Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

192 553. országos ülés Wíb Julius 10-én, pénteken. hiszem, Vadász államtitkár ur. (Mozgás. Halljuk! Sálijuk!) Hát kérem, igenis pártérdekből történik. Ha nekem be fogja bizonyítani, Hogy az eddigi munkapárti törvényalkotások a nemzet érdekét, a nemzet megerősödését is szolgálták, akkor hajlandó vagyok magamat bármire a világon kötelezni- Tudja az országban mindenki, minden polgár, még azok is, akik kényszerűségből önöket, az önök szerencsétlen és veszélyes politikáját követik, hogy azokat a törvényeket kizárólag a rideg pártérdek sugallta. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A legelemibb kötelesség, amint mondám, az, először az ország közvéleményét, a nyilvánosságot informálni és amikor azután az országban egy egészséges többségi vélemény alakult ki, akkor kell a javaslatot paragrafusokba szedve a képviselőház elé terjeszteni. A tárgyalási mód, t. ház, amelylyel mi napról napra és minden egyes törvényjavaslat beterjesztése alkalmával találkozunk, már magában véve felháboritó. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Arra még példa és eset nem volt, t. ház, amit most látunk. (Ugy van! balfelöl.) Mikor ilyen javaslattal állunk szemben, aminő a mostani, amely az indokolás szerint egy régen húzódó kérdést akar megoldani, — de tulajdonképen nem oldja meg, hanem amint nagyon helyesen fejtette ki Pető Sándor t. képviselőtársam, csak elrontja — mikor az illetékek kérdését akarják megoldani: akkor méltóztassék csak megfigyelni a tárgyalások eddigi menetét. Odaül az előadó az elnöki emelvényre és egy tiz perczig sem tartó beszédben jónak látja azt ugy a hogy ismertetni. (Ugy van! balfelöl.) Haller István: Rossz parafrázis volt! Szmrecsányi György: Azonkívül szokásban volt eddig és az illető minister minden fontos javaslatnál kötelességének tartotta, midőn azt benyújtotta, — s ez nemcsak kötelesség, de a parlamenti illem is ugy hozza ezt magával — (Ugy van! a baloldalon.) hogy a minister a vitát bevezesse, megismertesse a házat azokkal az irányelvekkel, amelyeknek alapján ő . . . (Zaj a jobboldalon.) Addig nem vagyok hajlandó tovább beszélni, amíg itt kaszinózások folynak; azt a figyelmet joggal megkövetelhetem magamnak. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Konstatálni kivánom, hogy nem volt olyan lárma, amely a t. képviselő urat beszéde folytatásában akadályozta volna, különben magam helyreállítottam volna a csendet. Szmrecsányi György: Hogy engem mi zavar, azt egyedül én vagyok illetékes elbírálni. (Élénk ellenmondások és zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Haller István: Ez szubjektív dolog! Szmrecsányi György: Lehet, hogy az én fülidegeim érzékenyebbek, mint az elnök uré, ez szubjektív elbírálásnak a dolga. Egy hang (jobbfelöl) : Majd szubjektive bánunk el! (Nagy mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon; felkiáltások: Fenyegetőznek f" Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget): Kérem, ne méltóztassanak folyton közbeszólni! Szmrecsányi György: Ismétlem, hogy évtizedes gyakorlat volt az, hogy az illető minister, aki a törvényjavaslatot benyújtotta, megismertette a házzal azokat az irányelveket, amelyek őt annak kodifikálásánál vezették. Az indokolásból és az előadó ur beszédéből is mindig azt vettük ki, hogy itt egy mélyreható reformot akar a pénzügyminister ur keresztülvinni. Mindazok a képviselőtársaim, akik a szigorú szakszerűséget tartva szem előtt ehhez a kérdéshez hozzá szólaltak, odakonkludáltak, hogy ez a reform nem felel meg a hozzáfűzött várakozásoknak, sőt ellenkezőleg azokat lerontja. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De ha már a pénzügyminister ur nem szólalt fel a vita elején és jónak látta a házat nem tájékoztatni, kérdem ón azt, hogy amikor itt a tárgyilagos, szakszerű beszédeknek egész sorozata hangzott el már, miért nem tartja szükségesnek, hogy ezekre reflektáljon és a vitának más irányba való terelését elősegítse ? (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Mozgás jobb felöl.) Justh János: Majd a palotaőrök válaszolnak ! (Zaj. Elnök csenget.) Szmrecsányi György: Az, hogy a kormány és az illető minister egy egészséges közvéleménynek kialakulását kéri bizonyos kérdés körül, ez nem a courtoisienek kérdése, ez nem udvariasság, nem formalitás kérdése, hanem alkotmányos kötelesség. (Igazi Ugy van! balfelöl.) Minden alkotmányos államban csak ugy alakulhat ki közvélemény, ha a polgároknak legszélesebb rétegei be vannak ebbe a véleménynyilvánításba vonva. (Igaz! Ugy van! a báloldalon.) Lássuk most már, t. ház, hogy az a testület, amely elsősorban lett volna hivatva arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak benyújtása előtt megkérdeztessék, az ügyvédi kar fel lett-e szólítva ? Megtették igenis azt, hogy azt hiszem, az ügyvédi szövetségnek néhány benfentes és megbízható tagjának véleményét . . . Haller István: A gutgesínnt tagokét! Szmrecsányi György: ... a gutgesinnt tagok véleményét megkérdezték, azonban az ügyvédi kamarákat, amelyek pedig egyedül illetékesek arra, hogy ebben a kérdésben nyilatkozzanak . . . Rakovszky Iván: Dehogy! Szmrecsányi György: ... az ügyvédi kamarákat egyáltalában nem kérdezték meg, ezeknek a véleményét nem kérték. Teleszky János pénzügyminister: Honnét tudja a képviselő ur? Vadász Lipót államtitkár: Kettő kivételével