Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

554. országos ülés Í9Í4 Julius lí-én, kedden. 241 koronáig terjedő értékhatárnál a beadványi illeték kezdődik T5%-nál és természetesen csökkenőleg lemegy egészen 04%-ig ; a 11. §. szerinti illeték 3%-nál kezdődik és lemegy 0'75%-ig; a 14. §. szerinti Ítéleti illeték 5%-nál kezdődik és lemegy 1'25%-ig. 1000 koronánál — még erre is kiterjeszkedem — 0'5%-nál kezdődik a beadványi illeték és lemegy 0'2%-ig ; a 11. §. esetében 1%-nál kezdődik és lemegy 0'4%-ig, végül ]3edig az Ítéleti illetéknél 3% a kezdő stádium, amely lemegy Az indokolásban is, de általában végig az egész törvényjavaslatban ez az eredmény az, amelyet különösen szeretnek feltüntetni, hogy t. i. 1'2%-ig lemegy az illeték. Hát ez igaz, csakhogy ismét csak a végső vonalon. E javaslatban keretrendszer van, amely abban áll, hogy bizonyos korlátok, keretek közé van beszorítva az az illetékösszeg, pl. 400-tól 1000 koronáig vagy 1000—1500 koronáig és ezen kereten belül egységes az illetékszabás. Ahol ilyen keretrendszer van, természetes, hogy a kezdő ponton drágább és a végső ponton olcsóbb az illeték. (Ugy van ! balfelől.) Hiszen épen ez az oka annak, amiért én a százalékos rendszert mindenképen sokkal előnyösebbnek, sokkal, igazságosabbnak és sokkal könnyebben észbentarthatónak, tehát könnyebben leróhatónak gondolom. Ebből a skálából csak egyet kívánok itt megállapítani és ez az, hogy, mint mondtam, az illeték 100—400—1000 koronáig 1%-on felül van, az ítéleti illeték pláne 5%-on felül, lefelé pedig a százalék rohamosan csökken. Engedelmet kérek, ha a progresszivitás alatt talán fordított progreszszivitást méltóztattak gondolni, t. i. hogy minél kisebb az a per, annál nagyobb százalékot fizessen a fél, akkor valóban progresszivitásról, de fordított progresszivitásról lehet esak beszélni. Mert, pl. az ítéleti illetékről szólva, a 14. §. szerint kezdődik ötnél és 3, 1*8, 1'6, 15, 12-ig megy lefelé. Legdrágább tehát a 101 koronás per, amely különben is mindenütt az egész vonalon a legdrágább ; ott 5% az Ítéleti illeték. Igen, elismerem, a 15. §-ban a progresszivitás teljesen keresztül van vive, olyan értelemben, amelyet nagyon helyesnek találnék, ha az egész vonalon érvényesülne, t. i. hogy a beadványi illetékeknél, a határozati illetékeknél, az Ítéleti illetékeknél épen ugy százalékban fejeztessék ki az illeték, mint ahogy az a 15. §-ban van, mely szerint 10.000 koronáig az illeték 1-2, 50.000 koronáig T3, 100.000 koronáig 1*4, tovább 1'5% és ez felemelkedik egészen 1-6%-ig. Szerintem ez sokkal igazságosabb és megnyugtatóbb volna és sokkal jobban volna kezelhető is, mert könnyebb a perezenteket észben tartani, mint a kereteket és a keretekbe beálütott összegeket. Jó volna tehát, ha az egész vonalon azt mondanák, hogy pl. 1000 koronáig minden beadványt mondjuk 1%, 2000 koronáig TI, 2500-ig 1"2% illeték terhel és ez menne felfelé, szóval az illetékeket százalékokban, fejeznénk ki. Akkor nem volnánk majd arra utalva, hogy minKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. dig magunkkal vigyük az illetéktörvénykönyvet, amelyet az előadó ur kódexnak nevez. Majd ki fogom mutatni, hogy miért nem nevezhetem én annak: vannak benne régibb törvényekre való hivatkozások, pl. az 1881. évi VIII. t.-czikkre. Kérdem, miért nem tudnak már egyszer egy törvényt egységesnek csinálni ? Nem akarom szóvá tenni azt, hogy ebben a törvényjavaslatban annyi pótolni való hiány van, mert hisz miként a perrendtartás és a polgári törvénykönyv és minden egyéb törvényünk is novellákra szorul, nagyon rövid idő múlva novellát fog provokálni ez a törvényünk is, mert hiszen majd nem tudunk sok esetben másként boldogulni. Justh János: Ez a gyorstalpalás! Rakovszky István: Nem fogjuk kiismerni magunkat! Jaczkó Pál: Itt felelek az előadó urnak, hogy miért nem nevezhetem én e javaslatot kódexnek. (Hallj uh ! Halljuk!) Ha igaz volna az, amit az előadó ur beszédje kezdetén emiitett, hogy a pénzügyminister helyesen cselekedett akkor, amikor egységes perrendi kódexünk mellé egy egységes bélyeg- és illetékkodex megalkotására határozta el magát, akkor én is örömmel venném ezt a kijelentést és azt elismeréssel honorálnám. Hisz már a czime is azt mondja, hogy a javaslat tulajdonképen csak a peres eljárásra vonatkozik és nem egységes illetéktörvényt czéloz; tisztán a törvénykezési illetékekről van benne szó. De még ez sem volna oly nagy baj; de én a kódex szóra fektetem a súlyt, mert én a kódex alatt olyan jogalkotást értek, amelyet kezembe véve, egy teljes egészet kapok, amelyben nem történik hivatkozás jobbrabalra, hatályban levő és hatályon kívül helyezett és módosított és nem tudom milyen törvényekre. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha egy illetékkodexet kaptunk volna, akkor — kijelentem mint ügyvéd ember — végtelen hálás volnék, mert hiszen az óriási hiányokat pótolna; azonban ez a törvénykezési illetékekről szóló javaslat, sajnos, minden, csak nem kódex, (ügy van! a szélsőbal oldalon.) Hiszen máskülönben nem volna szabad benne olyan hivatkozásnak lennie, aminőt egyik szakaszában találtunk. Mellesleg megjegyzem, hogy elég gyakran forgattam már a javaslatot és igazán nehéz benne megtalálni valamit, hát még hogyha később a gyakorlatban merül fel valamely rendelkezés felkeresésének a szüksége. A javaslat 69. §-ának harmadik bekezdése azt mondja (olvassa): »A községi bírósági eljárásban elkövetett illetékröviditések miatt a felemelt illetéket az 1881 : XXVI. t.-czikk 9. §-ában meghatározott mértékben kell kiszabni.* Itt tehát hivatkozik a javaslat egy szakaszra, amelyre, mellékesen megjegyzem, . . . Springer Ferencz: A 83. §-ban is benne van! Jaczkó Pál: Itt azonban egy sajátságos jelenségre vagyok bátor hivatkozni. Az 1881. évi XXVI. t.-czikk 9. §-a módosíttatott az 31