Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

184 553. országos ülés 191k Julius 10-én, pénteken. mutatkozott rettenetes visszaeséseket illetőleg, csak végiggondolok a mi parlamenti életünkön és megállapítom, hogy ez alatt a négy év alatt egyetlen javaslatot sem terjesztett ide a kormány, amelynek inteneziója vagy eredménye az lett volna, hogy csak egy fillérrel is gazdagodjanak a polgárok, (Taps a baloldalon.) hogy csak egy szemernyivel is megkönnyebbüljön ezen nehéz viszonyok között a polgárok helyzete, exisztencziája. Egyetlen javaslattal, intézkedéssel, eszmével nem találkozunk abban az rányban, hogy akár a felső, akár a közép-, de különösen az alsóbb rétegek rettenetes szerencsétlen gazdasági helyzete valamiképen megjavittassék. (ügy van ! ügy van! balfelöl.) Es amikor már mindent megcsináltunk, és amikor minden tekintetben megtörténtek a törvényes intézkedések arra nézve, hogy ebben az országban, ahol a munkanélküliség rettenetes, minél nehezebb legyen a kispolgárnak exisztencziáj a, akkor végre most, amikor már vége felé járunk a parlamenti szessziónak, a törvénykezési illetékről méltóztatnak törvényjavaslatot benyújtani, amelyre, azt hiszem, még fognak következni a többi javaslatok is. Erről szintén nem állithatja senki, hogy ez a nagyközönség érdekét szolgálná és nem tagadhatja senki, hogy ez ismét a nagyközönség megterhelését, adózásának súlyosbítását jelenti. Miután kétségtelen, hogy passzióból nem perlekedik senki, nem áll be senki passzióból felperesnek vagy alperesnek, nyilvánvaló, hogy ez az adó, a melyet igen szerény mértékkel évi 10 millió K-át meghaladó összegre értékeltek előttem szóló t. képviselőtársaim, megint azt a réteget fogja sújtani, amelynek legkevésbbé van módja a fokozott adóterheket viselni; sújtani fogja azt a réteget, amelyről más országokban épen ellenkezőleg, gondoskodni szoktak, amelynek hóna alá nyúlnak és amelynek exisztencziáj át más országokban törvényes és mesterséges eszközökkel is elősegitik. (Vgy van ! ügy van ! balfelől.) Volt idő, amikor talán bizonyos népszerűség is járt avval, hogy a bélyegeket és illetékeket emelni szokták. Volt idő, amikor pervitelek és a perlekedés dolgában ez az ország igen rossz renoméban állott és mindenki elmondhatta azt, hogy ez egy perlekedő ország, ahol mindenki pereskedni szeret, ahol az emberek nem fizetnek. Hiszen ismeretesek azok az adomák, amelyek e téren jelentkeztek, hogy egy ügyvéd egy perből egész életén át megélt és még a fiának is örökségül hagyta a pert, amelyből az meg fog élni; ismerjük a magyar históriából, hogy akárhány család elpusztult, vagy meggazdagodott a perekből. Volt idő, amikor bizonyos népszerűség is járhatott azzal, hogy megnehezítik azt a perlekedési kedvet, amely az országban létezik, azzal, hogy megdrágítják a pereket. Ma azonban ezen már rég tul vagyunk; ma passzióból nem perlekedik senki, nem lehet daczból pereket vinni és nyújtani, ennek ellenáll bíróságaink modern felfogása is és a perrendtartás rendelkezése is. Ma csak az megy a bírósághoz perelni, aki máskép a maga követeléséhez nem juthat, azon követeléshez, amely vagyonának egy részét képezi. Manapság nem perelteti magát senkisem, — a per drága is, — mint csak az, aki képtelen kötelezettségének eleget tenni. Az egész igazságszolgáltatásnak egy rettenetes falsuma van, amelynek előnyeit — megengedem — az ügyvéd is viseli, hogy t. i., ha valaki szegény ember és megakad a fizetésében, nem tudja azt a 400, 200, 100 K-át lefizetni, ugy e modern morális felfogással ennek minden lehet a következménye, csak az nem, hogy azért, mert szegény ember, azért, mert koldus ember, azért, mert nem tudja megfizetni a 200 K-át, fizessen rá még ügyvédi költséget és felemelt bélyegilletéket is. (ügy van a baloldalon.) Hol van ebben a morál ? Azt hiszem, ha ebből a szempontból ítéljük meg a törvényjavaslatot, akkor rettenetesen igazságtalannak kell találnunk minden olyan intézkedését, melynek czélzata a pervitel megdrágítása. Azonkívül méltóztassék megengedni azon megjegyzésemet is, hogy ha drágul az igazságszolgáltatás közegeinek fentartása, ámbár azt hiszem, ezen álláspontban nagy igazságtalanság rejlik, mert ugy tudom, hogy az igazságügyi budget talán 60 vagy 70 milliót tesz ki, nincsenek előttem az adatok papiroson, tehát nem tudok biztos számadatot mondani. .. Szmrecsányi György: Nyolczvanöt millió ! Pető Sándor: Az igazságügyi budget, mint hallom, 85 milliót tesz ki, a bélyegben és készpénzben lerótt illeték pedig kitesz körülbelül 200 milliót ... Szmrecsányi György: 180 milliót! Pető Sándor: Tehát az egész igazságszolgáltatási budget kitesz 85 millió koronát, a bélyegjegyekben és készpénzben lerótt illetékbevételek kitesznek 180 millió koronát. Méltóztatnak tehát látni, hogy elég szép kamatoztatás mellett szolgáltatják Magyarországon lassan és nem nagyon jól az igazságot. (Ugy van ! a baloldalon.) Ha a budget egyéb tételeinél is ilyen aktívumot találnánk, akkor azt hiszem, egészen más volna a magyar államháztartás képe. Tehát ebből a szempontból is nagy az igazságtalanság és igen csodálom, hogy •az igazságügyminister ur nem foglalt álláspontot ezen javaslat ellen, mert elvégre fiskalitással még sem lehet az igazságszolgáltatást irányítani, vezetni. Amikor ilyen a mérlege ennek a tételnek. . . Szmrecsányi György: Ö csak kodifikál! Pető Sándor: . . . akkor az igazságszolgáltatás terén jelentkező hiányokat, bajokat orvosolni, birák fizetését felemelni, számukat szaporítani a budgetből is egészen szépen lehetne. Mert bocsánatot kérek, épen ugy, amint tul vagyunk azon, hogy a kultúrát megfizessük, vagyis hogy a tanításért pénzt adjunk, miután már pár évvel ezelőtt behoztuk a kötelező ingyenes népoktatást, és épen ugy, amint a tendenczia az, hogy a kultúra