Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

226 55'/. országos ülés 191k Julius H-én, kedden. Elnök : Csendet kérek ! Balogh Jenő igazságügyminister:... hogy ka a t. képviselő uraknak vagy általában az ügyvéd urak egy részének derogálna ezen 500.000 K, akkor természetesen ők nem fogják igénybe venni azt a nyugdijalapot, hiszen ez nem kötelességük (ügy van! Ügy van! jóbbfélől.) illetőleg nem fognak reflektálni bizonyos államsegélyre. Lehet, hogy azért, mert abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy irodájuk olyan fényes jövedelmet nyújt, vagy olyan magánvagyon felett rendelkeznek, hogy arra szükségük nincs. De, t. ház, az ügyvédi karnak is, mint minden társadalmi szervezetnek, vannak, sajnos, oly tagjai, akik a kor előrehaladtával, súlyos és hosszú betegség, vagy a családjaikban felmerült csapások hatása alatt kedvezőtlen vagyoni helyzetbe jutottak és valamint eddig ezeket az ügyvéd urakat az ő kartársaik nagyon rokonszenves nagyon impozáns kollegiális érzéssel támogatták, ugy most a kormány azoknak a jelentős szolgálatoknak viszonzásául és elismeréséül, amelyeket az ügyvédi kar az igazságszolgáltatás körül minden téren végez, szivesen felajánlja ezt a hozzájárulást. (Helyeslés jobb felől.) Felajánlja azért, mert ugy értesültünk a törvényhozás által szervezett testületnek, az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetnek elnökségétől, hogy azok a matematikai, számítási adatok, amelyekre ők a maguk számításainak bázisát fektették, nem váltak be, amint azt minden ilyen matematikai feltevésről rendszerint utóbb meg szokták állapítani. Hiszen korábban meggyőződtem, hogy a tanári és tanítói nyugdíjintézet tekintetében sem váltak be azok a számitások. És szó van arról, hogy nemcsak ezek az elszegényedett, elöregedett ügyvédek, hanem különösen az ügyvédek özvegyei és árvái juthatnak abba a helyzetbe, hogy szükölködésük napjaiban egy közös állami és társadalmi segélyakczió formájában fel kell őket karolni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) És biztosithatom a t. képviselő urakat, akik kifogásolták a kormánynak ezt az eljárását, hogy — nem tudom, megadja-e nekem a Gondviselés azt a független nyugalmat, amelylyel az ember egy élet eredményeire visszatekinthet — sohasem azok a t. ellenzék által alar> nélkül úgynevezett »alkotmánytipró« és »erőszakos« rendelkezések fognak megelégedéssel és örömmel eltölteni, amelyeket annyira szememre hánynak, hanem ha lesz ilyen független nyugalmam, semmire sem fogok annyi örömmel, annyi megelégedéssel, annyi melegséggel, annyi hálával a Gondviselés iránt visszagondolni, mint épen arra, hogy alkalmam volt a kormány kebelében közrehatni ennek az igazán szocziális és nemes akcziónak megvalósítására. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) És ha itt Szmrecsányi György és Pető Sándor t. képviselőtársaim nekünk azt vetik szemünkre, hogy ez a kormány szemernyivel sem járult hozzá egyes társadalmi osztályok helyzetének javításához, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) hogy a jogok elkobzásán kivül semmit sem tett: egész nyugodtan utalhatunk arra, hogy pl. a fiatalkorúak bíróságainak szervezése, amely a magyar nemzet erkölcsi, gazdasági és művelődési erejének növelésére irányul, (Igaz ! TJgy van ! jóbbfélől.) azután pl., a rehabilitácziós javaslat és egész sorozata a kormány szocziálpolitikai alkotásainak ezt az egész frazeológiát épen ugy megczáfolja, mint ahogy megczáfolja a mostani széleskörű, alapos vita azt a feltevést, hogy az uj házszabályok itt az ellenzék szólásszabadságát leigázták volna. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jóbbfélől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Balogh Jenő igazságügyminister: Nem szándékozom ez alkalommal a törvényjavaslatnak pénzügyi vonatkozásaival foglalkozni, amire természetesen nem is én, hanem igen t. barátom, a jiénzügyminister ur lesz hivatott; azt is tudom, hogy a kormány részéről megvan az a szándék, hogy a részleteknél bizonyos intézkedések módosítását kezdeményezze. Azt azonban már most is állithatom, hogy azok a szemrehányások, amelyek a törvényjavaslat előkészítésének hibáit és a kormánynak más irányban elkövetett mulasztásait hozzák fel, különösen hogy nem gondoskodott volna jDarallel az igazságszolgáltatási szükségletekről és a bírói személyzet érdekeiről, teljes mértékükben alaptalanok. Általánosságban ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szepesházy Imre jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőházk(HalljuJc! Halljuk/) Valóban nem frázis, ha" azzal kezdem felszólalásomat, hogy nem állott szándékomban ennek a tárgynak megvitatásánál szólásra jelentkezni, azonban az igen t. igazságügyminister ur beszédének bevezető szavai egyenesen provokáltak arra és kötelességemmé tették, hogy röviden bár, de á vitában résztvegyek. S ha már felszólalok, nem szoritkozhatom csak arra, hogy azokat az előbb idézett megjegyzéseket, amelyek az ellenzéknek egész magatartására vonatkoznak, iparkodjam czáfolni, hanem akkor kötelességemnek érzem, hogy magára a tárgyra vonatkozólag is egynéhány olyan megjegyzést és némely olyan észlelést ajánljak a t. ház figyelmébe, amelyeket bennem, aki ab zolute nem hizelgek magamnak azzal, hogy szakértő volnék a szőnyegen levő tárgyban az eddigi vita keltett. Én is azt mondhatnám és visszaadhatnám a t. igazságügyminister urnak a bókot, aki örömét fejezte ki a felett, hogy az ellenzék ebben a vitában résztvesz, alkalmasint hozzátéve, — lelkileg legalább — azt az angol közmondást: »One mus not have too much of a good thingum«, nem kell, hogy túlságosan jusson nekünk a jóból, aminek örülünk, — hanem én is visszaadhatnám a bókot annyiban, hogy én is örülök, hogy végre megtörte a jegét (Igaz ! ügy van ! balfelől.) annak a tisztán egyoldalú vitatkozásnak és részesített végre min-