Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-553
553. országos ülés 19ií Julius 10-én, pénteken. 203 szavakkal emelt ki előadásában, t. i. az illetékreformot csakis az átalányrendszer alapján kellett volna megkonstruálni. (Ugy van! a báloldalon.) Az egyes, vagy az egyénenkinti illetékrendszer mellett számtalan visszaélés fordul elő. Nem érhetjük el azt a tárgyilagos eredményt, nem érhetjük el az igazságnak megfelelő azt az értéket, amely az illeték kirovásának alapjául szolgálhat. Mert tényleg nagyon helyesen mutatott rá az a szakiró, akit az imént is czitáltam, hogy ez tisztán a papírfogyasztáson alapul, attól függ, hogy egyegy perben hány iv papirt irnak össze a pereskedő felek, mennyi beadvány van, holott az a beadvány sokszor nem ő tőlük, hanem a per alakulásának körülményeitől függ ; a tanú uj lakását kell bejelenteni, uj tanút kell bejelenteni, valami uj bizonyitékot kell felhozni és más hasonló körülmények fordulhatnak elő, amely esetekben ujabb és ujabb beadványok érkeznek a talán nem is nagy szubstratumu perben a birósághoz és egy közepes szubstratumu perben a perköltséget talán tizszer akkorává teszik, mint egy nagyobb szubstratumu perben, ahol ennyi papirárkus nem gyűl össze. Mondom, ezért tartom főképen alapjában elhibázottnak ezt a törvényalkotást, mert nem azon a helyes rendszeren alapszik, amely helyes rendszert maga a törvényjavaslat indokolása is kiemeli, amely egyedül lehet megnyugtató minden kivánalom kielégítésére nézve, hanem megmarad a régi, kitaposott nyomokon, ahol pedig számos botlása fordult már elő, nagyon sok sérelem érte a jogkereső közönséget, amelynek az elavultsága, hogy azt mondjuk: slendriánsága, már régóta bebizonyult, (ügy van! a baloldalon.) De, t. képviselőház, ez nem is lehet másképen, amikor az illetékügyi törvény megalkotásánál az igen tisztelt kormányzat nem tartja szem előtt azt a hármas szempontot, amelyre pedig szeretnek hivatkozni. Ez a hármas szempont, amely alapja minden helyes illetékügyi rendezésnek : az igazságszolgáltatás érdeke, továbbá a pénzügyi érdek és a szocziális érdek. Ennek a három szempontnak egyesülnie kell ilyen törvényjavaslat megalkotásánál, (Halljuk! Halljuk !) mert akár az egyiknek, akár a másiknak fogyatékossága már alapjában véve elhibázottá teszi azt a törvényalkotást. Az igazságszolgáltatás érdeke az volna, hogy, aki a jogát akarja kikeresni, annak alkalma és módja legyen arra. Különbséget tesz ez a törvényjavaslat is abban a tekintetben, hogy a szegénynek megadja a szegényjogon való perlekedés lehetőségét, de a szegénység fogalma is olyan rugalmas, hogy ebben a tekintetben sincs teljes bizonyosság. Ilyen rendelkezés mellett igen sporadikusak lesznek azok az esetek, amikor valaki szegényjogon perlekedhetik, pedig a legkisebb szubstratumu pernél is már emelkedik a beadványi illeték 40 fillérről 50 fillérre, tehát 25%-kal. Ez a törvényj avaslat tehát a legszegényebb osztályt is jelentékenyen sújtja és nem veszi figyelembe azt a legfőbb érdeket, amely ennél a kérdésnél kell, hogy vezesse a kormányzatot, az igazságszolgáltatás érdeke, amely mögött a fiskális szempontoknak el kell törpülniök. Az illetékek ilyen emelése csak két esetet hozhat felszinre. Az egyik az, hogy a jogait kereső, de ahhoz anyagi eszközökkel nem biró fél hagyja elveszni a maga jogát, tűri, hogy a tehetősebb semmibe vegye és letiporja, ami azután a jogfosztottaknak még több százezreit teremti meg. A másik eset, amely lehetséges, az lesz, hogy ha valaki még drága áron is érvényt akar szerezni a maga jogainak, koldussá lesz, ha pereskedik. Annyi pénzt fog költeni, olyan tetemes anyagi áldozatot fog hozni a maga igazának, amely nem fog arányban állani azzal az érdekkel, amely ahhoz fűződik. Az ilyen ügyfél azután nem jogait fogja gyarapítani, hanem épen érdekeit jelentékenyen csorbitani. Ez a törvény Tj avaslat pedig ezt a helyzetet minden irányban kiélezi, ugy, hogy igen mély sebet fog ejteni az igazságszolgáltatás érdekein. Az igazságszolgáltatás érdeke az volna és az volna a tulaj donképeni ideális helyzet, ha az igazságszolgáltatás ingyenes lehetne, mint ahogy a népoktatásnak is ingyenesnek kellene lennie igazi kulturállamban. Azonban egyéb fontos állami létérdekek az igazságszolgáltatás ingyenességét lehetetlenné teszik, ugy hogy ma már a világnak jóformán minden államában illetékköteles az igazságszolgáltatás. Hiszen az a szolgálat, amelyet a polgár egyes megtámadott jogainak megvédelmezésénél kifejt, az a munka, az kell, hogy az ellenszolgáltatást megtalálja azokban a generális adókban, amelyeket a polgár fizet. Es épen abban különbözik az illeték az adótól, hogy az illeték specziális ellenszolgáltatást képez azért, hogy az állam funkezióját különlegesen veszik igénybe a polgárok a maguk egyéni érdekében. Hát ezért a külön igénybevételért nekik minden országban külön meg kell fizetniök az ellenszolgáltatást. Ebben rejlik a jogosultsága magának, az illetéknek. De, t. képviselőház, azt merném állítani, hogy ha az, amit ez a törvényjavaslat tervbevesz és ami, sajnos, alighanem meg fog valósulni, átmegy az életbe, akkor alig van remény arra, hogy azt egyhamar kireparálhassuk . . . Haller István : Soha! Benedek János: ... akkor az a szolgáltatás, amelyet az állam polgárainak nyújtani fog, nem ér fel azzal a másik nagy any T agi áldozattal, amelyet az egyes polgárnak kell hoznia ezért a szolgáltatásért. Épen ezért meg kell találnunk azt a kiegyenlítő szempontot, amelyet nem szabad személőit tévesztenie sem a pénzügyministernek, sem más politikusnak és amit legfőkép az igazságügyminister úrtól követelhetünk meg, hogy t. i. elsősorban ő legyen az igazságszolgáltatási ügy érdekeire figyelemmel, mert az igazságszolgáltatási tevékenység honorálását, vagyis az illetékeket nem lehet egyoldalú fiskális szempontból tekinteni, (Igaz! Ugy van ! baljelöl.) ami a pénzügyi szem26*
