Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-553
198 553. országos ülés 19U kevésbbé tökéletes rendszer között kell választania, mégis a kevésbbé tökéleteset választja. (TJgy van! balról.) Beszédem elöljárójában utaltam már arra, hogy tulajdonképen még teljesen ismeretlenek a jogászvilág előtt a polgári perrendtartás életbeléptetésével összefüggő helyzetek és a törvényjavaslatot ehhez képest annak idején megint módosítani fog kelleni. Tehát az az eljárás, amely most az illetékrendszert reformálja, nem gyökeres reform, legfeljebb csak egy palliativ intézkedésnek nevezhető. Azt mondja erre vonatkozólag az előadó ur, hogy (olvassa) : »A törvényjavaslat eszerint nem az agresszív pénzügyi politikának az eszköze, hanem a defenzív pénzügyi politikáé, amelynek czélja, nem az állami bevételek mesterséges fokozása, hanem a jogszolgáltatás költségeinek megtérülése, az államháztartás egyensúlyának ezen a ponton való megóvásai Ezt az intézkedést a defenzív pénzügyi politika terére utalja az előadó ur, amennyiben hivatkozik az átalányilletékrendszernek különös előnyeire, rendszer divik, amely rendszer a tapasztalat szerint bevált. A bélyegadórendszerre nézve elismeri az előadó is és elismeri a pénzügyminister ur is azt, hogy ez inferiorisabb és hogy ezzel a publikum egy rettenetes vexálásnak is ki van téve, ami az átalányrendszernél teljességgel ki van zárva. Pető Sándor t. képviselőtársam igazán mesterien, az életből vett példákkal demonstrálta előbb itt előttünk, hogy az a bizonyos leletezési.. . (Félkiáltások a szélsőbaloldalon: Jutalék !) Gr. Tisza István ministerelnök (nevet. Mozgás balfelöl.) Szmrecsányi György: Hát ha a ministerelnök ur majd hozzá fog szólni ezekhez a kérdésekhez, akkor meg fogjuk látni, hogy ő teljesen járatos-e ezekben a terminus technikusokban. (Ugy van! balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: Azért nem szólok hozzá! (Élénk derültség a jobboldalon és a közélten.) Szmrecsányi György: Én előrebocsátottam, hogy milyen szempontból fogok a kérdéssel foglalkozni és annyi tiszteletet megkövetelek a személyem iránt, hogyha előrebocsátom azt, hogy leginkább szoezi árpolitikai szempontból óhajtok a javaslattal foglalkozni s nem a szakkérdéseket kívánom fejtegetni, hogy akkor ezt respektálja a ministerelnök is. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Különben a ministerelnök urnak ez a modora már nem szokatlan előttünk; ennek már eddig is megvoltak a maga áldásos következményei. (Ugy van! Ugy van! bal felöl Mozgás a, jobboldalon.) Elnök: Legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy én igenis figyelemmel kisértem a történteket és ha észrevettem volna, hogy a képviselő ur személyében megtámadtatott, azt nem hagytam volna szó nélkül. (Élénk derültség és tapsok Julius 10-én, pénteken. a bal- és a szélsöbaloldahn. Helyeslés jobbfelöl. Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassék az elnököt enuncziáczióiban tüntető tapssal zavarni. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Huszár Károly (sárvári) (közbeszól. Zaj.) Elnök: Huszár Károly képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobb felöl.) Minthogy azonban itt egyáltalában nem forgott fenn az az eset, hogy a képviselő ur személyében megtámadtatott volna, nem láttam szükségét a közbelépésnek. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsöbäloldalon.) Szmrecsányi György: Én védelmet soha senkitől sem kértem és nem kérek; mindig megtudom magamat védeni. Méltóztassék csak rám bízni. (Helyeslés balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ha nem kér is védelmet, ha arra szükség van, én ^kötelességszerüleg meg fogom azt neki adni. (Élénk derültség a bál- és a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobb felöl.) Szmrecsányi György: Pető Sándor t. képviselőtársam nagyon szépen illusztrálta a praktikus életből vett példákkal, hogy micsoda visszaélésekre és micsoda anomáliákra vezet ez az eljárás. Hogy a szubaltern finánczközegek milyen módon járnak el, arra nézve legyen szabad egy önök által is elismert tekintélyre, a Curiának volt másodelnökére, Bernáth Gézára hivatkoznom. (Halljuk!) T. ház! Bernáth Géza, amikor egy izben itt Budapesten a pályaudvaron megérkezett, egy fogyasztási adó alá eső tárgyat elfelejtett bejelenteni. Ha jól emlékszem, két darab nyúl volt. Lelkiismeretes bírd létére másnap elment a vámházba, hogy az arra kirótt fogyasztási adót lefizesse s bejelentette annak a finánczközegnek, akihez utasították, hogy előző nap este megérkezvén, azt a fogyasztási adótárgyat nem jelentette be, tehát pótlólag akarja leróni az adót. Mi lehetne már most ennek a logikus és ugyebár, észszerű következése? Nemde az, hogy méltányoltatik annak az állampolgárnak az az igazán majdnem kicsinyes lelkiismeretessége és legalább is valami köszönetben vagy elismerésben lesz része? De nem ez történt, hanem felütötték előtte az illető paragrafust és daczára annak, hogy jóhiszeműsége kétségtelen volt, megbüntették a tizenkétszeresére vagy nem tudom hányszorosára. (Mozgás és derültség bal felől.) Erre Bernáth Géza nagyon okosan azt válaszolta: »Hát kérem, akkor a bejelentésem tárgytalan; jöjjön hozzám, tartson nálam házkutatást. Ajánlom magamat!« — és nem fizette meg a fogyasztási adót. (Helyeslés balfelöl.) Ilyeneknek vannak jóhiszemű állampolgárok némely finánczközegek kapzsisága és tapintatlan eljárása következtében kitéve. T. ház! A pénzügyi kormány, ismétlem, ezzel a törvényjavaslattal egy mélyreható, nagy
