Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

240 55'*. országos ülés 191k Julius 14-én, kedden. szüksége van, akkor ez szomorú képét mutatja államháztartásunknak. Eszerint az államháztartás ma már abba a helyzetbe jutott, hogy arról a csekély jövedelemről sem mondhat le, amely az illeték felemeléséből származik. Költségvetésünk emlékezetem szerint harmadfél milliárd körül jár és egy, az előadó ur kijelentése szerint 3—4 milliót kitevő illetékhez ragaszkodunk, azt igyekezünk mindenképen megmenteni és mivel az indokolás szerint máskép nem tudjuk biztositani, inkább meghoszszabbitjuk az eddigi szerencsétlen illetékrendszert, mert igy meg lehetünk nyugtatva abban a tekintetben, hogy a kincstár nem fog kárt szenvedni. Igazán nem akarok ezzel részletesebben foglalkozni. hanem akkor, amikor, mondom, államháztartásunk összege olyan rendkívül magas, akkor nem tudok kicsinyeskedni, nem tudok ilyen kis összegeknél megállani. Nem tartom ugyan valószínűnek, hogy egyhamar elérhetjük, de az ideális állapot az volna, amit gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam felhozott és azt hiszem, előttem szólott t. képviselőtársaim is már többször hangoztatták, hogy az állam ideálitásának az felelne meg, hogyha az igazságszolgáltatás épen ugy, mint minden egyéb, amit közérdekből szolgáltat az állam, közköltségből fedeztetnék s erre külön illetéket, külön fogyasztási adót nem szabnának ki. Ha pedig mégis be kell ismernünk, hogy ezen fillérekre is szükség van, amit a szegényebb osztály fog megsinyleni, akkor nem zárkózhatunk el annak hangsúlyozása elől, hogy miért nem választjuk el jobban a valóban illetéknek nevezhető szolgáltatásokat azoktól, amelyek nem illeték, hanem adó természetével bírnak. (Helyeslés balfelől.) Hiszen abba talán belenyugodna minden állampolgár, ha a kincstártól, vagy az államtól szolgálatot kapott, hogy annak ellenértékeképen illetéket fizessen, de viszont, hogy mindazt megadóztassák, ami illetékkel megróható nem volna, ezt legalább is immorálisnak kell neveznem. (Ugy van I Ugy van ! a baloldalon.) T. ház! A javaslatnak legnagyobb érdeme talán abban van, hogy üg}^esen csoportosít. Az indokolás ügyes csoportosítását az előadó ur ugy egészítette ki, hogy a laikus ember meg ne tudhassa, hogy a törvénykezési illetéknek mi a lényege, mit akarnak azzal elérni. A javaslat indokolásában és az előadó ur felszólalásában léptennyomon találkozunk annak felemlitésével, hogy a szegényebb osztály hizonyos engedményeket kapott, ha másban nem, legalább abban, hogy számukra csekélyebb az emelés és hangsúlyozzák, hogy ebben a törvényben érvényesül a progresszivitás. Már előbb röviden megjegyeztem, hogy látok itt fokozatos beállításokat, de semmikép nem látok progresszivitást. A másik, ami még fontosabb, hogy ügyesen, a szakaszok közt rejtik el, hogy ma már mennyivel emelkedik a peres eljárásban az illeték. Csak röviden jelzem, hogy erre vonatkozólag három fő részt kell megállapítanunk. Igaz, természetesen minden szakasz illetéket ró a polgár nyakába. Az 1. §. a beadványok, a jegyzőkönyvek és nem tudom még mi mindenféle iratok illetékével foglalkozik. Eddig három fokozat volt: 40 fillér, 1 korona és a fellebbezési eljárás során tudvalevőleg 2 korona volt fizetendő. Ezzel szemben most sikerült a javaslatba egy fokozatos rendszert beállítani, amely 200.000 koronánál egészen 26 koronáig emelkedik, s ennek alapján előttem szólt képviselőtársaim igen sokszor csodálkozásuknak adtak kifejezést, hogy hol látta az előadó ur és a kincstár azt a 25% emelkedést, amelyet itt számításba vesznek. Nem akarok itt részletezni, majd a hármat összehasonlítva bemutatom, hogy néz ki ez a százalékos emelkedés. Tény az, hogy kezdődik 50 fillérnél az illeték és emelkedik 26 koronáig, vagyis %%-ról felemelkedik 2600%-ig. Ha ehhez hozzáveszszük azt a második csoportot, a 11. §-t, amelyet most voltam bátor említeni, ott megint egy fokozatos emelkedés van, amely már természetesen a per és az eljárás tárgyának értékéhez képest a birói határozatok és egyezségek illetékét tartalmazza. Az u. n. fehér holló, amit az előttem szóltak közül valaki már nagyon helyesen megjelölt, itt van a 100 koronás értékhatárig szóló pereknél való leszállításban. Es amikor erről megemlékezem, sajnos, de rektifikálnom kell Sághy Gyula t. képviselőtársamnak azt a tévedését, mintha ilyen leszállítás több helyen volna. Rakovszky István: Ez az egyetlenegy! Jaczkó Pál: Sajnálom, de ki kell jelentenem, hogy igenis, csak ez egyetlenegy van. (Felkiáltások balfelől: Es a bírságolásnál!) Bocsánatot kérek, arra még lesz alkalmam külön kiterjeszkedni. Ott másfélszeres az arány, az azelőtti kettővel szemben. Hantos Elemér előadó: Hát a bírságok! Jaczkó Pál: Ez a két dolog igazán nem függ össze ; a büntetésekre egyelőre nem is akarok kiterjeszkedni, mikor még csak magáról az illetékemelésről kell beszélnem. (Helyeslés és felkiáltások balfelől: Nincs előadó ! Halljuk ! Halljuk !) Az Ítéleti illetékeknél van azután az a harmadik rész, ahol a progresszivitás a 15. és nem a 14. §-ban foglaltatik. T. ház ! Az erre a három szakaszra vonatkozólag összeállított kimutatást én ugyancsak sokkal későbben akartam bemutatni, mégis, mivel nem akarok arra újból visszatérni, már most kifejtem, hogyha ezeket az 1., 11. és 14. §-okban megállapított illetékfokozatokat átszámítom perczentekre, mennyire nem felel meg az a progresszivitásnak, sőt mennyire épen a kisiparosok és a kis perlekedők vannak ezáltal ismét megterhelve. Kitetszik ez abból a kimutatásból, amelyet csak röviden s nagyjából a következőkben kívánok ismertetni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Az illeték, körülbelül 100 korona értékhatárig bezárólag, a beadványoknál 0'5%; a határozati és egyezségi bélyegnél, a 11. §. szerint, több mint 1% ; végül az Ítéleti illetéknél 2%. A 100-tól 400