Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

554. országos ülés 1914 tozik a biró abban az esetben, ha az alatta levő kezelőszemélyzet a leletet fel nem veszi. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy szük­ség van ennek a törvényjavaslatnak bizonyos formában való elfogadására egyrészt azért, hogy az igazságügyi reformok keresztülvitele tekinte­tében megtérüljön a költség, másrészt, hogy a szóbeli perekből elmaradó periratok bélyegei pótol­tassanak. Leginkább kelt megütközést azonban az," ami az indokolás 36. lapján foglaltatik, ahol a pénzügyminister ur nemcsak ezen két faktort emliti fel, t. i. az igazságügyi reformok keresztül­vitelét, hanem azt mondja, hogy más téren fel­merült fokozatos szükségletek, a kincstárral szem­ben támasztott igények kielégitése oly óriási ter­het ró a kincstárra, amely kényszerítő okként hat arra, hogy ezt a felemelt bélyegilletéket be kell hozni. Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy amikor az állam az igazságügy terén több jövedelemre tesz szert, — s itt azután az igazságügyminister urnak kellett volna talpára állania — ezt a több jövedelmet helyesen, ugy amint az indokolás is mondja, elsősorban az igazságügyi reformok által okozott költségtöbbletek fedezésére, másodsorban pedig nem más czélok költségeire és más tárczák költségvetéseinek foltozgatására, hanem a birák, a birósági tisztviselők és a kezelő- és segédszemély­zet sorsának javítására kell fordítani. (Igaz! Ugy van ! Helyeslés baljelől.) Az igazságügyminister ur erre azt mondja, hogy amióta ő igazságügyminister, azóta már körülbelül 4,643.000 koronát áldozott erre a czélra, ami azonban, engedelmet kérek, csak egy csöpp víz a tengerben, annyira kevés, hogy jóformán beszélni sem lehet róla. Hiszen mi, akik a gyakor­lati élet emberei vagyunk, látjuk a bajokat és tessék az igazságügyminister urnak is végigjárni az ország bíróságait — anélkül, hogy előzetesen bejelentené jövetelét — (Ugy van. 1 baljelől.) s akkor a minister ur is meg fogja látni, milyen állapotok vannak a bíróságoknál, hogy az a sze­gény, nyomorult dijnok ott ül a hivatalában este 8—9 óráig 2 korona 20 fillér napidíjért és vakká írja, vakká körmöli magát. (Ugy van! baljelől.) S ha az ember azzal a kéréssel fordul az illetékes tényezőkhöz, hogy adjanak hát személyzetszapo­ritást, akkor mindig ugyanazt a kifogást halljuk, hogy nincs pénz ! (Ugy van ! baljelől.) Igen, nincs pénz az igazságszolgáltatási eljárás gyorsítására, de van pénz katonaságra, van pénz más ezélokra, más, kevésbbéfontos szükségletek fedezésére. (Igaz! Ugy van! baljelől.) Posgay Miklós: Van pénz a darabontok kosztoltatására ! Egry Béla: Én tehát abban hibáztatom az igazságügyminister urat, hog}^ nem volt olyan eré­lyes, hogy előre kikötötte volna, hogy a javaslat következtében befolyó több jövedelmek, ha nem nagyobb, legalább is háromnegyed része igazság­ügyi reformok létesítésére és a birák és birósági tisztviselők fizetésének és lakbérének emelésére Julius l'i-én, kedden. 271 fordittassék. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Az együttesen dolgozó bizottságok rövid idő alatt legyorstalpalták ezt a törvényjavaslatot. . , (Igaz ! Ugy van ! Derültség baljelől.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a jsarlament méltóságának megfelelőbb kifejezé­seket használni. (Helyeslés jobbjelől. Zaj a bal­oldalon.) Eittier Zsigmond : Kérem, a talpalás, az egy igen jó ipar ! Elnök : Ne méltóztassék megjegyzéseket tenni az elnöki figyelmeztesére. (Zaj baljelől.) Justh János: Nem is gyorstalpaló, hanem villámtalpaló ! Elnök: Justh János képviselő urat rendre­utasítom. (Zaj baljelől. Helyeslés a jobboldalon.) Egry Béla: Senkit nem akartam sérteni, csak azt az általános kifejezést alkalmaztam, (Felkiáltások baljelől: Amely már átment a köz­tudatba !) amit már több ízben hallottam. T. képviselőház ! Hogy minő munkát végez­tek az együttes bizottságban, annak illusztrálá­sára, azt hiszem, elég hivatkoznom az igen t. előadó ur június 7-iki beszédére, amidőn ő ezzel a 91 jjaragrafusos, életbe, sőt zsebbe vágó törvény­javaslattal rövid 8—10 perez alatt végzett. (Igaz ! Ugy van ! baljelől.) Az előadó ur a javaslat egyetlen egy szakaszára sem terjeszkedett ki részletesebben, hanem dicshimnuszt zengedezett a pénzügyminis­ter ur munkája felett, kiragadva ebből a törvény­javaslatból azokat a látszólagos előnyöket, amiket az nyújt és bölcsen elhallgatva azokat a rendel­kezéseket, amelyekkel sújt. (Igaz ! Ugy van ! De­rültség baljelől.) Laehne Hugó: Ez csak tetszik? Versben beszél! (Derültség balfelöl.) Egry Béla: Azt mondja a pénzügyniinister ur, hogy azért emelte fel ilyen mértékben az illetéket, hogy ezzel a perlekedési kedvet le­lohaszsza. Hát én biztosíthatom a pénzügy­minister urat, hogy még akkor is csalódnék, ha ez az indok általában elfogadható lenne. Mert ha a pénzügyminister ur ezt várja a javas­lattól, akkor nem ismeri a magyar embert, nem ismeri saját nemzetét. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Nem azt fogja elérni a pénzügyminister ur, amit elérni remél, hogy a perlekedési kedvet lohasztja, hanem az lesz a megdrágított illet­mények következménye, hogy a kivándorlás és a koldusok száma fog szaporodni ebben az ország­ban, (Ugy van! a baloldalon.) mert az, hogy felemelik az illetéket, azt, aki perelni akar, a pereskedéstől elvonni nem fogja. Igen örültem volna, ha már annyira pénzszükségben van a pénzügyminister ur, ha az örökösödési illeték felemelésére nézve terjesztett volna be törvény­javaslatot, mert az örökösödési illeték nem sújt senkit sem igazságtalanul, mert aki örököl, az kap is értéket és az illetéket az örökségből fogja kifizetni, vagy legalább is abból pótolhatja, ha a saját zsebéből előlegezi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom