Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

553. országos ülés 191k Julius 10-én, pénteken. 181 Rakovszky István: Évezredes alkotmány­biztosítékokat szétrombolni, szétforgácsolni, szét­tépni, eltiporni látunk. Nem tekintik azt a külö­nös közjogi viszonyt, mely minket egy másik államhoz füz. Nem tekintik, hogy szüksége van ennek az országnak arra, hogy legyen egy nagy etikai tőkéje, melyet bármikor a serpenyőbe dob­hasson a másik állammal szemben, hol szintén előfordulnak visszaélések, de követi őket a bűn­hődés és a büntetés, (Igaz !. ügy van ! a balol­dalon.) mig itt dicsőités, taps és helyeslés az ered­mény. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Évezredes intézményeket, melyek büszkesé­günket képezték, kikezdenek. Jó, tegyék, ha erre a herostráteszi dicsőségre áhítoznak, de a szegény nép kenyerét ne ragadják ki szájából, (Élénk he­lyeslés a baloldalon.) ilyen alattomos, elitélendő kicsinyes fiskális-fogásokkal. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Egy ténybeli megállapítással tartozom a t. háznak arra a vádra vonatkozólag, melyet Rakovszky István t. képviselő ur az előadó úrral szemben emelt azon mulasztása tekintetében, hogy nem emlékezett meg a ház előtt fekvő kérvé­nyekről. (Zaj a baloldalon.) Mondom, tisztán egy ténybeli megállapításra szorítkozom, hogy t. i. két kérvény érkezett be a napirendre tűzés napján akkor, mikor a bizottsági jelentés már a ház előtt feküdt, egy kérvény pedig a tárgyalás folyamán érkezett. Ezeket kívántam megjegyezni. Almásy László jegyző: Eítner Zsigmond ! Eitner Zsigmond: T. ház ! A törvénykezési illetékről szóló törvényjavaslat vitája immár a negyedik napon folyik és az előadói jelentést Ábrahám Dezső, Csermák Ernő és több más kép­viselőtársam alaposan megbírálta, magát a javas­latot pedig szakszerűen Springer Ferencz t. kép­viselőtársam (Éljenzés a baloldalon.) egy egész na­pon át tárgyalta, annak hiányait egy egész napon át bizonyította a t. túloldalnak, abban a meggyőző­désben, hogy talán belátják a hiányokat és pótolni fogják azokat. (Az elnöki széket Simontsits Elemér jogialja el.) . Régi parlamenti szokás, hogy a tárgyalás­nak harmadik, negyedik napján a resszortminister válaszol az elhangzott felszólalásokra és felvilá­gosítást ad arról, hogy van-e szándéka módosí­tást tenni, vagy pedig konokul elzárkózik ez elől. A napirenden lévő törvényjavaslat két minister urnak tárczájávai is kapcsolatos, és eddig még egyetlen nyilatkozatot ministeri székből nem hallottunk. Pedig különösen az igazságügyminis­ter ur nagyon sokszor szokott a nemzetet kevésbbé érdeklő kérdéseknél is szólani. . . Justh János: Belátja, hogy ez a javaslat rossz ! Eitner Zsigmond: ... most mégis azt lát­juk, hogy alig van bent a teremben, a javaslathoz hozzászólni pedig egyáltalán nem akar. Justh János: Beismeri, hogy rossz! Eitner Zsigmond: T. ház! Én ezt a javas­latot szakszerűen bírálni nem tudom, mert nem értek hozzá, egy pár momentum azonban meg­ragadta figyelmemet és ez az, ami szólásra késztet. A pénzügyi és az igazságügyi bizottság együt­tes jelentésének első oldalán a 4. bekezdésben ugyanis azt olvasom, hogy (olvassa) : »A törvény­kezési illetékek nálunk eddig elég alacsonyak és legkevésbbé sem állanak arányban a felek érdeké­ben teljesített bírósági munkateherrel; ezeknek az illetékeknek mérsékelt emelése tehát helyesen nem kifogásolható.« Az egész javaslatnak fő jellemvonása, hogy csak a pénzügyi eredményt nézi, csak azt tekinti, hogy mennyivel több jövedelme lesz a kincstár­nak, arról azonban nem történik gondoskodás, hogy ha már az illetékek emeléséből több jövedelme lesz a kincstárnak, fordítsák a bevételi többletet a birák fizetésének rendezésére, a bírák jobb java­dalmazására, az igazságszolgáltatás gyorsítására és javítására. (Helyeslés a baloldalon.) A jelentés is mindenütt csak a pénzügyi eredményt nézi, a melyet a pénzügyminister ur szerényen öt millióra tesz. Ezt különben már felemlítették az előttem szólt képviselő urak, akik ismertették a javaslat hibáit és teljesen szétszedték ezt az egész törvény­javaslatot. Nekem már nem is volna kötelességem, hogy ezt a javaslatot még bíráljam. De eszembejut az az egyszerű plébános, akihez a nép bement küldött­ségben és azt mondta neki: főtisztelendő ur, pré­dikáljon már egyszer másról is, ne csak mindig a jó erkölcsről és józanságról, mert ezt már elégszer hallottuk. (Derültség balfelöl.) A plébános erre azt válaszolta : ezt pedig mindaddig fogom prédikálni, amíg a józanságot nemcsak halljátok, hanem kö­vetni is fogjátok. Egy hang (balfelől) : Ezeknek prédikálhatna ! Eitner Zsigmond : Én is azt hiszem, hogy ami prédikálásunk a falra borsóhányás. De nem erről akarok beszélni, hanem foglal­kozni kívánok a budapesti kereskedelmi és ipar­kamarának a mai napirendre kitűzött javaslatra vonatkozólag benyújtott kérvényével. (Halljuk! balfelől.) T. képviselőház ! A képviselőnek joga és köte­lessége is, hogy ha egy kérvényt neki átadnak, azt ellenjegyezze, mert máskülönben a képviselőház el nem fogadja. Ezt a kérvényt aláirta Lánczy Leó, benyújtotta és támogatja pedig Sándor Pál. Justh János: Szépen támogatja! (Derültség balfelöl.) Farkas Pál: Sándor Pál nem szereti a kálvi­nistákat. Eitner Zsigmond: Mindkét aláírás nagyon nyomós, különösen a váltón. (Derültség balfelől.) Bakonyi Samu: Lánczy majd a főrendiház­ban fogja támogatni. Eitner Zsigmond: Hiszem is, hogy Lánczy a főrendiházban támogatni fogja a kérvényt. Én pedig Sándor Pál képviselő urnak elmulasztott

Next

/
Oldalképek
Tartalom