Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-553
553. országos ülés 1914 Julius 10-én, pénteken. 199 illetékreformot akar alkotni és hivatkozik arra, hogy tarthatatlan volt a mostani állapot. Épen az a jellemző a mai törvényalkotásoknak felületességére, hogy amikor mélyreható reformról beszélnek, amikor mélyreható reformot helyeznek kilátásba, amikor ennek szükségességét elismerik, akkor egy olyan javaslattal állanak elő, amely a praktikus életben egyáltalában soha beválni nem fog s amely arra a társadalmi osztályra, arra a jogkereső közönségre, amely a bíróságot és az igazságszolgáltatás közegeit kénytelen igénybe venni, még nagyobb terheket, bizonyos esetekben elviselhetetlen és igazságtalan terheket ró. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azt kérdezem én az igen t. pénzügyminister úrtól, hogy amikor ő elismeri azt az elvet, hogy az illetékekből és a bélyegekből befolyó jövedelmet a bíróságok fejlesztésére és az igazságügyi közegek helyzetének javítására kellene fordítani, hogy akkor nem találja-e jogosnak, nem találja-e méltányosnak és nem találja-e elengedhetetlenül szükségesnek azt, hogy ez a 85 vagy 90 milliónyi plusz, amely itt mutatkozik, a birák és az igazságügyi tisztviselők fizetésének javítására, pozicziójuknak erősítésére fordittassék ? Nincsenek nálam épen most azok az adatok — de hiszen ezek köztudomásúak —, amelyek azt mutatják, hogy a magyarországi bíráknak helyzete a külföldiekéhez képest szégyenletesen nyomorúságos. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Hogyan kívánható attól a családos embertől, aki 1500 vagy 1600 forintból kénytelen a családjával megélni, hogy megőrizze a pártatlanságát? Hogyan kívánható az, hogy ha ő látja, hogy a mindennapi szükségletek kielégítésében sem tud a családjának nyújtani semmit, hogy akkor a kísértések elől elzárkózik? Tudjuk azt mindnyájan, hogy milyen lelkiismeretlenség uralkodik ezen a téren, hogy visszaélnek annak a bírónak a szerény anyagi helyzetével, nyomoruságával, pláne ha el van adósodva, hogy milyen kísértések elé tudják állítani és milyen kísértésekbe tudják hozni. Valóságos heroikus önmegtagadásra van szüksége annak a bírónak, hogy ezen kísértésektől mentes maradjon és tisztességét, becsületét megőrizze. Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem egyéb, mint egy uj adónemnek behozatala, (Igaz ! TJgy van! balfelöl.) nem egyéb, mint utazás a jogkereső publikumnak a zsebére. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ez ellenkezik minden e téren elfogadott és kifejtett felfogással. Antiszocziális rendelkezései különösen nekünk a néppárt részéről elfogadhatatlanná teszik ezt a javaslatot. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ez a törvényjavaslat épen a legszegényebb néposztályt sújtja a legnagyobb terhekkel és amint nagyon helyesen jegyezte meg Rakovszky István t. barátom, ez a törvényjavaslat méltán sorakozik a munkapárti törvényhozási rendszernek előző alkotásaihoz, amelyek nem a nemzet érdekét szolgálják, amelyek nem az alkotmány megerősítését szolgálják, hanem szolgálják igenis egyedül a rideg, az egoisztikus, önző pártérdeket. (Igaz! TJgy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Az ilyen törvényalkotásoknak, bármennyire megnehezítették is itt nekünk, az ellenzéknek a helyzetét, mindig ellent fogunk állni, mert igenis, tudjuk, hogy mivel tartozunk a nemzetnek, mivel tartozunk az országnak; tudjuk, hogy mivel tartozunk annak a szegény, agyonnyomorgatott, agyonsanyargatott népnek. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: T. ház! Ábrahám Dezső képviselő ur a házszabályok 209. §-a alapján személyes megtámadtatás visszautasítása czimén kíván a háztól engedélyt kérni felszólalásra. Ezt az elnökségnek bejelentette. Miután azonban a képviselő ur, amint látom, nincs jelen, ennélfogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kérdést a ház előtt feltegyem. Ki a következő szónok? Almássy László jegyző: Benedek János! Benedek János: T. ház! Mondhatom, nem tartom magamra nézve nagyon kellemes dolognak, amikor kötelességemhez képest hozzászólok én is e törvényjavaslathoz; nem tartom kellemesnek a felszólalást a jelen körülmények között és pedig nemcsak azokból az általános politikai okokból, amelyek reánk ellenzékiekre nézve borzasztóan nyomasztóvá teszik mindig e teremben a felszólalást, amelyekre most kiterjeszkedni nem kívánok, hanem csak a jelen törvényjavaslat tárgyalási módját veszem figyelembe. Maga ez oly kényelmetlen helyzetet teremt az ellenzékre nézve, hogy igazán mondhatom, méltán adhatok kifejezést e vonakodásnak, e felfogásnak és hangulatnak, amikor kötelességemet kívánom teljesíteni. Azt hangoztatták, hogy kontradiktórius eljárás utján kell ebben a házban mindent megvitatni. Jön a kormány a javaslataival, jön a pártja a javaslatokat támogató érvekkel, ezekkel ellentétben az ellenzék kifejti aggályait, megjelöli állásjyvntját. Eddig legalább mindig ugy volt, hogy amikor ily nagy horderejű kérdésről volt szó, mint a jelenlegi is, amely mélyen belevág a polgárok zsebébe, belevág tehát létérdekükbe — eddig mindig az volt a szokás, hogy nem pusztán a javaslatot kisérő indokolás és az előadó rö^id beszéde állt előttünk, amely tulajdonképen csak kivonata a ministeri indokolásnak, nemcsak erre volt szorítva az ellenzék, hanem halhatott súlyos, tárgyilagos, lelkiismeret sugalta kötelességből történt felszólalásokat, érveket, felhozta azután a maga ellenérveit és ez volt a kontradiktórius eljárás. (TJgy van! a bal- és a ssélsöbaloldalon.) En mindig tárgyilagosan szóltam azokhoz a kérdésekhez, amelyek az alatt a másfél évtized alatt, a mióta e házban helyet foglalok,
