Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

554-. országos ülés 1914 fogják élőidézni, hogy még a folyó évben öszszesen körülbelül 600 bíró és bírósági hivatalnok fog előlépni, illetőleg automaticze magasabb fizetési osztályba lépni. (Éljenzés a jobboldalon.) Ezek a költségvetési tételek egyúttal a birósági létszámszaporitást is élénken feltüntetik. A részletek közül egy-kettőre áttérve, Springer Ferencz igen t. képviselőtársam, akinek nagyon szakszerű és lelkiismeretes felszólalását nagy élvezettel és köszönettel hallgattam, sajnálattal nélkülözte ebben a törvényjavaslatban azt, hogy az nem szabályozta a végrehajtók államosításának, illetőleg átszervezésének kérdését. Azt hangoztatta t. képviselőtársam, hogy ha valahol, akkor itt kinálkozott volna mód és alkalom a végrehajtói kérdés rendezésére. Bocsánatot kérek igen t. képviselőtársamtól, de ez a kérdés, amelyet ő felvetett és amely kérdés rendezésének szükségét készséggel elismerem, a jelen törvényjavaslat keretébe egyáltalában nem tartozik. Most a törvénykezési illetékről van szó, ellenben a végrehajtói állások újjászervezése, amint ezt a t. képviselő urnak nagy szaktudása bizonyára szintén elismeri, az igazságügyi szervezeti törvénykönyvnek egy részletkérdése. Minthogy pedig a kormány, amint ez a t. képviselő ur előtt is talán már ismeretes, hónapokkal ezelőtt hivatalosan is közzétette az igazságügyi szervezeti törvénykönyv tervezetét, s minthogy e törvényjavaslatban egy külön szakasz felhatalmazza a kormányt, hogy a végrehajtói kérdést is rendeleti utón szabályozza, ott lesz majd alkalom e kérdéssel foglalkozni és a t. képviselő ur becses figyelmét arra kérem fel, hogy ezt a kérdést annak idején részletesen megvitassuk. Egyébként jelentem a t. háznak, hogy a végrehajtók államosításának kérdésével a kormány az utolsó években nagyon tüzetesen foglalkozott ; e részben ugy részletes adatgyűjtés, mint különböző számitások végeztettek ; de kénytelen vagyok őszintén kijelenteni, bogy ez a kérdés korántsem olyan egyszerű, mint azt a kérdéssel kevésbbé foglalkozók Springer Ferencz t. képviselőtársam szavaiból talán hihetnék. Amennyiben a kormány a végrehajtók államosítását határozná el, ez mindenesetre olyan jelentékeny fizetéses javadalomemelést tenne szükségessé az államkincstár terhére, amely nyilvánvalólag ismét az adózó polgárokra róna súlyos terhet. De különben is azok a kísérletek, amelyeket ilyen kinevezett végrehajtókkal tettünk, pl. Fiúméban, azt mutatják, hogy az államosítás nem fogja megoldani mindazokat a visszásságokat és nehézségeket, amelyekre t. képviselőtársam — elismerem, bizonyos jogosultsággal — utalt és amelyek előttem sem ismeretlenek. Több t. képviselőtársam szemrehányást tesz nekem a tekintetben is, hogy a kormány egyáltalában semmit sem tesz az ügyvédek érdekében. Nagyon könnyen áll módomban mindenekelőtt arra utalni, — hogy először is a dolog anyagi részét emeljem ki — hogy másfél év alatt 64 ügyvéd urat terjesztettem elő kinevezésre bírói állásokra, illeKÉPVH. ÍTAPLÓ. 1910 1915. XXV. KÖTET. - Julius lí-én, kedden. 225 tőleg neveztem ki közjegyzői állásokra, akik közül néhányan a felsőbb birói karba és többen nagyon jövedelmező, jelentős közjegyzői állásokra neveztettek ki. Van szerencsém továbbá jelenteni, hogy az ügyvédjelöltek százait vettem át birósági jegyzőkül és e részben inkább arról lehet szó, hogy most már a joggyakornokoknok és a közjegyzőhelyetteseknek az érdekeit kell megóvni, mert különben azoknál jogos panaszok merülhetnének fel. A kormány egyébként is, — amennyiben eszközök állanak rendelkezésére — iparkodik az ügyvédi kar érdekeit előmozdítani. Hogy csak egy kisebb, de a közel jövőben életbelépő és régen sürgetett dolgot emlitsek fel, szeptember 1-én fogja megkezdeni a budapesti központi járásbíróság a működését, amely egyesítése a járásbíróságoknak a budapesti ügyvédi karnak évtizedek óta hosszú sora óta állandó óhajtása volt. Jónak látták egyes t. képviselőtársaim azt az 500.000 korona összeget, amelyet t. barátom, a pénzügyminister ur a képviselőház pénzügyi bizottságában tett kijelentése szerint az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet czéljaira kilátásba helyezni szives volt, ugy tüntetni fel, mint rendkívül visszatetsző kortesfogást, amely] yel az ügyvédi kart le akarják kenyerezni és Benedek János t. képviselő ur egy büszke taglejtéssel egyenesen arra utalt, hogy a kar nem szorult rá arra az irgalomfalatra, arra az odadobott összegre és nem örvend az adománynak. (Igaz! a szélsőbaloldalon.) Én, t. ház, nagyon tisztelem a büszke spanyolt (Derültség jobbfelől.) és a magam részéről is, méltóztassék megengedni azt a hiúságot, — a i int azt a sajtóvitában egyik volt tisztelt hivatali elődöm is leleplezte — a kormány bizalmából 12 évnél hosszabb ideig bizonyos évek alatti megszakításokkal törvényelőkészitési és hasonló munkákat végezvén, mindig hálásan megköszöntem minden minister urnak, ha akár czimekkel, akár tiszteletdijakkal akart engem megtisztelni. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) De viszont nem ugy áll a dolog, amint Szmrecsányi György vagy sárvári Huszár Károly vagy Benedek János t. képviselőtársaim felállították a kérdést, hanem szó van arról, hogy a magyar ügyvédi karnak a jövőben is segítségére legyünk, és én mint annak felügyelő hatósága teljes határozottsággal és erővel visszautasítom azt a feltevést, mintha a magyar ügyvédi kart ilyen silány eszközökkel befolyásolni lehetne, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) mintha a magyar ügyvédi kar véleményének szabad nyilvánítását és meggyőződésének erejét ilyen módon lehetne hátrányosan befolyásolni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj bálfelől.) Kúti Béla (közbeszól. Zaj.) Elnök : Kérem Kun Béla képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. Balogh Jenő igazságügyminlster: És szó van másrészt arról . . . (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbjelől.) i9