Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

244 oö'i. országos ülés 191amire ott kiterjeszkedtem és nem az ä 25% az, ami olyan nagy emelést nem jelent. Ha végignézzük a szakaszokat, találunk ilyen emelést a 3. §-ban is, mely a telekkönyvi pótkérvényekről intézkedik. Tudjuk, hogy a telekkönyvi beadványoknál a régi időben három korona illeték mellé még két felzetet is kellett becsatolni és mivel a középosztálytól felfelé menőleg ily kérvényt ma már, azt lehet mondani, mindenki ügyvéd vagy közjegyző utján csináltat és mivel a legtöbb esetben — legalább feltételezem és engedelmet kérek, ha talán tévedek és ezzel magamnak kelleténél többet arrogálnék — minden ügyvéd tud már egy telekkönyvi kérvényt szerkeszteni, tehát ily esetekben valószínűleg nem igen lesz szükség pótkérvényre. Ezzel szemben a vidéken, hol kis értékekről van szó s ahol az intelligenezia csak odáig terjed, hogy ha már nem a kovácscsal iratja meg telekkönyvi kérvényét, hát elmegy a körjegyzőhöz és azzal iratja meg, sokkal gyakoribb, hogy pótkérvényekre van szükség. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ez tehát szintén a szegény osztályt sújtja, amikor a régi 30, illetve - 72 filléres illetékkel szemben azt mondja a javaslat, hogy a telekkönyvi kérvények első ive után a 4. §-ban meghatározott illeték jár, amely szerint 100 K-ig 50 fillér lesz az illeték, ami azelőtt 30 fillér volt és 100 K-n túl egy K lesz, ami azelőtt 72 fillér volt. Csak a közbeszóló Ábrahám Dezső képviselőtársamnak kell itt megjegyeznem, hogy az emelkedés itt is nem 25, hanem 28%. Kitérek itt egy másik szakaszra is, mely ugyancsak a kisebb érdekeket sújtja és amelyet az indokolás, mikor vele foglalkozik, mint valami nagy ujitást és vívmányt emleget. A pénzügyi és igazságügyi bizottság jelentése hangsúlyozza ugyanis: »Igen figyelemreméltó a javaslatnak az a rendelkezése, mely a vagyonjogi igényt nem képező, meg nem becsülhető tárgyakra nézve állapit meg bizonyos öszszeget (34. §.), mely az ilyen tárgyaknál az illetékek lerovása szempontjából általánosan irányadó, amelyet tehát alajjul kell venni az ilyen ügyekben az illetékek lerovása, illetőleg bélyegek felragasztása alkalm ával«. A 34. §. a polgári biróságok előtti eljárásokban az illetékek lerovása szempontjából azt állapítja meg, hogy a meg nem becsülhető tárgy a járásbirősági eljárásban 1000 korona, a törvényszéki eljárásban 2500 K értékűnek tekintendő. Ha jól emlékszem, erre Szabó István képviselőtársam, a kisgazdapárt vezére terjeszkedett ki és teljesen osztozkodom véleményében, mert a járásbirősági .eljárásban ezer koronában stipulálni minden értéket, nagyon igazságtalan, az összeg nagyon magas. T. képviselőtársam fején találta a szöget, midőn hivatkozott arra, hogy különösen a vidéki praxisban a járásbíróságnál temérdek olyan pörre fogunk akadni, amely nem ezer, de száz Julius lk-én, kedden. korona értéket sem reprezentál. Az ezer koronában való megállapitás tehát nagyon súlyos és megint a kis exisztencziát sújtja, nem pedig a nagyot. Azt szívesen elismerem, hogy a törvényszéki eljárásban a 2500 koronás megállapitás helyes, sőt én hozzájárulok ahhoz is, hogy ennek rovására szállíttassák le a másik; az ezer koronát azonban túlságosan magasnak tartom. Van azonban ebben a javaslatban egy másik igen súlyos szakasz, amely egyenesen szocziális érdekeket érint és ez a 12. §. Ez megint csak a kis érték rovására eszközöl emelkedéseket. A 12. §. ugyanis a sommás határperekről intézkedik. Tudjuk, hogy a kisbirtokososztálynak spe* czialitása ez a per. A kisbirtokosok vannak abban a kellemetlen helyzetben, hogy amikor ott pl. egy mesgyét elszántanak, ettől egész existencziájuk függhet. A kisbirtokos szokott határkiigazitási és sommás visszahelyezési perekkel operálni. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a vidéki j>raxis talán telítve volna ezekkel a perekkel, de azok a képviselőtársaim, akik vidéki ügyvédi gyakorlatot folytatnak, tudnák legjobban igazolni, hogy az ő praxisuk, a tyukperektől eltekintve, sommás visszahelyezési és ehhez hasonló perekből áll. Ilyen körülmények között jelentékeny emelést csinálni igazán antiszocziális dolog. Elvégre az olyan csekély differencziát eredményez, hogy legalább azokat a pöröket kellett volna meghagyni illetékemelés nélkül, amelyek teljesen és kizáróan a kisemberek ügyes-bajos dolgaiban fordulnak elő. A javaslat ugyanis az eddigi 5 K illetéket 6 K-ra emeli fel. Hantos Elemér előadó: Amennyiben az előbbi szakasz értelmében kevesebb nem járna. Az előbbi szakasz szerint vannak kisebb fokozatok is. Jaczkó Pál." Engedelmet kérek, itt igen, de a t. előadó ur megint csak a 11. §-szal hasonlítja össze, én pedig a régivel hasonlítom össze. Abban van az előadó urnak nagy ereje, hogy ő a laikust megtévesztheti, én azonban a 11. és a 12. §-on is tovább menve olvastam a javaslatot. A 11. §-szal szemben igaza van az előadó urnak, de nincs igaza a többivel szemben, különösen nincs igaza, ha a régi illetékeket tekintjük. (úgy van! a baloldalon.) Ezentúl ugyanis 6 koronát kell fizetni azért, amiért eddig 5 K járt. Voltam bátor bejelenteni akkor, amikor az előadó ur még nem volt itt, hogy én meglehetős régen foglalkozván illetékügyekkel, még egy kicsit értek hozzá. (Elénh éljenzés balfelöl.) A bérleti viszony megszüntetésénél ugyanezen szakasznak befejező részében ugyancsak van ilyen emelés; ne méltóztassék tehát ezt a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat valamely paragrafusára vonatkoztatni. Én a régi, most érvényben levő illetékszabálylyal hasonlítottam össze, amikor azt mondottam, hogy eddig 2 K járt ezért, most pedig 2 K 50 fillért szabnak