ha tehát a finánczközeg vagy a leletet felvevő nem fogja a törvényben látni és olvasni, hogy a bíróság által hivatalból elhalasztott tárgyalás jegyzőkönyve, vagy a hozott határozat illetékmentes, akkor arra vonatkozólag ugy fel fogják venni a leletet, bogy csak ugy ropog. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. ) Epén így van ez, t. i. nincs kifejezés adva a mentességnek a 11. §. 5. pontjánál. Ott pl. az mondatik, hogy az Ítélet kiegészítésére irányuló kérelmet elutasító végzés az eljárás tárgyának értékéhez képest bélyegezendő. A következő kérdést intézem a t. pénzügyminister úrhoz. Kézhez kapok egy Ítéletet, amelybe tollhiba csúszott be, amely tollhiba azonban lénye-