Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

55í. országos ülés l\)ík Julius í't-én, kedden. 255 miután az előttem szólók ezzel már eléggé foglal­koztak, — hogy aki az ujabb törvénykezési jog­rend előnyében részesül, az fizessen többet. Mert nem ismerhetem el az előadó ur által hangsúlyo­zott azon elvnek igazságát, hogy az igazságszolgál­tatás után kiszabott illetéket csak azok által viseljék, akik az igazságszolgáltatást igénybe ve­szik. Ez egy meghaladott álláspont. Az előttem szólók erre kiterjeszkedtek bőven, én csak meg akarom jegyezni, hogy ezt nem oszthatom. De van itt egy más dolog is. Az előadó ur be­szédében különösen az domborodik ki, amikor az indokolás bevezetéséül elmondja, hogy ez a javas­lat különösen két szempontból jár el méltányosan és hogy az állampolgárok érdekeit nagyon szivén viseli. Azt mondja ugyanis, hogy két szempont vezette a javaslat szerkesztőjét annak összeállí­tásánál. Az egyik szempont az, hogy az állam a kisebb exiszteneziákat, a kisebb vagyonokat, a kisebb pereket kímélje és amit ezeknek elen­ged, azt a nagyobb vagyonoknál, az erősebb gazdasági érdekeknél, a nagyobb pereken hozza be; a másik szempont pedig, hogy a pénzügyi közigazgatás kímélettel járjon el, amikor az állam különös haszna és különös előnye nélkül az adó- és illetékfizető polgárságnak a bosszú­ságát vagy elkeseredését váltja ki. Ha ez keresz­tül volna vezetve e javaslaton, nagyon helyes volna. Sőt szükséges volna, hogy az illeték sza­bályok megalkotásánál tényleg ez a két szem­pont vezérelje a törvényhozást. Természetes, hogy a kisebb exisztencziák kisebb terheket birván el, könnyíteni kell rajtuk és a differen­cziát a nagyobbakon szedjük be. Ez a progresz­szivitás, amit mi hangoztatni kívánunk és amit mi ezen javaslatban semmikép megvalósítva nem látunk. Méltóztassék megengedni, hogy e tekin­tetben egész röviden 1., 11. és 14. §§-ra hivat­kozzam. Itt meg van az a látszólagos progresz­szivitás, az a fokozatosság, amelyet voltam bátor megemlíteni. Látszólagos azért, mert tény és való összegszerüleg, hogy a kisebb pereknél nagyobb az illeték. Hiszen az 1. §. szerint 50 fillértől 26 K-ig emelkedik, a 11. §. szerint kezdődik 1 K-val és megy 52 K-ig, a 14. §. szerint pedig kezdődik 1 K-val és felmegy 30 K-ig, tehát megvan az emelkedés, de csak összegszerüleg. Méltóztassék ezt átszámítani perczentekben és akkor a foko­zatosság egyszerre meg fog fordulni, nevezetesen megállapíthatjuk azt, hogy a kicsi perekben aránytalanul nagyobb perczent fizetendő, ugy az 1., mint a 11. és 14. §-okban és egyedül a 14. §-ban van meg a teljes progresszivitás, amikor 5000 K-án felül, perczentekben kifejezve, 1 '2%-nál kezdődik és felmegy egészen l'6°/o-ig az illeték. Itt, igenis, megvan a progresszivitás. Es szerintem épen itt van az, amit már annyiszor voltam bátor hangoztatni, hogy tény­leg csak százalékolás alapján lehet egy bizonyos igazságot statuálni, amikor teljesen mindegy rám nézve és szívesen megnyugszom abban, akár ugyanazon perczent szerint, akár pedig — mint a 15. §-ban — gradatim emelkedő perczenttel szabatik ki az az illeték. Itt a progresszivitást, a kicsi exisztencziák kímélését én is látom, de nem látom megfordítva, mert a 15. §-szal egy­szerűen szembehelyezem mindjárt a 14. §-t, az ítéleti illetéket. A 14. §-nál kezdődik az illeték 2 K-nál és felmegy 30 K-ra. Ha már most ezt átszámítom perczentekre, akkor látom, hogy 100 K-ig több mint 2%, 100—400 K-ig 5% és lemegy 1'25%-ig ; 400—1000 K-ig 3%, és lemegy 1'2%-ig ; 1000— 5000 K-ig 1-8—1-2%; 1500—2000 K-ig 1-6— 1'2%, és ezenfelül, 500 Kánként 6 K-ás emel­kedés van megállapítva. Ha már most méltóztatnak összehasonlítani mindezt, akkor látjuk, hogy a hagyományos szokás szerint igazán sajátságos, hogy mindenütt a 101 K-ás perekről kell beszélni, mikor enormis magas százalékos illetékről van szó. 101 K-nál 5% az Ítéleti illeték, amely lemegy T8, 15, sőt a végső fokon — elismerem — 1'2%-ra. De, bo­csánatot kérek, a progresszivitás itt nincs meg, ellenkezőleg . . . Bakonyi Samu : Forditott progresszivitás van ! Jaczkó Pál: ... épen forditott progresszivi­tás van; az ítéleti illeték mindig csökken és csak a 15. §-nál emelkedik. Ugy^anez az eset ismétlő­dik az 1. §-nál, csakúgy, mint a 11. §-nál is. Nem akarom untatni a t. házat, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) de én kiszámítottam perczen­tek szerint az egész skálát. (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Felkiáltások balról: Az előadó kíváncsi rá !) Az 1. §-ban a 100 K-án aluli ügyek több, mint 0'5%-ba kerülnek mindjárt, amikor a beadványt benyújtjuk. A 101 K-ás ügynél már ismét egy nagy százalékos illetéket találunk, t. i. 1'5%-ot, amely, megengedem, később ismét lemegy 0'4%-ig, sőt 0-2%-ig is. 1000—1500 K-áig csak 0-25% az illeték, azután 0'2, azután 0'17, majd 0'16, aztán 0"1 és végül, t. ház, a 100—200 ezer K-ás ügyek­ben 0'013%. Tessék szembeállítani ezt a 100 K-ás ügyekkel, ahol 1'5%-ot tesz ki az illeték. Épen igy vagyunk a 11. §-nál is. Ott is a 100 K-án aluli ügyeknél nagyobb a perczent, kezdődik 3%-nál és lemegy 0'5, 04, 0-35, 0.32, 0­2%-ra, sőt a 100—200 ezer K-ás ügyeknél 0-026%. Nyilvánvaló tehát, hogy a progresszivitás erősen halad lefelé és azért ez a progresszivitás csakis forditott progresszivitás. Ez nyilvánul meg és ez érvényesül ebben a javaslatban. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Justh János: Ez a szocziális vívmány! Jaczkó Pál: T. ház ! Ezeknek konkluzuma­képen le kell megint vonnom azt, hogy mikor a 101 koronás pernél ezen keretes fokozati illeték­nél iy 2 , 3 és 5%-ról kell beszélnünk, az 1., 11. és 14. szakaszok értelmében, ezzel szemben pedig a nagy összegeknél már csak századrészről vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom