Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-553
212 553. országos ülés 1914 Julius 10-én, pénteken. volna indokolt annak ilyen módon való emelése, mint ahogyan azt az igen t. pénzügyminister ur épen a jelen viszonyok között, a jelen válságos gazdasági viszonyok között A rossz termés, nagy közterhek idején tervbe veszi. Hiszen talán nem ismeretlenek ezek az igen t. pénzügyminister ur előtt. Nem is akarom elősorolni most ezt a litániát, csak arra akarok rámutatni, hogy épen most van az az időpont, amelyben a legkevésbbé van jogczime az igen t. pénzügyminister urnak arra hivatkozni, vagy arra gondolni, hogy az illetékeket most emelje és emelje olyan vonalakon, amely vonalak teljesen kivül esnek az illeték mérséklésére irányuló törvényjavaslat indokolásául felhozott körülmények korlátain. Nem tartom indokoltnak azt sem, hogy a mellékletek és feketék illetékének emelését méltóztatik tervbe venni. Mert ha eddig meglehetett a mellékleteknek és a feketéknek a bélyege ugy, amint meg volt határozva, t. i. 100 K értéken 'alul 20 fillér, 100 K értéken felül 30 fillér, semmiféle okot nem látok fenforogni arra, hogy ez az összeg, amely csekélynek látszik ugyan, amely azonban azért egy teljesen lefolytatott és keresztülvitt „perben mégis ugyancsak erősen igénybeveheti a perlekedő felek anyagi áldozat képességét és fizetőképességét, még jobban fokoztassék. Igaz, hogy a pénzügyi bizottság, továbbá az igazságügyi bizottság is változtatott valamit ezen a szándékon ós az eredeti javaslattól eltért, de nagyon csekély az a javítás, amelyet az igen tisztelt bizottság az eredeti javaslaton tett, amikor fenn akarja tartani azt a gyakorlatot, amely eddig is megvolt, hogy a negyedik példány után és a harmadik példánynak, valamint a többi példányoknak mellékletei után ne járjon bélyeg. Hiszen hogy ezt tette az igazságügyi bizottság, ezt a magam részéről is helyeslem és kiemelem, ellenben egyáltalán az a körülmény, hogy még az ilyen csekély összegek emelése is ennyire szivén fekszik a pénzügyminister urnak, mutatja azt, hogy nem annyira a jogszolgáltatás érdeke, mint tisztán a financziális érdek vezeti ezeknek a megállapításában. (Ugy van! Ugy van! a szélsntaloldalon.) Ha az eljárás során csak nyilatkozatot tesznek is a felek; ha csak valami olyan kérelmet vagy bejelentést adnak is elő, — ideértik a meghatalmazást is — amelyet nem kell írásban előterjeszteniök, szóval ha valami olyan előterjesztést tesznek, amely ha írásban adatnék be, akkor az a mostani törvény szerint illetékköteles volna, már mindezen esetekben fel kell ragasztani ugyanazt a bélyeget, ugyanazt az illetéket a jegyzőkönyvre. Ugy hogy igazán azt mondhatom t. ház, hogy egy-egy jegyzőkönyv, amelyen már rajta van maga jegyzőkönyvi bélyeg, csak azért, mert tárgyalást tartottak, még ha semmi egyéb sem történik is azon a tárgyaláson, csak maga a felek perbeszédeinek előadása, vagy csak a feleknek puszta megjelenése, már ezért külön is illetékkötelessé válik. Már rajta van tehát a jegyzőkönyvön az egyszeres jegyzőkönyvi bélyeg s ha most kérelmet terjesztenek elő a tárgyalás elhalasztása vagy a tanuk megidézése iránt vagy valami más kérelmet — az egyik fél ilyen, a másik más kérelmet — terjesztenek elő s erre vonatkozólag mindjárt közbenszóló határozatot hoz a bíróság és ha történnek több efféle jegyzőkönyvi cselekmények, amelyek mind jegyzőkönyvbe lesznek foglalva: akkor arra az egy jegyzőkönyvre ugyanannyi bélyeget, ugyanannyi illetéket kötelesek ragasztani. Valósággal ugy fog kinézni az a jegyzőkönyv, mint valami szép rózsáskert, amelynek minden bokra egy-egy rózsával, egy-egy 1 K 50 filléres, vagy 50 filléres bélyeggel fog ékeskedni. Ábrahám Dezső: TJgy van! Nem rózsa ez, hanem tövis! Benedek János: Ez csakugyan olyan rózsatő, amelynek több a tövise, mint a virága, amelynek tövisét maga az az igazságszolgáltatást kereső közönség fogja megérezni, amelyet ilyen módon teherviselési képességén felül vesz igénybe a t. pénzügyminister ur javaslata. A felebbviteli eljárásban szintén erősen igénybeveszi a javaslat a jogkereső, a perlekedő közönségnek teherviselési képességét. A felebbezési eljárásban az első iv után, magától a felebbezéstől és annak illetékétől eltekintve, már a jegyzőkönyvre magára annak a bélyegilletéknek kétszerese ragasztandó, amely illeték tulajdonképen értékhatár r szerint magának a pernek tárgya után járna. És igy tovább, t. ház. Látjuk, hogy a pernek minden stádiumában, akármiféle mozzanatában mindig ott van a kincstár a maga követelésével. Nyugodtan nem is folyhatik le a per, mert akárhány huzavona van, akárhány előterjesztés, kívánság vagy kérelem van, az mind illetékköteles. Tehát akkor is sérelmes volna ez az illetékemelés, ha csak egyszer járna az illeték; hátha még figyelembe veszszük, hogy nem egyszer, sem nem kétszer, sem nem háromszor, hanem esetleg tízszer, húszszor vagy még többször kell nem az egyszeres, hanem a kétszeres illetéket lpróni.- valóban ez oly méltatlan megsarczolása a perlekedőknek, amely felett méltán kellene gondolkodóba esnünk és igazán meg kellene szívlelnünk, hogy vájjon helyes-e ilyen intézkedéssel még jobban agyonsanyargatni a különben is túlterhelt adófizető polgárságot és az igazságát kereső közönséget. {Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Míg a törvényjavaslat első fejezete ilyen módon gondoskodik a beadványoknak, jegyzőkönyveknek, mellékleteknek, továbbá felzeteknek illetékemeléséről, látjuk, hogy nemcsak a pernek kezelő stádiumában, nemcsak a pernek előkészítő mozzanatában, nemcsak a bizonyítás stádiumában, tehát a per második stádiumában, hanem
