Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-553
190 553. országos ülés 19U Julius 10-én, pénteken. Hogy mennyire igazuk van azoknak, akik panaszkodnak az illetékek felemelése ellen, annak bizonyítására méltóztassék megengedni, — ezzel be is fejezem, felszólalásomat, — hogy még a következőket mondjam el. Az első szakasz igen lényeges újítást teremt, mert itt 40 fillér és egy korona volt a beadvány bélyege ivenként tekintet nélkül az összegre, most pedig összeg szerint megy. A 2. §. megint azok közé tartozik, ahol olyan ridegen kilóg a fiskalitás, hogy azt kritika nélkül hagyni nein lehet. Különös leleményesség kell ahhoz, — éhből a szempontból dicsérnem kell a törvényjavaslat kodifikátorait — kikeresni az alkalmakat, ahol felemelt illetékeket lehet kivetni. Lehetetlen a 2. §-t még azoknak is elfogadni, akik a fiskális érdekeket akarják szolgálni. Ez dupla bélyeget akar lerovatni abban az esetben, ha a tárgyalást elnapolják, elhalasztják, vagy ha új határidőt kérnek a felek. Aki szokott bíróságoknál megfordulni, az igazat fog adni abban, hogy a feleknek a legtöbb esetben nincs közük ahhoz, hogy a biróság elhalasztja a tárgyalást. Annyira túl vannak terhelve a bíróságok, hogy lehetetlen egy napra kitűzött minden ügyet befejezni és a letárgyalandó ügyeknek komplikált volta' is lehetetlenné teszi, hogy minden kérdés az Ítélethozatalig egy tárgyaláson tisztáztassék; ennélfogva az ügyek 95°/o-a megköveteli, a felek külön kívánsága nélkül is, hogy elhalasztassék a tárgyalás. Hogy miért kell erre felemelt illetéket szabni, ezt nem értem. Egy igen sérelmes igazságtalanságot találok a 6. §-ban. A felebbezések bélyege eddig összegre való tekintet nélkül 2 korona volt, most a felebbezés során felveendő jegyzőkönyv bélyege is jár ós a 6. §-t összhangba hozva az 1. §-szal, a felebbezésnél a feleket kétszer adóztatják meg. Ez súlyos igazságtalanság. Mindezen igazságtalanságok olyan szerényen húzódnak meg, hogy csak az veszi észre, aki valamit ért hozzá. Ilyen igazságtalanság van a 11. §-ban is. Nevezetesen a bíróságok által hozott közbenszóló határozatokra nézve eddig az volt a szabály, hogy volt 2 korona és 5 korona illeték, most pedig ezen közbenszóló határozatok után kiszabandó illetékek 1 koronától 52 koronáig emelkednek. Igen helyesnek találom a kereskedelmi testületek memorandumában jelentkező azon kívánságot, hogy oly esetekben, amikor a biróság igénybevétele minimális, mérsékeljék az illetéket. Ha igazságszolgáltatási illetéket fizetünk, akkor ennek egyetlen elfogadható indoka az, hogy amikor szolgáltatást kérünk a bíróságtól, mi is áldozzunk, ellenszolgáltatást teljesítsünk. Van bizonyos igazság abban is, t. ház, hogy a javaslat a birói elbírálás alá kerülő értékek nagysága szerint fokozza az illetéket. Ebben is lehet valami igazságot találni, mext nagyobb érdekemet védelmezi meg a biróság, nagyobb érték elnyeréséhez segit, tehát meg lehet érteni, hogy ilyenkor fokozottabb és nagyobb ellenszolgáltatást követel. De ugyanennek az igazságnak lánczszeme az is, hogy ha kisebb mértékben veszem igénybe a bírói tevékenységet, akkor viszont lefelé csökkentsék az én ellenszolgáltatásomat. A kereskedelmi testületeknek és az iparkamarának jogos az a kérelme, hogy az u. n. mulasztási Ítéleteknél, amikor a fél meg nem jelenése folytán marasztalják az alperest, amikor tehát a bírónak abszolúte semmiféle tevékenysége nincs, amikor a biró egyáltalán meg nem erőlteti az agyát, nem érvényesiti jogi tudását, amikor nincs kétség és nincs vita, nincs eldöntendő kérdés, csak egy sablon blanketta kitöltéséről van szó, amikor tehát kisebb szolgáltatást nyújt a biró, leszállittassék az ítéleti illeték, ugy amint az egyezségnél van, ahol ennek meg is van az értelme. Ezt az álláspontot indokolja ezenkívül az is, hogy a meg nem jelenő alperes rendszerint az alperesek legszegényebb rétegéből kerül ki, (Ugy van! a halóidalon.) akinek már nincs veszteni valója, aki nem törődik azzal, ha elitélik, még olyankor is, amidőn talán nem is igazságos az Ítélet, mert úgyse lehet rajta az illetéket megvenni; végeredményben tehát vagy ezt a nyomorult alperest terheli ez a bélyegilleték, vagy, ami ennél is rosszabb, magát a felperest, aki nemcsak követelését veszti el, mert nem tudja behajtani, hanem még költsége is van, mert ilyen drága illetéket kell fizetnie. Ugyanilyen igazságtalanságot méltóztatnak találni a 23. §-ban, amely bizonyos felfolyamodásoknál az eddig 2 és 5 K bélyegilletéket most felemeli egész 28 K-ig. T. ház! Ha mindaz, amiket eddig előadtam, nem volna dokumentuma annak, bogy itt igazságtalan adóemelésről és épen a legkevésbbé teherképes polgárság ujabb megterheléséről van szó: hogy ez a javaslat antiszocziális és a progressziónak és az aránylagos teherviselésnek, amelyről beszélni szoktak, alig van nyoma benne; ha mindezeket a tényeket eddig nem sikerült volna beigazolnom és ha nem sikerült volna beigazolnom azt, hogy sokszor kicsinyes módon, számot nem tevő ellenérték megnyerése czéljából méltóztattak megdrágítani az igazságszolgáltatást; ha — mondom — mindezekkel a felsorolt adatokkal nem szolgáltattam volna erre bizonyítékot: akkor hivatkozom még a 68. §-ra, amely a maga kicsinyes, számot nem tevő, a kincstár szempontjából teljesen értéktelen intézkedésével a legfényesebben igazolja eddig kifejtett álláspontomat. • '• Hiszen bizonnnyal legnehezebb népszerűnek lennie a világon egy pénzügyministernek. (Igaz 1 Ugy van! balfelöl. Derültség.) Még kevés pénzügyminister tudta elérni azt hogy népszerű legyen, de furcsa, egyenesen keresni a népszerűtlenség utait, egyenesen kibi 4
