Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

270 55b. országos ülés 191í Julius H-én, kedden. az ilJetókezésnek a rendszerét helytelennek tartom, a. részletes tárgyalás alapjául ne fogadjam el és azt a magam részéről visszautasítsam. (Élénk helyeslés a báloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Szepesházy Imre jegyző: Egry Béla. Egry Béla: T. képviselőház! Június 16-án terjesztette be a pénzügyminister ur a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot azzal a kérelemmel, hogy az kinyomassák, szétosztassák és együttes tárgyalás czéljából a pénzügyi és igazságügyi bizottságokhoz utasittassék. Én őszintén megvallom, nem tartottam szerencsés gondolatnak már akkor sem azt, hogy az a törvényjavaslat együttes tárgyalás végett utasíttatott a jjénzügyi és igazságügyi bizottságokhoz, még pedig azért, mert abban a meggyőződésben vagyok és az azóta történtek csak megerősítettek meggyőződésemben, hogy ha ezt a törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság külön tárgyalja és az abban a bizottságban lévő jogászkitünőségek látni fogják szakaszrólszakaszra, tételrőltételre menve, bogy minő irtóztató terheket ró ez a jogát és igazságát kereső közönségre, hogy akkor a két bizottság közötti érintkezés meghozta volna azt, hogy némi leengedés, némi simítás történt volna. De ha már a bizottsági tárgyalások alkalmával nem emelték fel a szavukat a túloldal jogászkitünőségei, méltán elvárhattuk volna azt, hogy itt, a ház j>lénumában nyilatkozzanak meg és adjanak kifejezést aggodalmaiknak a felett, hogy ez a törvényjavaslat minő óriási terheket fog róni a jogát, igazságát kereső közönségre. Fájdalommal kell konstatálnom, hogy a túloldalról, mióta a törvényjavaslat tárgyaltatik, egyetlen egy felszólalás sem történt; illetőleg ma történt egy felszólalás az igazságügyminister részéről, de az sem a törvényjavaslat érdemére vonatkozólag történt, hanem inkább azért, hogy szemrehányást tegyen nekünk, bogy a képviselőházban megjelentünk akkor is, amikor szerinte nem az alkotmány megmentéséről, nem erkölcsi és anyagi javak romlásáról van szó. Engedelmet kérek az igazságügyminister úrtól, én ezt a törvényjavaslatot igenis, anyagi romlással járónak tekintem a jogkereső közönségre nézve, amely maga után fogja vonni az erkölcsi romlást és az erkölcsi züllést is. .Rendkívüli súlyos terhet ró ez a törvényjavaslat nemcsak a jogkereső közönségre és azok között elsősorban a kereskedőkre és iparosokra, hanem a bírákra és a bírósági kezelőszemélyekre is akiket valóságos finánezokká tesz és vagyonilag teszi felelőssé a leletek felvételéért. De sújtja a törvényjavaslat közvetve a nagyközönséget is, mert a kereskedő nagyon meg fogja válogatni azt, akinek hitelezzen, ha tudja, milyen óriási költségeknek van kitéve kereset benyújtása esetén, ha az illetőn a költségeket behajtani nem tudja. Kárt szenved tehát nemcsak a jogkereső közönség, hanem a nagyközönség is, amely nincs abban a helyzetben, hogy a kereskedőtől vagy hparostól készpénzzel vásárolhasson. Tekintettel arra, hogy a túloldalról senki sem szólalt fel és senki sem vette védelmébe a törvényjavaslatot, az ellenzék kénytelen arra a szerepre vállalkozni, hogy felvilágosítsa az országot, hogy minő óriási terheket, minő burkolt adóterhet akar a jelenlegi kormány, a pénzügyminister ur ismét reáháritani. En elvártam volna az igazságügyminister úrtól azt, hogy mai felszólalásában legalább megkísérelje megvédeni azt az álláspontot, amelyet különösen a polgári perrendtartás reformjánál hangoztatott, hogy őt a reform keresztülvitelében három szempont irányította, nevezetesen a pereknek egyszerűsítése, a pereknek és az eljárásnak gyorsabbá tétele és az igazságszolgáltatásnak olcsóbbá tétele. Az igazságügyminister ur álláspontját nagyon dezavuálta kollégája a pénzügyminister ur, mert nemhogy olcsóbbá tette volna az uj polgári perrendtartás alapján lefolyó eljárást, hanem rettenetes módon 25—40—50%-kal emelte a terheket, az illetékeket, amelyek eddig is alig voltak el viselhetők. Bocsánatot kell kérnem a t. háztól, ha némi ismétlésekbe kell bocsátkoznom, bár ezt tenni nem szándékozom, csak utalok arra, hogy a pénzügyminister ur az indokolás általános részében két rendszerről tesz említést: a jelenleg érvényben lévő rendszerről és az átalányrendszerről. Nem fogok bővebben foglalkozni e rendszerekkel, miután előttem szóló képviselőtársam az átalányrendszerre vonatkozó véleményét elmondotta és kijelentette, hogy a pénzügyminister ur, mint az indokolásban mondja, azért nem javasolja ezen rendszer behozatalát, mert nincsenek statisztikai adatok, amelyek alajrján az átalányrendszert nyugodt lélekkel, anélkül, hogy ebből a kincstárra kár származnék, behozhatná. Van azonban az általános indokolásnak két másik része is, amelyek miatt a pénzügyminister ur nem látja czélszerünek az átalányrendszer behozatalát. Az egyik az, hogy a bíróságokat nagyon megterhelné, a másik pedig, hogy az adóhivatalokat terhelné túl. A törvényjavaslatnak a bíróságok megterhelésére vonatkozó részével a leleteknél fogok foglalkozni, ahol be fogom bizonyítani, hogy nemcsak hogy gyorsabbá és egyszerűbbé tette a polgári perrendtartás a bíróságok működését, hanem a pénzügyminister törvényjavaslata összegabalyította és hosszadalmassá tette. Amikor ugyanis ez a javaslat vagyonilag felelőssé teszi a tárgyaló birót, jegyzőt és a kezelő személyzetet, ha a lelet felvétele elmulasztatik, akkor azt képzeli-e a minister ur, hogy az a biró az ő hivatalos feglalkozása után fog nézni ? Ellenkezőleg, azon lesz, hogy minden aktát átnézzen ; kutatni fogja, hogy a kezelő tisztviselő felvette-e a leletet, vagyis finánezot csinálnak a tárgyaló bíróból azért, mert ki van mondva a törvényjavaslatban, hogy vagyonilag felelősséggel tar-