Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

242 554. országos ülés 19H Julius ík-én, kedden. 1894: XXVI. t.-czikk gondolom 31., 32. és 33. szakaszaiban. Rakovszky István: Ez a gyorstalpalás következménye ! Jaczkó Pál: Ennek a törvényjavaslatnak 9. §-a teljesen hatályon kivül helyezi az 1894. évi XXVI., vagyis azon törvényczikket, amelynek 3. §-a ezt az 1881: VIII. t.-czikket módosította, Ez t. i. a felemelt illetékekre vonatkozólag intézkedik. Ha pl. az 1881 : VIII. t.-czikket nézzük a Corpus Jurisban, akkor azt találjuk, hogy azt a 9. §-ában módosítja az 1894 : XXVI. t.-czikk 31., 32. és 33. szakasza. (Mozgás balfelől.) Ha tehát ezen törvény most hatályon kivül van helyezve, kíváncsi vagyok, hogy vájjon ezen módosító törvénynek hatályon kivül helyezésével hatályon kivül van-e helyezve maga az a módosítás is? Ez mindenesetre hiányos intézkedés. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbäloldálon.) Megnyugtathatom ugyan a t. túloldalt e tekintetben, hogy ezt én csak mint példát hoztam elő, de alapjában véve nem nyugtalankodom azért, mert kivételesen ezekben a részekben és e tekintetben maga ez a javaslat igenis intézkedik. Ez az a szakasz, amelyre előbb, azt hiszem, a t. előadó ur gondolt, midőn azt mondta, hogy tényleg vannak enyhítések, mert itt azokban a szakaszokban módosítja az 1894 : XXVI. tczikk 31. §-át, ugy t. i., hogy nem nyolcz nap alatt kell az illeték kétszeresét fizetni, hanem tizenöt nap alatt annak másfélszeresét. E tekintetben tehát intézkedik a szakasz, de én engedelmet kérek, itt mindenesetre csak azt akarom kimutatni, hogy milyen visszássá, milyen fonákká, milyen nehézkessé teszi a törvény kezelését az a folytonos hivatkozás. Ennek helyébe az volna helyes, hogy akkor, midőn egy uj törvényt hozunk, azt, ami a régi törvényben rossz, hagyjuk ki; ami jó, azt vegyük át; (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) ami talán homályos szövegezésű, azt tessék újból megszövegezni s az uj törvénybe beírni és akkor egy egységes törvényünk lesz. (Élénk helyeslés balfelöl.) Xem kell folytonosan hivatkozni egy törvényre s az azt módosító és ujabban ismét módositó szakaszokra, ugy, hogy a hivatkozásoknak egész konglomerátuma gyűl össze az indokolásban, mig végre kisütjük, hogy melyik törvénynek mely szakasza alapján jutottunk el a konklúzióra (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: Ez volt a hiba az esküdtszéki törvényjavaslatnál is! Jaczkó Pál: Ezek oly száraz és talán unalmas dolgok is . . . (Halljuk! Halljuk! bälbelöl.) Förster Aurél: A törvény száraz, azok j>edig unalmasak! (Derültség bal felől) Jaczkó Pál.". . . Igyekszem összevonni, a mennyire lehetséges, azt az anyagot, amely itt rendelkezésünkre áll, de viszont talán épen ennek az összevonásnak és az ismétlések elkerülésére irányuló szándékomnak eredménye az, hogy talán többé-kevésbbé össze is töröm és nem tudom talán egyfolytában ugy összeszedni, amint azt eredetileg akartam. Azonban foglalkozván egy kérdéssel, ki kell térnem egy vele összefüggő másikra, hogy amarra megint ne kelljen visszatérnem. így voltam kénytelen az előadó ur »kódex« kifejezését is kifogásolni és hogy kifogásoljam, azért kellett mindezt tulajdonképpen megindokolnom. (Helyeslés balfelől.) Ábrahám Dezső: Most már meggyőzted az előadót! Jaczkó Pál: Eélek, hogy aligha. A mai napon felszólalt gróf Apponyi Albert képviselőtársam már eléggé kifejtette és részletesen megindokolta, hogy már abban is immoralitást lát, ha az igazságszolgáltatást jövedelmi forrásul felhasználják. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Elvitatni semmikép nem lehet . . . Förster Aurél: Hát még a pálinka! Jaczkó Pál: . . . magam is azon az állásponton vagyok, amelyet Sághy Gyula képviselőtársam volt szives »Az Ujság«-ból is felolvasni és czitálni, t. i. hogy igenis, amikor mi pl. a honvédelemről vagy, nem tudom, más közérdekű intézményekről kell, hogy gondoskodjunk, ezt mind az u. n. közterhekből viseljük. Ezzel szemben az előadó ur abból indul ki, hogy (olvassa): »Az illeték-elv szerint ugyanis az állam az állampolgároktól az egyesek, de nem az összesek érdekében kifejtett szolgálataiért ellenszolgáltatást követel, és ha valamely állam, amint az Magyarországon 1911-ben történt, egy ujabb, jobb törvénykezési rendre tér át, akkor csak nagyon logikus és méltányos, hogy ezen uj törvénykezési rendnek többkiadásait azok fizessék meg, akik ezen uj és jobb törvénykezési rendnek előnyében fognak részesülni.« Ez az a választóvonal, amely bennünket elválaszt, hogy igenis lehet talán a szoros értelemben vett illetékekkel megróni a jogkereső közönséget, de abban a formában, ahogy az előadó ur csinálta, ezt beállítani, hogy ezeket a költségeket kizárólag és teljesen ők maguk viseljék, engedelmet kérek, ez talán még sem lehet helyes. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Az igazságszolgáltatás szuverenitása maga is megkívánja azt, hogy épugy, mint minden egyébről gondoskodunk, az igazság védelméről is gondoskodjunk. Mert engedelmet kérek, a világért sem akarok közjogi lapszust csinálni és azért külön hangsúlyozom, hogy egyéni szempontból, a magam becsületét, az egyéni életet, a vagyonnak integritását körülbelül épen olyan fontosságúnak tartom, mint magának az államnak integritását. Ha hivatalosan, közterhekből fedezzük az állam területének védelméhez szükséges költségeket, miért nem fedezzük ugyanúgy az igazságszolgáltatás költségeit? (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Itt ne méltóztassék elfelejteni, hogy nagy tévedésben van az, aki azt hiszi,