Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

55ö. országos ülés 19lí július lU-én, pénteken. 191 vóan kimutatni azt, hogy nekem nem kell népszerűség, hogy én nem törődöm azon szempontokkal, amelyek a népszerűséget meghozzák, vagy a meglevő népszerűséget elveszik. Erre legfénye"sebb bizonyítékot szolgáltat a törvényjavaslat 68. §-a. Méltóztassék megengedni, hogy ezen bagatelliával megismertessem a t. házat. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A községi bíróságoknál, a békebiróságoknál eddig 40, a jövőben pedig 50 K-ig terjedő értékeket lehet perelni, kisebb bélyegilleték lerovása után. Már most, ha egyik-másik fél nem kapta meg a községi elöljáróságnál az igazságot ilyen bagatell ügyekben, akkor felebbezett a járásbírósághoz, szóval a bagatell ügyben újra kezdődött a per. Az illetékeknek eddigi szabálya az volt, hogy a járásbíróságok előtti eljárásnál csak pótolni kellett a bélyegeket, vagyis ha valaki a községi bíróságnál már lerótta a bélyegilletéket, — azt hiszem 24 fillér bélyegilletéket — akkor, ha a járásbíróságnál újból ítéletet hoztak, a járáshirósági ítélet minimális bélyegilletéke 2 K lévén, a 2 K és a 24 fillér közötti differencziát kellett csak a járásbíróságnál lefizetnie. A kincstár szempontjából igen jelentéktelen tétel ez. Inkább az esztétika és a jó izlés szempontjából kell tehát elbírálni a 68. §. igazán krudélis intézkedését, amely egyenesen és aperte megmondja, hogy ezen kis bagatell ügyekben, ahol a felperes is, alperes is apró, nyomorult, kis ember, ez a kedvezmény ezentúl megszűnik s ha a járásbírósághoz viszi fel felebbezését, akkor nem a bagatell bíróságnál már lerótt bélyegen felül megmaradó összeget kell a járásbíróság ítélete után lerónia, hanem az egész illetéket. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Minden ítéletnél nyer tehát a kincstár 24 fillért. Nem tudom, hányszor sokszorozódik ez meg. Mondjuk hamarosan — talán van olyan számtudós, aki meg tudná mondani — hogy tizezerszer. Azt hiszem képtelen számot mondtam, ha ezret mondok, az is sok. Ezer perben kitesz az illetéktöbblet ezerszer huszonnégy fillért, tehát 240 K-át. Nem bánom, megduplázom ezt az összeget és mondok 500 K-át. Azt hiszem, ez a maximum, sőt ha megállapítom azt, hogy ez a differenczia 500 K-át tesz ki, akkor túlzok, mert nem tesz ki annyit. Bocsánatot kérek, ne méltóztassék annyira fumigálni a népszerű szempontokat. Van azokban valami erkölcsi igazság is. Épen ilyen kérdésekben, ilyen bagatelliákban, ahol csak 500 K-át nyerhet a kincstár, ne méltóztassék rontani az eddigi állapotokon és méltóztassék azon legnyomorultabb, legszegényebb alpereseknek és felpereseknek, a bagatell ügyek körül vesződő szegény embereknek meghagyni azt a kedvezményt, hogy csak a differencziát fizessék meg. Ez a kincstárnak csak 500 K veszteséget jelent, de legalább egy becsületes, szocziális vonás volna a törvényjavaslatban. Azt hiszem, akármennyire fumigálni méltóztatnék is a népszerű szempontokat, az a szempont mindenesetre megér a t. pénzügyminister urnak is 500 K-át, hogy egy szocziális vonást visz be a törvényjavaslatba. (Ugy van! a baloldalon.) Arra kérem tehát, hogy ebben a tekintetben is méltóztassék fentartani a régi állapotot. Mindazon okoknál fogva, melyeket előadni « bátor voltam, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot, amely nem egyéb igazságtalan adóemelésnél, elfogadhassam. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik ? Almássy László jegyző: Szmrecsányi György! Szmrecsányi György: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem azért szólalok fel, hogy a beterjesztett törvényjavaslattal szigorúan a szakszerűség szempontjából foglalkozzam, mert hiszen nekem nem is volt módomban olyan praktikus ismereteknek megszerzése, amelyek kvalifikálnának arra, hogy amint azt ügyvéd- és a kérdéssel foglalkozó más ellenzéki képviselőtársaim tették érdekes felszólalásaikban és fejtegetéseikben, szigorú szakszerűséggel az övékhez hasonló kritikát gyakoroljak. Lehetetlenség, hogy az a krtika, az azt figyelemmel kisérő jóhiszemű embert meg ne győzte volna arról, hogy ez a javaslat nem felel meg azoknak az intenczióknak és követelményeknek, amelyek teljesítését egy ilyen fontos törvényjavaslattól tulajdonképen az az egész ország közönsége joggal elvárhatna. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Az a mód, ahogy ezt a javaslatot kodifikálták és benyújtották, teljesen megfelel annak a rendszernek, amelyet a munkaj)árt már évek óta követ. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt értem ezalatt, hogy fontos, életbevágó kérdésekben az alkotmányt megváltoztató törvényjavaslatok nyújtattak be és kodifikáltattak anélkül, hogy azok az ország közönségével előzőleg közöltettek volna . . . (Ugy van! balfelöl.) Kún Béla: Átcsempészték azokat! Szmrecsányi György: . . . anélkül, hogy az arra hivatott testületek, szakkörök megkérdeztettek volna; anélkül, hogy mindazon tényezők, amelyek nyomán egészséges közvélemény fejlődhetik ki az országban, meghallgattattak volna. (Ugy van! balfelől.) Azok mind negligáltattak is figyelmen kívül hagyattak. Haller István: Pl. a sajtótörvénynél, az esküdtszéki törvénynél! Szmrecsányi György: A munkapárt és a kormány mindig szem elől tévesztették ezen törvényalkotásoknál azt a szempontot, hogy hiszen a törvényeket az ország érdekében és nem pártérdekből kell meghozni. (Ugy van! balfelől. Mozgás a jobboldalon.) Nem tudom, hogy ki szólt közbe; azt