Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

194 553. országos ülés lQlk Julius 10-én, pénteken. T. ház! Azokból a kérvényekből, melyek benyujtattak és a ház asztalán feküsznek, mindenki meggyőződhetik arról, hogy nemcsak az ügyvédi kart nem kérdezték meg és fumigálták véleménynyilvánítását, hanem a legközvetlenebbül érdekelt kereskedelmi testületeket is. Itt van a ház asztalára letett beadványa a Budapesti Kereskedelmi Testületnek, mely bevezető részében arról panaszkodik, hogy sajnálja, hogy nem volt ideje véleményét a kereskedő világot olyan közelről érdeklő ezen javaslattal szemben elmondhatni. Itt van az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülésnek a véleménye is, itt van a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának felterjesztése is, mely szintén ezzel vezeti be kérvényét. Erre nézve a házelnök ur, mikor Rakovszky István t. barátom ezt a kérdést érintette, azt mondta,, hogy ezek a kérvények már az előadó beszéde után kerültek ide. Tudtommal még az önök házszabálya szerint is joga van az előadónak bármikor felszólalni a vita folyamán. Hát miért nem szólalt fel, miért nem ismertette ezeket a kérvényeket ? Nekünk ki kellett találni, hogy itt vannak, hogy elolvashassuk és megtudjuk belőlük, hogy ezen illusztris testületeknek mik a kívánságai és véleményük ezen javaslattal szemben. De kérdem, hány olyan képviselő ül önök közt a többség oldalán, aki bizony kereskedőknek köszönheti, hogy megválasztották és ide bekerült ? Feleslegesnek tartják ezek az urak, hogy mikor ilyen jmnaszokkal és nehézményezésekkel állnak elő ezen testületek, ilyen nagy társadalmi osztálynak érdekében, mint a kereskedői osztály, felszólaljanak ? Ne gondolják, hogy hazabeszélek, mert én nem voltam abban a helyzetben, hogy reám választókerületemben a kereskedők is leadhatták volna szavazatukat. Nem hazabeszélek, hanem fel vagyok háborodva azon, hogy mikor a választások előtt különböző igéreretekkel jönnek, a legkéjüelenebb dolgokat helyezik kilátásba, mikor azoknak megvalósítására kerül a sor, mikor arról van szó, hogy egy egész osztálynak és testületnek érdekében, melynek ígéreteket tettek, szólaljanak fel és beváltsák a választás előtt tett ígéreteket, akkor nem hallani a szavukat. Csak akkor hallom, amikor a privátérdekek vonulnak előtérbe, amikor egyes kortesek szolgálatait kell jutalmazni. Ez elől nem térnek ki, sőt épen a mai rendszer fejlesztette nagygyá azt a kortespolitikát, amely a kormányzat mindenféle vonatkozásában érvényesül. (Ugy van! balfelöl) Minden művelt államban azt a törekvést. . . Justh János: Mit izent a ministerelnök? Elnök: Semmit sem üzent! (Derültség balfélől.) Tessék folytatni. Szmrecsányi György: . . azt a törekvést látjuk, hogy az igazságszolgáltatás gyorsittassék, megkönnyittessék és olcsóbbá tétessék. Nagyon helyesen mondotta Pető Sándor t. képviselőtársam, hogy az ideális állapot tulajdonképen az ingyenes igazságszolgáltatás lenne. De hát ez ezidőszerint és belátható időn belül csak utópia. Nem is mondom én, hogy a pénzügyminister ur az igazságügyminister úrral egyetértöleg igyekezzék az ingyenes igazságszolgáltatás elvét megvalósítani. En csak azt szeretném látni, mint kulturált ember, hogy ezen ideál felé közeledik a kormány, vagy legalább is errevaló igyekezetét mutatja. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Ebben a törvényjavaslatban azonban csak eltávolodást látok attól a nagy elvtől, hogy az igazságszolgáltatást a szegény embernek könnyen és lehetőleg ingyen hozzáférhetővé tegyék. Abban a rövid beszédben, amelyet az előadó úrtól hallottunk, ő kiemelte azt, hogy a javaslat az illetékek mérsékelt felemelését tervezi. Bevallom gyarlóságomat, nem vettem magamnak a fáradságot, mert nem értem rá, hogy tételről-tételre, szakaszról-szakaszra keresztülmenjek az egyes illeték-tételeken, de napok óta egyebet sem hallok hozzáértő emberektől, mint hogy az emelés némely tételnél több száz perezentes. Hát mivel tudja megmagyarázni a t. pénzügyminister ur azt, hogy amikor több százperczentes emeléssel állunk szemben, akkor az indokolásban mérsékelt emelésről beszél ? Ez nem más, mint megtévesztése azoknak, akiknek nincs módjában a törvényjavaslatot, akár idő, akár szakértelem hijján, elejétől végig áttanulmányozni. (Ugy van! a baloldalon.) Teleszky János pénzügyminister: Vagy pedig az a megtévesztés, hogy százperczentes az emelés. Egyik a kettő közül. (Elénk derültség a jobboldalon.) Szmrecsányi György: Lássa, t. pénzügyminister ur, azt mondja, hogy ez a megtévesztés. Hát miért nem tartotta szükségesnek a felvilágosításokat megadni? (Ugy van! a baloldalon.) B. Láng Mihály: A vita elején vagyunk! Ráérünk! Elnök: Csendet kérek. Szmrecsányi György: Ha a pénzügyminister ur követte volna azt a gyakorlatot, amely a világ minden parlamentjében divik és amely addig, míg ez a szerencsétlen kormány nem jött, nálunk is divott, hogy a vitát ő vezeti be, vagy ha nem ő, akkor megbízottja, az államtitkár, ugy, hogy az egész vita körülbelül abban a mederben indulhatott volna el, amelyben azt a törvényjavaslatot benyújtó ])énzügyminister megindította, akkor az ilyen félreértések nem fordultak volna elő. Teleszky János pénzügyminister: Hiszen a beszédemben is csak ugyanazt mondhattam volna, ami az indokolásban van. (Nagy zaj balfelől.) Ábrahám Dezső : Ez nem félreértés, ez igazság, ez tény.