Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

196 553. országos ülés Wlk Julius 10-én, pénteken. reménynek, hogy a pénzügyi közigazgatás kimélettel fog eljárni, minden oly esetben, amikor az államnak haszna vagy különös előnye nélkül — már itt van a hátulsó ajtó, a lóláb — az adó és illetékfizető polgárságnak különös boszszankodását vagy elkeseredését váltja ki. A kis exisztencziák védelméről elhangzott itt már a megfelelő kritika, azt senki kétségbe nem vonhatja, majd rá fogok arra térni beszédem további során. De azt mondja meg nekem az előadó ur és arra kérem a pénzügyminister ur szives felvilágosítását, hogy várja attól a pénzügyigazgatósági közegtől, hogy az valami rettentő nagy kímélettel járjon el és nem tudom micsoda udvariassági formák között hajtsa be ezeket az illetékeket, ha erről intézményesen nem intézkedik? Hiszen annak a pénzügyi tisztviselőnek egyáltalán nem irányadó, hogy Hantos Elemér itt mit beszél. Miért nem tette be a javaslatba, miért nem biztosította a javaslatban, hogy a publikum a pénzügyi közegek zaklatásaitól, vexálásaitől mentve legyen? Szomorú tapasztalataink vannak erről és ugylátszik, az előadó ur is tapasztalta ezt, mert különben feleslegesnek találta volna, hogy ezt itt az előadói pulpitusról felemlítse. (Az elnök felé fordulva.) Nem vagyok tisztában az uj renddel: jogom van-e délután folytatni a beszédemet, ha szünet rendeltetik el. Elnök : Hogyne! Amennyiben szünetet rendelek el, ha a képviselő ur addig nem fejezné be beszédét, joga van délután folytatni. Amennyiben a képviselő ur hosszasabban akarná a tárgyat fejtegetni, akkor megadom a szünetet. Szmrecsányi György: Minthogy hosszabb fejtegetésekbe akarok még bocsátkozni, kérnék talán szünetet. Elnök: Az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Szmrecsányi György képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Huszár Károly (sárvári): Nem vagyunk tanácskozásképes számban. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kérem Huszár Károly képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. Sághy Gyula: Nem jönnek be, akik nem adnak még egy órai ebédidőt sem! (Zaj.) Gr. Tisza István ministerelnök: Rendre! (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Kérem Sághy képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Sághy Gyula: Még nem beszélt, hát nem szólhattam közbe! Elnök (csenget) : Sághy Gyula képviselő urat rendreutasítom. Huszár Károly (sárvári): 30 emberből áll a többség! Elnök: Kérem Huszár képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Szmrecsányi György: A mai kormányrendszerre jellemző dolog az, hogy amikor programmot hirdetve mindig arra hivatkoznak, hogy az igazi nemzeti munkát abban látják, hogy az ország politikailag és anyagilag gazdasági téren megerősíttessék, addig törvényalkotásaikban ennek nyomát felfedezni egyáltalában nem tudom. Olyan törvényalkotásra, amely az ország gazdasági előbbrevitelét, a népjóléti intézményeket szolgálná, egyetlenegyre sem tudnak rámutatni. A szocziális érzék teljes hiánya az, amely a parlamenti többséget ma vezeti. Ennek legeklatánsabb példája az előttünk fekvő törvényjavaslat. A javaslat 68. §-a, amely a községi, a békebiróság előtti eljárásról szól, legfényesebben dokumentálja . . . Justh János: Ebédel az elnök! (Derültség balfelől. Zaj.) Elnök: Justh János képviselő urat rendreutasítom. Justh János: Csak jó étvágyat kívánok! (Derültség balfelől. Zaj.) Elnök: Justh János kéjjviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Zaj és közbeszólások a középen.) Szmrecsányi György: Nemzeti munka az, hogy azon törvényjavaslatokra, amelyeket az országra károsaknak tartunk, felhívjuk az ország figyelmét, teljesítjük kötelességünket és hogy nem eredménytelenül hívjuk fel, arról megfognak győződni. Ismétlem, ez a 68. §. legékesebb tanúbizonysága annak, hogy a jmnzügyminister urat ezen javaslat kodifikálásánál a legcsekélyebb szocziális érzés sem vezette. Ez a szakasz a községi bíróság előtti eljárásáról szól, amelyet tudvalevőleg a legszegényebb néposztály szokott igénybevenni, mert ezek a hatóságok csak azon ügyekben járnak el, amelyek eddig 40 koronán, most ezentúl 50 koronán alul vannak. Ezen bíráskodási eljárásnál elvártuk volna és elvárja az országnak minden méltányosan gondolkozó polgára azt, hogy az lehetőleg ingyenessé tétessék. Ehelyett azt látjuk, hogy ezen eljárásnál is emeltettek az illetékek. Első látásra ez az emelés csak csekélységnek látszik, de tekintetbe kell vennünk, hogy amikor egy családapa a maga jogos 10, 20, 30 koronás követelésének érvényesítése végett a békebiróhoz vagy a községi elöljárósághoz fordul, olyan ember, aki talán nem tudja, hogy gyermekeinek mit fog adni holnap enni, miből megy felesége bevásárolni, az ilyen embernek nem mindegy, hogy 15, 30, 50 vagy 60 fillért fizet-e. (TJgy van! TJgy van! balfelől.) Pető Sándor t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy az a jövedelemtöbblet, amely ebből a kincstárra származhat, egy minimális, nevetségesen csekély összeg, ha jól emlékszem 5—600 koronára tette a jövedelemtöbbletet, ez azonban