Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-553
204 553. országos ülés 1914- Julius 10-én, pénteken. pont felülkerekedését és az igazságügy szempontjának teljes alulmaradását eredményezné, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) veszélyeztetve, hogy egy állam igazán jogállammá legyen. Haller István : Ha a birót nem szabad megfizetni, az államot se fizessék meg ! Benedek János : T. képviselőház ! Igen nagy anomáliának, igazságtalanságnak tartom, hogy, amikor az állam különben is megkapja azon specziális szolgáltatásának ellenértékét, amelyet egyes polgárai érdekében ép az igazságügy terén kifejt, amikor, mondom, az állam megkajíja ezt az értéket, ezt oly mérvben veszi igénybe, hogy többszörösen felülhaladja azokat az áldozatokat, kiadásokat, amelyeket ép e specziális ügy,^ t. i. az igazságügy érdekében kell megtenni. Ép az imént volt szól róla, t. képviselőház, hogy 1913-ban 58 millió egynéhány százezer korona volt csupán bélyegekben az állam bevétele, amely 1914-ben 6 millió koronával növekedett, mert 64 millió egynéhány százezer koronára emelkedett csak bélyegekben az igazságügyi tárcza bevétele. Ehhez csatlakoznak a jogilletékek, amelyek a két előző évben egyformán 11,665.000 koronában voltak megállapítva. És ha figyelembe veszszük még azt, hogy az igazságügy ellátása — és e tekintetben Szmrecsányi t. képviselőtársam tévesen mondotta, hogy ez 87 millió koronába kerül — az 1913. évben és pedig az igazságügyministerium összes kiadásait véve, 57,944.060 korona volt, 1914-ben pedig 60 millió korona, akkor látjuk, hogy csupán a bélyegbevétel 4,024.000 koronával volt több, mint az igazságügyministerium összes szükséglete, jóllehet nemcsak a törvénykezés, hanem az igazságügyministerium összes adminisztraozionális költségei is benfoglaltatnak ebben, t. i. minden az igazságügy gyei kapcsolatos intézmény költsége, ha azok az intézmények teljesen távol állanak is a törvénykezéstől, igy pl. az öszszes börtönök, fogházak, állainfogházak és javítóintézetek és az ezekkel kapcsolatos intézmények költsége. Bátor vagyok azt is megjegyezni, hogy ebben benne van az összes bűnügyi költség is, pedig ha az egyes polgárok az állam specziális munkájának igénybevételéhez fordultak, eddig a bűnügy egész vonalán teljesen dijmentes volt a perlekedés, mert magasabb állami szempont, a közfunkezió szempontja vezette az igazságügyi ministeriumot. Az államnak ezen a téren eddig nem volt bevétele, tehát az állam bevétele szempontjából ez jóformán improduktív munkálat volt és ennek ellenére az 57 millióban ez bennfoglaltatik, ugy, hogy a végén nyert az igazságügyministerium a közfunkezionáriusai által teljesített munkálatokért az elmúlt esztendőben 4 millió 26 ezer koronát. Ha hozzá veszszük még ehhez a jogilletéket, amelynek összegéből egy tekintélyes rész mégis csak azokért a munkákért számitható, amelyeket az igazságügyi szervek teljesítenek azt lehet mondani, hogy tulajdonképen pénzügyi szempontból az egész állami tevékenységnek legproduktivabb ministeriuma az igazságügyministerium, mert ime, az a pénzügyministernek sokkal nagyobb feleslegeket szolgáltat be, mint amennyit ő a saját munkája teljesítéséért igénybevesz. Bernáth Béla: A legjobb befektetés! (Felkiáltások balfelöl: Hol az előadó !) Elnök : Csendet kérek ! Benedek János : Bár én azon a nézeten vagyok, hogy ideális szempontból az ingyenes igazságszolgáltatás volna a leghelyesebb, mégis meghajolva a viszonyok kényszere előtt, ami különben a világ összes államaiban igy tapasztalható, a magam részéről is elfogadom, hogy nekünk is mérsékelt illetéket kell alkalmazni, ez a törvénykezési illeték azonban nem lehet nagyobb, mint annak a munkának ellenértéke, amelyet a törvénykezés terén az állam kifejt. Haller István : Le kell szállítani! Benedek János: Az igazságszolgáltatás nem az a tevékenység, amelynek kifejtésénél nyerészkedhetik az állam. Az nem üzlet, hanem nagyon fontos, ideális érdeket szolgáló feladat, melyet az államnak szem elől tévesztenie nem szabad, ugy hogy minden fillér, amelyet az igazságügynek juttatunk, de nem az igazságügy javára fordittatik, tulaj donképen el van vonva a rendeltetésétől és igazságtalan megadóztatása azoknak, akik az igazságszolgáltatást kénytelenek igénybevenni, anélkül, hogy róla tehetnének és akárhányszor nem a saját akaratukból, hanem nolle-velle, kénytelenek az illetők az igazságszolgáltatás munkáját igénybevenni. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Nem veszi figyelembe ez a javaslat azt a harmadik szempontot, amelyet pedig hasonló természetű törvényalkotásnál mindig figyelembe kell venni. Hiába hangoztatja a ministeri indokolás és hiába emelte ki az előadó ur is a maga rövid beszédében a szocziális szempontot. Épen ez a szocziális szempont az, amit a javaslat figyelmen kívül hagy. Kagyon szép dolog, amit az előadó ur és az indokolás is kiemel, hogy ime, most a progresszivitás elvére helyezik a súlyt, a per tárgya értékének emelkedése szerint emelkedik az illeték, tehát itt van a progresszivitás. Én mindenféle progresszivitásnak barátja vagyok és azt szívesen üdvözlöm, azonban ezt nem fogadhatom el progresszivitásnak, mert hiányzik annak egy alapgondolata. A progresszivitás nemcsak azért progresszivitás, mert számszerűleg, mathematikailag, geometriai arányban fokozatosságot tüntet fel és más kulcsot alkalmaz a nagyobb és mást a kisebb jövedelmeknél. Ezt én még az adóban sem tartom progresszivitásnak. A progresszivitás alapgondolatába bele kell vegyülni egy hatalmas momentumnak, amely annak létalapját megadja, amely képes a gyengébb vállairól levenni a terhet s annak a vállaira rakni, akinek erősebb válla, a jövedelemfeleslegből a terhet jobban elbírja. Ezt a gondolatot nem látom megvalósítva itten. Történik ugyan a szegényjogról említés, azonban azt látjuk, hogy az illeték mérvénél nincs egy
