Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

553. országos ülés 1914 Julius 10-én, pénteken. 185 terjesztése lehetőleg ingyenes legyen, az igazságszolgáltatással is körülbelül igy kellene állnunk, mert az épen olyan elemi feladata az államnak, mint a kultúra terjesztése. Külön megfizettetni az igazságszolgáltatást, a birói tevékenységet tulaj donképen nem is szabadna, és annál kevésbbé van jogosultsága annak, és csodálom, hogy a t. i gazságügyminister ur ezt az álláspontot nem érvényesítette, bogy amikor ilyen a mérlege az igazságszolgáltatási budgetnek, akkor olyan viszonyok között, amilyenben ma különben is Magyarország gazdaságilag van, 10—15 millióval még a bélyegilletékeket is felemeljék. (Igazi ügy van ! a baloldalon .) Különösen fontos ez a szempont nálunk Magyarországon, mert — mint már az imént is rámutattam — rég tul vagyunk mi már azokon az állapotokon, amikor ezt az országot gúnyosan, de igazsággal perlekedő országnak lehetett nevezni. Most erről szó sem lehet. Megengedem, bogy nálunk nagyobb a perek száma, mint minden más országban, de ennek megvan a maga természetes gazdasági magyarázata. Magyarország tőkeszegény ország, ahol az iparos, a kereskedő, de maga a fogyasztó is nélkülözi a bevásárlásra szükséges tőkét. Itt minden a hitelre van alapitva. Hiszen az államháztartást sem tudnánk fentartani, igen drágán megszerzett hitelek nélkül. Ennek az országnak egész ipara, kereskedelme, talán egészségtelen módon, talán túlzott mértékben, de a hitelen alapszik, (ügy van ! balfelől.) és pedig azért, mert tőkeszegények vagyunk és mert a politikai élet és a politikai áUapotok és a mi fejlődésünk nem engedik meg azt, hogy tőkében gazdagodjunk, hanem ellenkezőleg, minden arra mutat hogy tőkében folyton szegényedünk. Ennek természetes következménye az, t. ház, hogy egészségtelenül nagy és túlzott mértékben veszik igénybe a hitelt nemcsak a fogyasztók, nemcsak az egyszerű emberek, hanem az iparosok és kereskedők is és pedig ugy a vidékiek, mint a fővárosiak egyformán. Ennek azután természetes következménye az is, hogy kelleténél több a per és kelleténél több az államháztartási jövedelem, mert, amint már hivatkoztam a budget tételeire, kelleténél több és szokatlanul nagy az illetékek czimén befolyó államháztartási jövedelem. Ha tehát ez a helyzet, t. ház, hogy egy tőkeszegény országban, természetesen az ipari és kereskedelmi élet terén, több a per, ebből nem szabad azt a 'következtetést levonni, hogy tehát emeljük fel az illetékeket, hanem józanul épen ellenkezőleg arra a következtetésre kellene jutni, hogy segítsünk a tőkeszegény, hitelre szorult és hibáján kivül a perlés kényszerűségébe került iparost és kereskedőt az illetékek leszállításával. (Élénk helyeslés a baloldalon.) I í H°gy e

gy egészen általános képet mutassak be a t. háznak : a budapesti nagykereskedő vagy a budapesti gyáros, aki bizony igen szerencsétlen viszonyok között él, mert a közös vámterület folytán lehetetlen konkurrencziával áll szemben, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. (Ugy van ! baljelöl.) kénytelen követeléseinek egy részét peresiteni. A peresitett követelések igen jelentékeny része pedig természetesen dubiózus, elvész és ez teszi tönkre a legtöbb iparost és kereskedőt. Ily körülmények között ugyan micsoda igazság van abban, ha az a kereskedő, aki épen az emiitett viszonyoknál fogva nem viheti máskép üzletét, mint csakis ugy, ha hitelez, nemcsak a tőkéjét veszti el, hanem még rá is fizet igen tekintélyes összegeket bélyegek, illetékek czimén ? És a kereskedőnek ezt a veszteségét mi még fokozzuk, még nagyobbitsuk az illetékek felemelésével ? (Halljuk !) Méltóztassanak elhinni, hogy ennek a törvénynek igen kellemetlen és igen rossz hatása lesz az ipari és kereskedelmi életre és azt a tőkeszegénységet, azt a vérnélküliséget, azt a rettenetesen szegényes helyzetet, amelyben nálunk az ipar és a kereskedelem van, még kedvezőtlenebbé teszi. És ez is egy szimptomája, igazolása annak, amit felszólalásom bevezető részében jelezni bátor voltam, hogy mióta ez a parlament együtt ül, eltekintve a jogi élet, eltekintve az alkotmányos jogok és a politikai szabadságok terén jelentkező igen szerencsétlen alkotásoktól, minden más téren is alkotásait elejétől végig csak a jogfosztás jellemzi ; (ügy van ! balfelől.) csak az jellemzi, hogy elveszik az emberektől azt a keveset is, amijök még megmaradt. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) T. ház ! Az imént voltam bátor jelezni, hogy az állampolgároknak az igazságszolgáltatásra és pedig a jó és gyors igazságszolgáltatásra épen olyan elemi joguk van, mint akár az elemi oktatásra, a kultúrára. Már pedig minden olyan törvényes intézkedéssel, amely a pereknek megdrágítását jelenti, akadályokat és nehézségeket gördítünk az elé, hogy a polgárok az igazságszolgáltatáshoz fordulhassanak. Mert hiszen ha van is az ügyvédekben önzetlenség, ugyebár, nem méltóztatik ugy képzelni, senki sem képzeli ugy, hogy az ügyvéd a maga zsebére és a maga veszélyére fogja akár az eddigi, akár a felemelt illetékeket viselni. Ugyebár, ekkora önzetlenséget sem föltételezni, sem kívánni nem méltóztatnak az ügyvédektől ? Egészen világos tehát, hogy az ügyvéd, bár közvetlenül felelős ezekért a drágább és felemelt illetékekért, a jogkereső félre fogja háritani ezeket a költségeket, végeredményében tehát nem az ügyvéd lesz megterhelve a költséggel, hanem a jogkereső közönség. Van ugyan a törvényjavaslatnak egy intézkedése, amely szegényjogon való bélyegmentességet engedélyez, de hát erről komolyan beszélni nem lehet. Mert azt mondja a törvényjavaslatnak megfelelő intézkedése, a törvényjavaslatnak 75. §-a (olvassa) : »A szegénységi jog megadásához szükséges bizonyítvány kiállítását rendelet szabályozza.* Amint én az intencziókat ismerem, nem igen lesz ez a rendelet, ha meg lesz ujitva, liberálisabb, mint volt az eddigi rendelet. (Ellenmondás a középen.) Ha liberálisabb lesz, hajlandó vagyok nyilvánosan is a tisztelt pénzügyminister 24