Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

'A Julius 10-én, pénteken. 188 553. országos ülés 191 olyan összegek szerint, amilyen terheket a tételek és az összegek elbirnak. Ez egészen uj rendszer volna. Ugyanazzal a fáradsággal, amelylyel a törvénykezési illetékről szóló javaslatot megdicsérték, ugyanazzal a fáradsággal ebben a formában is megcsinálhatták volna, de megcsinálhatták volna az átalányrendszer alapján is. Persze ez igy, amint a javaslatban van, kényelmesebb és a közönség hátrányára drágább is. Haller István : A nagytőke kímélése ! Pető Sándor : A nagyot sem kiméli, a kicsit sem. Hogy a nagyot nem kiméli, az nekem nem fáj, de hogy a kicsit nem kiméli, ez ellen alapos kifogásom van és ez az oka annak, hogy a törvényjavaslat tárgyalásánál szót kértem. Ha a törvényjavaslat rendelkezéseit tekintem, egyetlenegy dolgot találok csupán, amelynél az állapotok jobbak lesznek az eddigieknél. Egyszer már igazán jó volna hozzászokni ahhoz, hogy ha uj törvényjavaslat jön, nem kell annak feltétlenül rosszabbnak és hátrányosabbnak lennie a réginél. Erre nem is gondolnak, ezt elképzelni sem tudják azokban a műhelyekben, ahol a törvényjavaslatokat kodifikálják. Én már II éve vagyok ennek a háznak a tagja, de még nem találkoztam olyan kodifikáczióval, — és ez vonatkozik minden kormányra, mert azt hiszem, hogy amikor kormányzati férfiú lesz valakiből, beleesik ebbe a hibába — mondom, nem találkoztam olyan kodifikáczióval, amely javitaná az eddigi állapotokat, t. i. a polgár érdekei és anyagi terhei szempontjából. Amikor egy kodifikáczióval találkozunk, ezt magyarra leforditva annyit jelent, hogy uj terheket raknak akár anyagiakban, akár erkölcsiekben, akár politikai, vagy jogi kérdésekben a polgárokra. Magyarországon ezt jelenti a kodifikáczió. Minden más országban azokat a tudósokat, akik kodifikálnak, akik elzárkóznak csendes szobáikba, hogy az emberiséget uj eszmékkel és igazságokkal boldogitsák, nagyrabecsülik és tisztelik. Nálunk gúnyolódnak a kodifikátorok fellett. Miért ? Mert nincs az a kodifikátor, akitől jót vagy jobbat kapnánk az eddigi állapotoknál, (Ugy van! balfelöl.) Hogy a publikum milyen hálás, s hogy mily könnyű a publikumot kielégiteni, annak illusztrálásául szolgáljon az én csekély személyem, aki a publikumnak szintén egyik jelentéktelen tagja vagyok s aki ime, honorálom azt, hogy a pénzügyminister ur javaslatában egyetlenegy intézkedés mégis van amely jobb az eddiginél. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Nem sajtóhiba az ? (Derültség balfelől.) Pető Sándor: Méltóztatik ismerni a leletjutalék fogalmát. Rakovszky István: Szép gseft! Pető Sándor: Különösen az ügyvédek ismerik, akik gyakran forognak a biróságoknál. Ez a legborzasztóbb dolog. A biróságoknál kevés gondot fordítanak arra, hogy gyorsan és jól megtaláljam a magam igazságát, de az összes kezelőhivatalnokok, Magyarország összes egyenruhában járó fmánczai és a hivatalokban ülő fináncztisztviselők nem arra vannak berendezkedve és nem az a főgondjuk, hogy az én igazságomat kiszolgálják, hanem főgondjuk a leletjutalék. (Ugy van! balfelől.) Ez az a szentség, ez az az aranyborjú, amely körül forognak és imáikat elmondják. Az az átka annak a rettenetes nagy tehernek és az e czimen fizetett adóknak, melyek a polgárokat igen sokszor, sőt legtöbb esetben igazságtalanul sújtják, hogy a leletjutalék igen szép és lényeges jövedelme a birósági segédhivatalnokoknak és az egyenruhában járó finánczoknak. (Ugy van! balfelől.) Igazán nem czélom eltávolodni a témától (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) és nem is akarok ártani a szegény kisiparosoknak, de mégis mivel beleillik a miliőbe, elmondok egy dolgot. Budapesten akárhány, italmérési engedély nélkül italméróst gyakorló apró kis exisztenczia van, aki kiegyezik a finánczczal. Ha nem tudja megkapni az italmérési engedélyt, vagy ha az soká késik — és ebben a késedelemben van valamely rendszer — addig, amig az italmérési engedélyt meg nem kapja, megjelenik nála széj>en hetenkint vagy hónaponkint a fináncz, kiszabja a leletet, ő lefizeti a büntetést és tovább gyakorolja az italmórést engedély nélkül. A jövő hónapban újra megjelenik a fináncz — tehát a hatóság maga látja, hogy engedély nélkül gyakorolja az italmérést — lefizetteti vele a büntetést és akkor ismét zavartalanul gyakorolhatja tovább az italmérést. Nem akarok senkit bántani és vádolni, de közelfekvő az a feltevés, hogy talán azért is késik oly nagyon az az italmérési engedély, hogy időközben alkalom jusson a leletjutalékra is. Mondom, talán nem egészen komoly ez, amit mondok,. . . Teleszky János pénzügyminister: Egészen nem! Pető Sándor: ... de a magva igy igaz. (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Nem akarok bántani senkit s nem is akarom a kis exisztencziák ilyen kis csalafintaságait leleplezni, csak egy kis színezéssel rá akartam mutatni, hogy veszedelmes intézmény az a lelet jutalék. Mert ha a hivatalnok köteles a maga szolgálatánál fogva a kincstár érdekeire vigyázni: rendben van. De minek a leletjutalék? Ne tessék azt hinni, hogy a leletjutalék a kincstár zsebéből megy: a polgár zsebéből megy. Épen azért van az ötszörösen felemelt illeték, hogy jusson is, maradjon is; a leletjutalékra is jusson valami, meg a pénzügyi hatóság pénztárába is jusson valami. A leletjutalék nélkül polgár, aki tévedésből, vagy a törvény labirintusának nem ismeréséből rosszul rójja le a bélyegeket, kisebb büntetést kapna, amely kisebb büntetés kétszerese lehetne az illetéknek. De miért fizessen ötszörös illetéket? Olyan borzasztó bűnt követ el az, aki nem ismeri a bélyegtörvényeket? Én megöregedett fiskális vagyok, de megvallom, ma sem ismerem a bélyegtörvényeket. Lehetetlen is azokat meg-