Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

553. országos ülés W14 Julius 10-én, pénleken. 197 elosztva azon sok szegény ember között, akik a bíráskodásnak ezen módját igénybe veszik, egyenként és összesen ugy a családfőt, mind a családot sújtják. A pénzügyminister urnak ezen szakaszban lefektetett intézkedése méltán sorakozik a kormány azon eljárásához, amelyet télen a munkanélküliek nyomorának enyhítése érdekében követett, amikor 60.000 munkanélkülinek 100.000 korona segélyt osztott ki. Ez volt az egyetlen eset, ahol érdeklődést mutatott a kormány a szocziális nyomorral szemben, de ebben sem volt köszönet, mert 60.000 éhező családot 100.000 koronával akarni kielégíteni: ez olyan dolog, amit komolyan számba sem lehet venni. Azt mondja az előadó ur és azt mondja a törvényjavaslat indokolása, hogy az állam méltán követelhet szolgáltatásért ellenszolgáltatást. A mai pénzügyi viszonyok között szerintem sem kívánható az, hogy az ország a rengeteg nagy igazságszolgáltatási szervezetet minden ellenszolgáltatás nélkül, ingyen tartsa fenn. De azt, igenis, méltán megkívánhatjuk, hogy a közönségnek attól a részétől, amely jogát keresi, tehát a jogkereső közönségtől ne uzsorázzanak ki olyan ellenszolgáltatásokat, amelyek egyáltalában nincsenek arányban annak a teljesítésével ós fizetési képességével. Az igazságszolgáltatás a legutóbbi költségvetési törvény szerint az országnak körülbelül 85 millió koronájába kerül. Ezzel szemben a bélyegilletékek és a jogilletékek összesen 175,689.000 koronát tesznek ki. Ebből a bélyegbevételek 64,024.000 koronára, a jogilletékek pedig 111,665.000 koronára rúgnak. Ezzel szemben ismerem a mindenkori pénzügyi kormánynak azt az érvét, hogyha 111 millió és közel 700.000 K folyik is be jogilletékek czimén, ez még egyáltalában nem lehet irányadó arra a felfogásra, hogy ebből a bíróságok, ügyészségek, fogházak és a többi igazságügyi szolgáltatások költségeit fedezzük, mert a jogilletékek túlnagy része peren kívül jön létre, ugy, hogy a bíróságot ezeknél tulajdonképen igénybe sem veszik. Engedelmet kérek, ez az okoskodás csak nagyon kis részben állhat meg, mert olyan jogügyletekből — végrendeletek, szerződések stb. — amelyeket bíróságon kívül kötnek, származik a legtöbb per, ebben jár el a bíróság és így a vitás kérdésekben végső esetben mégis csak a bíróság dönt. Az ilyen természetű jogilletékeknek az igazságszolgáltatás költségeinek fedezése alól való elvonása tehát nem egészen helytálló okoskodás és a legtöbb nyugati országban, mint például Németországban, keresztül is van már vezetve a lehetőségig az az elv, hogy a bélyeges jogilletékekből befolyó jövedelem, amennyire lehet, igenis, csak az igazságszolgáltatás költségeinek fedezésére fordítandó. Amikor látjuk azt, hogy az igazságszolgáltatási költségekből és a bélyeg- és jogilletékekből befolyó költségek között ily óriási nagy különbség van, majdnem 90 millió korona, akkor rendkívül kicsinyes, rendkívül szűkkeblű eljárás a pénzügyi kormányzat részéről, hogy ezt a horribilis többletet még fokozni akarja, még pedig olyképen, hogy ezzel a legszegényebb néposztályokat sújtja. T. képviselőház ! Áttérek most már a törvényjavaslatnak arra a rendelkezésére, amely a választott bíróságok előtti eljárást megelőzőleg lerovandó illetékekről szól. A verbum régens az előadói beszéd és a törvényjavaslat indokolásában az, hogy igenis, az állam a szolgáltatásért ellenszolgáltatást követel. De azt kérdezem most már a pénzügyminister úrtól, hogy Ü7i cl választott biróság, amely ítéletet hoz és dönt bizonyos esetekben, az állami szerv, állami igazságügyi szerv? Hiszen az állami igazságügyi szervekhez ennek tulajdonképen semmi köze nincs, legfeljebb csak annyiban vehetjük tekintetbe, hogy ítéleteit az állami végrehajtó által hajtatja végre az illető pervesztes félen. Jaczkó Pál: Még külön megfizettetik! Szmrecsányi György: A végrehajtási eljárásban fizetendő illeték tulajdonképen nem is illeték, mert az állam abban semmiféle funkcziót nem végez, hanem semmi más, mint egy indokolatlan . . . Jaczkó Pál: Adó! Szmrecsányi György: ... adó, a jogkereső közönségnek teljesen indokolatlan megterhelése és kipumpolása. Az ez után szedett adók és illetékek tehát a legteljesebb mértékben jogosulatlanok. Epén azért a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felterjesztésében arra kéri a pénzügyministert, illetőleg a pénzügyi kormányzatot, hogy ha már egyszer ezzel az elvvel szakítva, azt nem veszi figyelembe, akkor legalább a javaslat 71. és 72. §-át helyezze hatályon kivül és elégedjék meg azzal az egyszerű illetékkiszabással, amely a 70. §-ban van meghatározva. Rendkívül feltűnő és mondhatnám legalább előttem teljesen érthetetlen okoskodás az, amelyet a javaslat indokolása, úgyszintén és különösen az előadói beszéd emel ki, ez pedig az, hogy a bélyegilleték- és átalányrendszerről szól. Elismeri a t. pénzügyminister ur, hogy a bélyegilleték és az átalányrendszer közötti kérdés, t. i. az előnyösség vagy előnytelenség kérdése tekintetében más országokban már régen döntöttek, pl. Német- és Francziaországban az átalányrendszert fogadták el. De elismeri a pénzügyminister ur azt is, hogy kétségtelen, hogy ez a rendszer jobb és tökéletesebb, mint a bélyegilleték rendszere. Daczára azonban annak, hogy ezt elismeri és daczára annak, hogy utal arra, hogy tulajdonképen az illetékrendszer, amely még az abszolút korszakban keletkezett, a múlt század ötvenes éveiben és azóta számtalan módosításon ment keresztül és most, a polgári perrendtartás életbeléptetésével megint gyökeres változtatásnak kell alávetni — mondom daczára annak, hogy elismeri, hogy itt egy tökéletesebb és egy