Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-554
55b. országos ülés 19 T. képviselőház ! Gr. Apponyi Albert tisztelt képviselő úrtól volt szerencsém hallani (Elénk éljenzés és felkiáltások a baloldalon : Éljen Apponyi í) — természetes, hogy részemről is csatlakozom ehhez a kívánsághoz, — egy igen jelentős nyilatkozatban, amelyet 1913. november 4-én tett és amelyet — méltóztassanak meggyőződve lenni — ép ünnepélyes deklaráczió természeténél fogva és a szónok ur egyéniségénél fogva még évek múlva is nagyon tüzetesen szó szerint emlékezetemben fogok tartani, a következő kijelentéseket tette : (Olvassa) »Az ellenzéki pártok szilárdon ragaszkodnak ahhoz az elvi álláspontjukhoz, — szó szerint idézem — hogy. . . rendes parlamenti tárgyalást lehetetlennek tartanak (Igaz ! Ugy van ! balfélől.) és ilyenben részt nem vesznek. (Ugy van l balfélől.) Mindazonáltal kötelességüknek tartják, hogy a mikor alkotmányunkat, közszabadságainkat, nemzeti létérdekeinket valamely nagy veszély fenyegeti, vagy amikor szükségét látják, hogy a nemzetet fenyegető erkölcsi és anyagi végromlásra (Igaz! ügy van! Felkiáltások balfélől: Ez az ! Anyagi végromlás !) figyelmeztessenek: azt a felszólalási lehetőséget a képviselőházban is felhasználják, amelyet a jogérvényes régi házszabályok nyujtanak.« (Igaz! Ugy van ! balfélől.) Ezt, t. ház, annak kiemelése végett voltam bátor idézni, hogy örömmel és megelégedéssel leszögezhessem azt a tényt, hogy a t. túloldal szives volt ezt a szilárd elvi álláspontot elhagyni. . . (Elénk ellenmondások és felkiáltásuk balfélől: Nagyon téved !) Sümegi Vilmos (közbeszól). Elnök : Csendet kérek! Sümegi Vilmos képviselő urat kérem, hogy közbeszólásaival ne zavarja a tárgyalás menetét. Sümegi Vilmos: (közbeszól). Elnök: Sümegi képviselő urat rendreutasítom !, (Helyeslés jobbfelöl.) Balogh Jenő igazságügyminister: ... és ismét megjelenve itt a házban, résztvesz a vitatkozásban olyankor is, amikor talán nem forognak koczkán ilyen nagy érdekek. (Zaj balfélől.) Sőt örömmel látom, hogy a részletes tárgyaláshoz olyankor is nagy számban vannak feliratkozva szónok urak, akik több kijelentés szerint a részleteknél módosításokat fognak temii, amikor azok a feltételek, amelyekre a deklaráczió utalt, — ugy hiszem, ebben talán egyetértünk, — mégsem forognak fenn. Mert én nagyon értem és nem is veszem tagadásba, hogy a törvénykezési illetékről szóló javaslatban igen jelentős emelések is vannak, de, bocsánatot kérek, hogyha az alsó néposztályok ügyeire gondolok, ha azt látom, hogy a száz koronán aluli értéktárgyakra vonatkozó pereknél tiz fillér emelés van a bélyegilletékekben, akkor tán még sem lehet a nemzetnek anyagi végromlásáról beszélni. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Általában ezek a bélyegilletéki emelésre vonatkozó rendelkezések — habár' t. barátomnak, a pénzügyminister urnak minden esetre le kell mondania arról, hogy valaha is a 4 Julius lí-én, kedden. 223 magyar nemzeti géniusz azok iránt valami lelkesedést tanúsítson (Derültség jobbfelől.) — semmi figetre sem olyanok, amelyek alkotmányunkat, közszabadságainkat, vagy nemzeti létérdekeinket veszélyeztetnék. (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.) Engedje meg a t. ház, hogy most mindenekelőtt a törvényjavaslat előkészítésére és tárgyalásának időpontjára nézve felhozott kifogásokkal foglalkozhassam. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Először is előre bocsátom a száraz tényállást, adatokkal is dokumentálva azt, amennyiben kezemben vannak azok a jegyzőkönyvek, amelyeket az ügyvédi kamarák hivatalos küldötteivel folytatott tanácskozmányról felvettünk és azután leszek bátor rámutatni arra, hogy a mélyen t. túloldalnak egynéhány szónoka miképen méltóztatott ezt a tényállást feltüntetni. A száraz tényállás a következő. Tisztelt barátommal, a pénzügyminister úrral egyetértőleg hónapokkal ezelőtt hivatalos iratban meghívtam minden ügyvédi kamarát egy hivatalos tanácskozmányra és felkértem a kamarákat, hogy ők a maguk részéről jelöljék ki hivatalos küldötteiket. Huszonöt kamara küldött delegátust és ezek kezdetben az én elnökletem alatt, később, felkérésemre, t. barátom, Vadász Lipót államtitkár ur elnöklete alatt órák hosszán át vettek részt egy terjedelmes és nagyon beható vitában, amelynek folyamán húsz kamara képviselője szólalt fel és igen erős, igen szakszerű, igen beható észrevételekben kritizálták az eredeti tervezet álláspontját, amely kritika alapján azután a javaslat át is dolgoztatott. Már most ezt a tényt hogy méltóztatnak feltüntetni a t. túloldal szónokai ? Eszemágában sincs, t. ház, idézetekkel hoszszabbitani ezen rövid felszólalást, csak mégis néhány szószerinti idézettel szolgálnom kell. (Halljuk ! Halljuk ! jobbf'elől.^Ábrahám Dezső (551. srszászágos ülés 19. lap) azt mondja (olvassa) : »Csak az ügyvédszövetségnek egy szükebbkörű csoportjánál érdeklődött a minister« és azután »megkérdezte az ügyvédi karnak egy nagyon is szükkörű csoportját«; Szmrecsányi György t. képviselő ur (553. országos ülés 22. lap) azt mondja (olvassa): »Az ügyvédi kamarákat egyáltalában nem hallgatták meg, hanem megkérdezték az ügyvédszövetségnek néhány benfentes megbízható tagját«; Narancsik József a következőket mondja : »a szakértőket nem hallgatták meg«; Benedek János t. képviselő ur (553. ülés 46. lap) a következőket mondja (vívassa) : »Nem kérdezték meg az ügyvédi kamarákat; a minister meghívott egy pár ügyvédet, de azok nem a kamarák kiküldöttei voltak és csak az egyéni véleményt tolmácsolták, nem pedig a kamarának az álláspontját.€ Méltóztatik látni, t. ház, hogy a hivatalos iratokkal megezáfolható, minden lapban, amely akkortájban megjelent volt, különben is közölt adatokkal ellenkező és a kormánynak teljesen korrekt álláspontját feltüntető eljárást milyen világításban méltóztatik feltüntetni az ellenzék részéről. Ez, en-