Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

254 55i. országos ülés 191b Julius lí-én, kedden. korona bélyegilleték rovandó le, azután pedig azt mondja, hogy 200.000 koronán túl 52 korona az illeték. Ezután pont jön, pedig egész bátran jöhetne egy felkiáltójel is. Hogyha már progresszivitásról beszélünk, akkor meg kell emlitenem, hogy 200.000 K után 52 K megfelel 026 százaléknak, ellenben mig az az egy korona 100 koronánál 1%, azon alul 1%-nál több és 50 koronánál már nem 1, de 2%. Ez indokolja meg azon álláspontomat, hogy igenis, itten sem kicsiny perek és perlekedők kíméletéről, sem progresszivitásról helyesen beszélni nem lehet, (Ugy van ! a baloldalon.) T. ház! Miután a túloldalról az előttem szólottakkal szemben nem tartották érdemesnek, hogy esetleg talán más megvilágításban mutassák be ezt a törvényjavaslatot, hogy megpróbáljanak minket arról meggyőzni, hogy tévedünk és alkalmat nyújtsanak nekünk arra, hogy ezen tévedésünket belássuk, ennélfogva csakis azokra válaszolhatok, amikre válaszolnom módomban van, ez pedig egyedül az előadó urnak bevezető beszéde. Az igazságügyniinister úrtól elvártam volna, hogy mai felszólalásában nemcsak bizonyos aggreszszivitással támad ránk, hanem ha már megemlítette azt, hogy mennyire tévednek azok, akik a bíróság helyzetét nem látják rózsás színben, ha, már megemlítette, hogy hány kinevezést, előléptetést csinált, akkor a peres kérdésekkel igazán szoros kapcsolatban levő illetékre nézve is legalább valami direktívát mondott volna ós valami czáfolatot nyújtott volna azokkal szemben, akik idáig véleményüknek kifejezést adtak. Ezzel szemben ő csak az igazságügyministeriumnak azt a gondoskodását említette, hogy létszámszaporitás volt. Szívesen tudnám ezt elismeréssel honorálni, természetesen abban a reményben, hogy szaporítás ezután is lesz, mert ha csak 90 uj állás van szervezésre előirányozva, előre megmondhatom, épugy, amint megmondtam ezelőtt pár esztendővel, hogy az ügyvédi nyugdíjintézet nem fog beválni, hogy ezen 90 uj állás mellett sem fogják a bírák azt a munkatöbbletet elláthatni, amire kilátás van. Csakis abban a reményben honorálhatom tehát ezt az intézkedést, ha az igazságügyi kormány továbbra is gondoskodik arról, hogy a munkatöbblet arányában szaporítja az állásokat, Hogy az ügyvédi karból, mint a minister ur említette, 64 tagot már kinevezett, azt hiszem, ezt is elismeréssel kell honorálni, bár én sohasem tudok valamit megköszönni olyankor, amikor, a kormánynak természetszerű kötelessége, hogy a saját szervezeteinek a felfrissítéséről gondoskodjék. Amennyiben az az ügyvéd beválik, ez az igazságügynek előnyére lesz. Ha nem válik be, én sohasem merném kívánni és vindikálni, hogy oda nem való elemek bevitessenek. Én az igazságügy érdekében áUónak látom azt, hogy aki gyakorlati pályán kezdte és akinek valószínűleg megállapodik bizonyos irányban a kritikai képessége, az hozzájusson a bírói álláshoz és csak előnyére lehet a bírói karnak, ba az illető oda kineveztetik. Szívesen elismerem tehát, hogy ha a minister ur ezen az utón halad, talán javítani fogja a helyzetet. De engedjen meg, nem merem tovább folytatni ezt a kérdést és nem merek tovább választ adni a tőle várt, de meg nem tett megjegyzésekre, nehogy azt mondja majd rá, amit ma mondott, hogy erről az oldalról mi frazeológiával dolgozunk. En őszintén megvallom, talán illetlenség, hogy idősebb emberrel szemben alkalmazzam, de ha magamat és őt hasonlítom össze, — mert nem akarok harmadikra kiterjeszkedni — ő sokkal nagyobb híve a frazeológiának, mint én magam. Tehát nem akarom követni azon a téren, hogy nekem ő ezt visszamondhassa. Épen azért az ő felszólalásával abban a reményben végzek, hogy tényleg tovább fogja fejleszteni áz igazságszolgáltatást . Az előadó ur felszólalásával vagyok még bátor röviden foglalkozni, amint mondtam, azért, meTez az egyedüli felszólalás, amely a mi felszólalásainkkal szemben áll. Eöviden kívánom csak leszögezni azt, hogy az az állítása, amely szerint az uj perjogi reform, az 1911. évi I. t.-cz. behozatala szükségessé tenné a törvénykezési illeték reformját, nem egészen áll meg, én legalább nem osztozom benne. Az illeték reformjára réges-rég szükség lett volna és ha erről olyan módon történt volna gondoskodás, mint ahogy az előadó ur ugyanebben a bekezdésben mondotta, hogy egységes perrendi kódexünk mellé egységes bélyeges illeték-kódex megalkotását határozta el a pénzügyministerium, ezt mindenesetre nemcsak hálával kellene fogadnunk, hanem ez óriási hiány pótlását állapítaná meg. Azonban, hogy az uj perrend tette volna ezt szükségessé, azt hiszem, ezt nem lehet mondani. Különben a javaslat maga hiányos is, ugy hogy nem is lehet egységes kódexnek nevezni. Elég lett volna tehát, ha a javaslat a polgári perrendtartás által létesített uj eljárási aktusok megilletékezésére terjedt volna ki, ha ugyan ez egyáltalában jogosult. Mert legyen szabad visszatérnem arra, hogy a beadványok illetéke nem is illeték, hanem egyszerűen papírfogyasztás! adó, hiszen a beadványok legnagyobb része a szóbeli tárgyalások előkészítését, a bírói eljárás megkönnyítését czélozza, ugy hogy ezért a feleknek tulaj donképen nem illetéket fizetni, hanem nekik ezen a czimen az illetékből levonásokat engedélyezni kellene. Ilyen körülmények között, azt hiszem, ha nem is nyíltan, de magában befelé el fogja ismerni az előadó ur is, hogy nem áll olyan szoros kapcsolatban ez a javaslat a perrendtartással, hogy annak életbeléptetése folytán szükségessé vált volna az, hogy a törvénykezési illetékekről szóló javaslatot benyújtsák, mielőtt ezen uj, jobb rendszer behozatalára vonatkozó statisztikai adatokat megszerezték volna. Nem fogadom el az előadó ur azon elvét sem, — teljesen röviden kívánom ezt megjegyezni,