Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

186 553. országos ülés 19ÍÍ Julius iü-én, pénteken. uraknak nagy köszönetet mondani. De feltételezem, hogy nem lesz liberálisabb. A mai praxis szerint illeték-, bélyegmentességre jogot adó szegénységi bizonyítványt csak az kaphat pl. Budapesten, akinek 3 K-nál nagyobb napi keresménye nincs. Bocsánatot kérek, vannak ebben a városban, sajnos, nagyon sokan, sok ezer ember, akinek abszolúte nincs keresménye a hosszú ideig tartó munkanélküliség folytán; azonban a kereső embernek najá keresménye 3 K-nál feltétlenül nagyobb, a legutolsó, a legrosszabbul fizetett napszámosnak, ha van munkaalkalom, napi dija is 3 K-nál nagyobb. Tehát mikor a pénzügyminister ur rendelete és ennek a törvényjavaslatnak intencziója, amely valószinüleg nem lesz liberálisabb az eddiginél, azoknak enged -szegénység czimén bélyegmentességet, akiknek 3 koronánál nagyobb napi keresményük nincs, akkor tulajdonképen nem létező exisztencziákat támogat és segélyez. És azt hiszem, különösen figyelembe véve a mai drágasági viszonyokat, azokat a minimális igényeket, amelyekkel minden ember számolni köteles, hogy 3 korona semmiféle kategóriában — a fővárosban legalább — nem képez létminimumot, igy tehát senki sem mondhatja, hogy akinek 3 koronánál nagyobb átlagos napi jövedelme van — és különösen itt figyelembe kell venni azt, hogy ma van, holnap nincs, az egyik héten van, a másikon nincs, —- tehát még átlagról nem is lehet beszélni — nem mondhatja senki sem, ugyebár, hogy akinek 3 koronánál nagyobb keresménye van, az már nem szegény ember, annak már nem dukál a szegénységi bizonyítvány. Es itt is kellemetlen az összehasonlítás, ha a közoktatással hasonlítjuk össze az igazságszolgáltatást. Mert p. o. a tandíjmentességhez szükséges szegénységi bizonyítványnál nincs ilyen szigorú mérték ; már j>edig a tandíj maga sokkal csekélyebb, mint az igazságszolgáltatási illeték. Bocsánatot kérek, ha annak a kis embernek, annak a szegény embernek, nem 3 K-ás napszámra utalt embernek — mert szegény ember az is, akinek kétszer három koronája van ma Budapesten — ha a szegény embernek dukál az, hogy a gyermekét ingyen taníthassa az iskolákban, és ennél a pontnál liberális a rendszer, mert még a számbavehető, azt hiszem, 35 K egyenes állami adót fizető polgárok és exisztencziák is tandíjmentesség czimén megkapják a szegénységi bizonyítványt akkor, ha előfordul az, hogy egy szegény embernek a maga jussát és igazságát, mondjuk, egy szegény kisiparosnak a keservesen megkeresett keresményét vagy egy szegény grájzlernek kihitelezett apró összegeit perelnie kell, bocsánatot kérek, ha nem is kap olyan hatósági bizonyítványt, hogy neki 3 K-nál több napi keresménye átlagosan nincs, azért épugy, amint liberálisak vagyunk az oktatásügy terén ezen kérdés elbírálásánál, itt is nagyobb liberalizmusra volna szükség. (Igaz! Ugy van! balfelől.J Rakovszky Iván : A perlés nem olyan szükséges, mint az iskola. (Zaj.) Pető Sándor: Hiszen ez a baj, t. képviselőház, hogy oly látópontról nézzük e dolgokat, amelyekről mindegyikünk más igazságot lát. Mert igaza van a t. képviselőtársamnak, vannak oly perek, lehetnek oly perek, amelyek nem elsőrendű életszükségletek kielégítését czélozzák. El tudok képzelni zaklató pereket, különösen, ha bélyegmentesség van és el tudom képzelni, hogy a mai túlzsúfolt ügyvédi világban az a szegényjogon bélyegmentességgel perlekedő ember ügyvédet is kap költség nélkül és igy minden rizikó nélkül indíthat pert, amelyet szigorú kritika mellett tulaj donképen nem volna szabad megindítani. Ha e szempontból nézzük a dolgot, igaza van t. képviselőtársamnak, hogy az oktatásügy elsőbbrendű szükséglet, mint az igazságszolgáltatás. De méltóztassék elhinni, hogy az ily esetek szórványos kivételek ; nem mennek perre az emberek, ha nem hajtja a szükség őket. Ne méltóztassék az állam nevében megtagadni, vagy megnehezíteni a lehetőséget attól a kisiparostól, aki fizeti a segédjét, az adóját, a házbért, a műhelyt, a kerületi munkásbiztositó pénztárban betegség és balesete esetére biztosítja alkalmazottait, ne méltóztassék tőle megtagadni a segítséget. Elkészít pl. egy szoba bútort, amelybe egész vagyonát, jelenét, jövőjét befekteti, ha nem fizeti ki, perelnie kell. Ne méltóztassék erre azt mondani, hogy nincs szüksége rá. Méltóztatik megengedni, hogy ép o'y elsőrendű feladat, hogy az ily embert a maga eszközeivel segítse az állam, mint amilyen fontos a népoktatás. Ilyenekről beszélek és méltóztassék elhinni, hogy ez a többség. Vagy méltóztassék elképzelni egy kereskedőt, aki egész üzleti életét a hitelre alapítja. Arra sem lehet azt mondani, hogy szeret perlekedni. Ö is hitelből él és hitelt ad és ha nem kapja vissza kihitelezett pénzét, akkor nem tud a gyárosnak fizetni, tönkremegy a kereskedő és a gyáros is. Igy nem lehet beszélni, igy nem támogatjuk az ipart és kereskedelmet. Ez száz év előtti felfogás, amikor tényleg azzal szekálták egymást az emberek, különösen a családok, hogy pereket indítottak egymás ellen és utódról-utódra folyt a per. Az igazságszolgáltatás ina nem ilyen perekkel foglalkozik. Azért, azt hiszem, nekem van igazam, amikor azt állítom, hogy az igazságszolgáltatás terén az államnak kötelessége a polgárokat támogatni, segélyezni abban, hogy jó, gyors és olcsó igazságszolgáltatáshoz jussanak. Ezzel szembenhelyezkedik az a törvényjavaslat, amely felemelné az eddig is elég magas illetékeket. (Ugy van ! a balés szélsőbaloldalon.) Rakovszky Iván : Ha igaza van, ha megnyeri a pert, nem fizet ! (Mozgás.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Pető Sándor: Nagyon sajnálom, hogy t. képviselőtársam nem hallgatta meg a beszédem elején mondottakat, mert én magam is rámutattam