Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

554. országos ülés 191^ ki. Ez az emelés igazán teljesen indokolatlan; ezt semmivel nem tudom magamnak megmagyarázni. Vagy pedig legyünk őszinték; mondjuk, hogy az egész yonalon emelést kívánunk és tekintet nélkül kicsinyre és nagyra, emeljük mindazt, amit lehet. Akkor elismerem, hogy igenis emeltük az illetéket ebben a paragrafusban s emeljük az egész vonalon. De akkor ne méltóztassék hangsúlyozni folyton a progresszivitást, a méltányosságot és a szegény alapon perlekedő kisebb exisztencziákkal szemben a csekély emelést. Nem lehet tagadni, hogy az emelést az egész vonalon ők érzik meg a legjobban, (ügy van! balfelöl.) T. ház! Egyik ilyen méltánytalanság és túlságos emelés a másik után jut eszembe. Azt hiszem, valaki a tárgyalás során már felemiitette, — ha nem tévedek, talán Ábrahám Dezső t. képviselőtársam — azt a lehetetlen anomáliát, hogy már szerzett jogokat is tulajdonképen teljesen figyelmen kivül hagynak. Az 1894: XXVI. t.-cz. 27. §-ában van egy intézkedés, ahol voltaképen beszámítások történnek. A peres eljárás esetében ez mindenesetre nagyon fontos. Nem akarok ezzel részletesebben foglalkozni, mert már most tudom, hogy Ábrahám képviselőtársam erre csakugyan kiterjeszkedett, csak megemlítem, hogy míg ennek a paragrafusnak alapján az egyezségi illetékbe bele kellett számítani az ott már lerótt illetéket, most erről egyáltalán nincsen szó. Ha tehát mindenütt az egész vonalon emelést-emelésre halmozunk, akkor természetesen ne akarjunk olyan színben feltűnni, mintha — nem tudom én — szocziális politika lebegne szemünk előtt, mindenre kiterjedőleg gondoskodnánk, mintha a kis exisztencziákat mindenütt védelmeznők, vagyis röviden: mint ahogy az előadó ur a törvényjavaslat indokolásában felmerülő mindenféle hibákat, mindenféle kegyetlenkedéseket ugy akar a nagyközönség előtt lejüezni, liogy nekünk port hint a szemünkbe, hogy ne lássuk meg azokat a hibákat. Az előbb is a 12. §-szal szemben a 11. §-t hozta elő és arra hivatkozott, amikor én a múlttal szemben a jövőbeli emelkedésről beszéltem. Ábrahám Dezső: Pedig fájdalom, nem vagyunk laikusok. Hantos Elemér előadó: A mainál is olcsóbb a 11. §, mert ma 5 K, itt pedig lehetséges, hogy 1 K lesz. Jaczkó Pál: Ez az eshetőség talán meg van, de az 5 K-án felülieket figyelmen kivül hagyni nem lehet. Hantos Elemér előadó: 100 K-nál 4 K-val szállítja le. Jaczkó Pál: Még csak röviden kívánok egyet megjegyezni. (Halljuk! Sálijuk ! balfelöl.) Az illetékrendszerre vonatkozóan bátor voltam már különböző rendszereket felemlíteni; megállapítottam azt az inkonzekvencziát, amelyet \ július ík-én, kedden. 245 az indokolásban látok, mikor az általános rendszert teljesen elejtik. Méltóztassék megengedni, hogy ha már mindenképen illetéket kell szolgáltatnunk a kincstári munkáért vagy egyéb szolgáltatásokért, egy módot ajánljak, hogy elkerülendő legyen az 1., 11. és 14. §-ban foglalt óriási illetékezéseket, válaszszuk el elsősorban a valódi illetékeket azoktól az álilletékektől, amelyek, mint mondám, hemzsegnek minden illetékrendszerben, ugy a külföldön, mint nálunk is, de nálunk különösen. Nálunk valóságos fogyasztási adórendszer van a beadványi bélyegeknél, amint ezt bátor voltam hangsúlyozni, mikor a pénzügyminister ur még nem volt itt benn. Ebben látom a legnagyobb méltánytalanságot, hogy a kincstár voltakép nagyon csekély ellenértéket szolgáltat azzal, hogy midőn a beadványt beadom, határnapot kapok. A kincstár részéről erre oly csekély ellenszolgáltatásban részesülök, hogy feltétlenül óriási nagynak kell azt az illetéket tartanom, amikor pl. az értékre való tekintettel 200.000 K-ás keresetre kétszer 26 K-át fogok leróni, csak azért, mert egy terminust akarok kapni és talán mielőtt terminust kapok, vissza is vonom. Tehát valami nagy szolgáltatást a kincstár nem eszközölt és mégis óriási az illeték. Azért énszerintem ez nem is az illetékek csoportjába sorozandó, hanem a papirfogyasztási adó sorába, mert itt vannak azok a beadványok, amelyeket azért kell felbélyelyegezni, mert benyújtom, anélkül, hogy tudnám, hogy ezzel szemben ellenszolgálatot igénybe vehetek-e, vagy pedig, amint mondtam — az illetékek kritériumaképen —, hogy az illetékkel arányban álló ellenszolgáltatást veszek-e igénybe. A határozati illetéket, ítéleti illetéket megengedem, hogy mindenesetre magasabbra szabják ki, mert a biró közreműködése, ténykedése mint ellenszolgáltatás, tulajdonképen itt jut kifejezésre. De mikor egy keresetre egy ilyen lehetetlenül sok bélyegei kell ragasztani, akkor csak annyiban veszek igénybe ellenszolgáltatást, amenynyiben egy stampigliával, esetleg a kereset hátlajdára rányomnak egy terminust, hogy ekkorra és ekkorra idéznek meg. Azért hangsúlyozom, hogy ha ezeket kiküszöböljük, vagy legalább elválasztjuk, illetékrendszerünk is egységesebb és igazságosabb lenne. De amig ezek együtt vannak, addig semmi körülmények közt egységesen megállapítani ezt nem lehet, e fogyasztási adórendszer mellett. A t. pénzügyminister ur előbbeni integetésével szemben jut az eszembe, hogy hiszen vannak nekünk a régi időből olyan anomáliáink, olyan tarthatatlan illetékeink, amelyekre vonatkozólag most lett volna a legkellemesebb, a legalkalmasabb pillanat, hogy ezeket módosítsuk. Ez azért jut eszembe, mert Sághy képviselőtársamnak egyik megjegyzésével szemben arra hivatkozott a pénzügyminister ur, hogy az a