Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-554
224 554. országos ülés 1914 Julius 14-én, kedden. gedjék meg, valóban szokatlan még magyar ellenzék részéről is. (Ugy van ! Ugy van ! jobb felől.) Hogy azután egy ehhez hasonló észrevételt itt még felemlitsek, Ábrahám Dezső képviselő ur (551. országos ülés 18. lap) szives volt szemünkre hányni, hogy »hiszen önök nagykegyesen ki méltóztattak hagyni az ellenzék tagjait a polgári törvénykönyvet kodifikáló bizottságból is !« Van szerencsém a tényállást erre nézve is feltüntetni. Amikor a polgári törvénykönyvnek 50 tagból álló bizottságát az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, megválasztani óhajtotta . . . Gr. Batthyány Pál: Éljen! Jól dolgodnak! (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Balogh Jenő igazságügyminister: ... akkor a párt elnöksége — természetesen a kormánynyal egyetértőleg — felkérte az ellenzéki pártok vezetőségét, hogy legyenek szívesek az 50 tagú bizottságba 10 tagot jelölni. Ugyanazon órában küldötte a felszólítást a delegáczióba való tagjelölésekre is. A t. ellenzék vezetőférfiai szívesek voltak a delegáczióba a, tagokat kijelölni, ellenben — jelen voltam akkor a pártvezetőség ülésén — nem voltak hajlandók tagjelölésre a polgári törvénykönyv bizottságába. Kifejezetten megírta ezt az alkotmánypárt, a többi ellenzéki pártok pedig a munkapárt felkérésére nem válaszoltak. Ez tehát az a »kihagyás«, amelyet a t. képviselő ur a szememre vet ! Méltóztassék ezt a szemrehányást ahhoz a czimhez intézni, amelyhez tartozik, (ügy van! Ugy van! jobbfelől.) Ebben ugy a kormány, mint a pártvezetőség teljesen ártatlan. Es hozzátehetem, hogy amikor azután később a polgári törvénykönyv tárgyalásánál a részletes vitába belementünk, akkor én a magam részéről — mert egyik kormánypárti képviselőtársam, Issekutz Győző ur sajnálattal konstatálta, amint én ma is sajnálom, hogy nélkülözzük azt a jelentékeny jogászi és intellektuális erőt, amelyet az ellenzék t. kiküldöttei a bizottság működésénél nyújthattak volna — kiemeltem, hogy habár az ülésszak megnyitásával összefüggőleg a polgári törvénykönyv tárgyalására kiküldött bizottság, mint állandó bizottság nem változik, de a kormány, mihelyt jelét látja annak, mihelyt értesül arról, hogy a t. ellenzék hajlandó résztvenni a részletes tárgyalásban . . . Eitner Zsigmond: Köszönjük ! Balogh Jenő igazságügyminister: ... saját kezdeményezésére fel fogja emelni a polgári törvénykönyv bizottságának taglétszámát és örömmel veszi, ha a t. ellenzék résztvesz a munkában. Ezt a lapok mind közölték, egyébként a bizottsági jegyzőkönyvekben, a melyeket kinyomattattunk, bárkinek rendelkezésére bocsáthatom e kijelentésemet. Tehát két alkalommal, a legudvariasabb formában eziránt felkérést intéztünk a t. ellenzékhez. Hát akkor ne méltóztassék ugy feltüntetni a tényállást és azt a szemrehányást tenni nekünk, hogy valakit »kihagytunk« a bizottságból! Azután következett az eddigi vita folyamán a kormány hosszú bünlajstroma különféle változatokban, például hogy a kormány nem gondoskodik a birói fizetés emeléséről és általában az igazságügyi alkalmazottak helyzetének javításáról, hogy nem szaporítja a bíróságok munkaerejét, hogy nem gondoskodik arról a súlyos helyzetről, amelyben az egyes bíróságok vannak stb., stb. Itt is egynéhány szó szerinti idézettel leszek kénytelen operálni. Sárvári Huszár Károly képviselő ur egyenesen a bíróságok szocziális nyomorúságáról beszél, Rakovszky István képviselő ur szégyenletesen nyomorult fizetésekről és hogy a bíróságokról lerí a nyomor, Szmrecsányi György képviselő ur ugyancsak szégyenletes nyomorúságos helyzetről, amelyre nézve azt mondja, hogy íheroikus önmegtagadásra van szükség, hogy a biró a tisztesség utján maradhasson*.* Barcsay Andor t. képviselő ur jónak látta ugy odaállítani a dolgot — (552. ülés, 24. nap) — hogy ha a perrendtartás életbelép, az igazságszolgáltatás közeledik a csőd felé. Hálás vagyok a t. képviselő uraknak, hogy alkalmat adtak a való tényállás kiemelésére. A legnagyobb nyugodtsággal csak száraz adatokat fogok felsorolni minden hatásvadászat nélkül. Azóta, amióta az ügyek vezetéseért felelős vagyok, másfél év óta, a bírák és ügyészek, valamint a bírósági és ügyészségi hivatalnokok személyi járandóságaira az 1912-ben előirányzott összeggel szemben 4,648.000 korona évi többletet vettünk fel. (Éljenzés á jobboldalon.) Ez a költségvetésekben megtalálható ; a képviselő urak tehát megkímélhették volna magukat attól a hatástól, amelyet, azt hiszem, az elfogulatlanok előtt mindenütt az országban tenni fog az az adat, hogy a kormány igenis gondoskodik és pedig nagyon hathatósan az igazságügyi alkalmazottak helyzetének javításáról. Hogy minők az előléptetési viszonyok, arra nézve legyen szabad egyszerűen arra utalnom, hogy 1912-ben, amikor t. hivatali elődöm vezette a ministeriumot, 716 igazságügyi alkalmazott lépett elő a kúriai bíráktól lefelé az írnokokig. A múlt esztendőben j)edig, 1913-ban, szemben ezzel a 716-tal, előlépett 1830, tehát 1014-gyel több; (Élénk éljenzés a jobboldalon.) és amig azelőtt az albirák és alügyészek törvényszéki birói és ügyészi állásra való kinevezése három és fél év alatt következett be, most állandóan egy év • és két-három hónap alatt előlépnek az összes kifogástalan minősítésű albirák és alügyészek birói, illetőleg ügyészi állásra. Az előmeneteli viszonyok javításáról igyekeztem azzal is gondoskodni, hogy az 1914—15. költségvetésben, amely folyó hó 1-én lépett életbe, javaslatomra 60 uj törvényszéki tanácselnöki, 90 uj birói, 60 uj jegyzői és 80 uj kezelői állás irányoztatott elő, tehát 290 egészen uj állás szerveztetett, köztük 60 a VI. fizetési osztályba tartozó ; és minthogy a magasabb állásoknak betöltésével megfelelő számú alacsonyabb állás üresedik meg, ' ezek az uj rendszeresítések végeredményben azt
