Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-553
172 553. országos ülés 191b Julius lü-én, pénteken. amelyekre támaszkodni lehetne és amelyekből le lehetne szűrni azt az igazságot, hogy vájjon a törvényhozás jó nyomon jár-e, helyesen alkotja-e meg azt a törvényjavaslatot, amelyet a t. kormány idehozott. Meggyőződésem szerint lehetetlenség ezt ma tárgyalni azért, mert nem tudjuk ennek kihatásait kellőleg mérlegelni, nem látjuk a különbségeket, nem tudjuk megmondani, mi lesz ennek a valódi kihatása az adózó közönségre, (JJgy van! Ugy van ! balfelöl.) Egyszerűen odavetik azt, hogy a jelen javaslat eredménye 5—6 millió korona beviteli többlet lesz. Ezt maga a t. előadó ur sem hiszi el és nem hiszi el a pénzügyi és igazságügyi bizottság együttes jelentése sem. Én tehát azon a meggyőződésen vagyok, hogy mivel ez a javaslat időszerűtlen, nem érett meg kellőleg, nincsenek meg azok az adatok, amelyek alapján ezen törvényjavaslatról teljesen tájékozódhatnánk és önmagunk is megtudhatnánk, hogy helyes-e, jó-e ez a törvényjavaslat, ennélfogva e törvényjavaslat tárgyalása most nem helyes. (Ugy van! ügy van! balfelől.) Időszerűtlennek tartom a törvényjavaslat tárgyalását azért is, mert maga a pénzügyi és igazságügyi bizottság együttes jelentése mondja ki, hogy minden más téren létcsitott reformokkal járó és nagy kiadásokat előidézett pénzügyi helyzet az, amely szükségképen megköveteli, hogy a nagy mértékben megnövekedett kiadások fedezéséről gondoskodjunk és ennek megfelelőleg a kincstári bevételeket mérsékelten fokozzuk. Ennek a fontos törvényjavaslatnak, amelylyel kajicsolatos szocziális szempontokról később leszek bátor a magam véleményét elmondani, szintén ilyen rejtett czélja van. Amikor, t. ház, a mi mostani helyzetünk nem alkalmas arra, hogy adókat emeljünk, hogy illetéktöbbletet rójjunk az adózó közönségre, amikor az a czélunk, hogy i z igazságszolgáltatást drágítsuk meg, hanem inkább az kell, hogy a czélunk legyen, hogy minél jobb és olcsóbb igazságszolgáltatást tudjunk megteremteni, akkor ezt a javaslatot arra használni fel, hogy az állami bevételeket fokozzuk, ezt én lelkiismeretlen nagy bűnnek tartom. (Helyeslés balfelől.) Ezért tartom időszerűtlennek a tárgyalást. Ne méltóztassék azt gondolni, mint az elcadó ur mondotta, hogy itt alaptalan perlekedésekről és ezeknek megbüntetéséről van szó, itt nem arról van szó, hanem az illeték, az adó megnövekedéséről, egy súlyos és mély hatással levő törvényjavaslatról. Mert bárki legyen is az, t. ház, — legyen szegény avagy gazdag — életében egyszer legalább, de bizonyára többször is, birói segélyre szorul, akár peres, akár pedig perenkivüli eljárásban. Ha már most mi ezeknél az eljárásoknál az illetékeket oly magas összegekben állapítjuk meg, mint ahogy azt ez a törvényjavaslat kontemplálja, akkor valóságos bűnt követünk el a kis emberek ellen ; hiszen most ezer meg ezer más, égető kérdés vár megoldásra. (Igaz! JJgy van ! balfelől.) Ennek a javaslatnak tárgyalása tehát időszerűtlen. (JJgy van! balfelől.) Felhívom a t. ház szíves figyelmét arra is, hogy ma olyan gazdasági válság súlya alatt áll országunk, aminő alatt még csak ritkán állott. (Igaz! JJgy van! balfelől.) Es látjuk, hogy az államháztartás egyensúlyát a pénzügyminiszter ur csak kölcsönök utján szerzett pénzzel. . . Sümegi Vilmos; Uzsorakamatra! Szégyenletes ! Narancsik József : . . . tudja fentartani, az ilyen háztartás pedig nem lehet reális, nem lehet helyes. (JJgy van! balfelől.) Különösen nem lehet reális és helyes akkor, ha végignézünk szerte az országban, mindenütt azt látjuk — ugy a bankoknál és takarékpénztáraknál, mint a kis- és nagyiparosoknál — hogy az ország lakossága szegényebb, mint valaha ; s hogy maga az állam is milyen szegény, kitűnik abból, hogy értékpapírjaink még soha ilyen alacsony árfolyamon nem állottak. A statisztikából látjuk, hogy soha aimyi csőd nem kéretett és nem rendeltetett el, mint épen a múlt évben és a most letelt félévben. (Ugy van ! balfelől.) Sümegi Vilmos : Tönkre-megy minden ebben az országban, csak a mungók virágoznak! (Derültség balfelől.) Elnök : Sümegi Vilmos képviselő urat rendreutasítom. Narancsik József: Ilyen állapotok mellett illetékemelést tárgyalni szerény meggyőződésem szerint nem szabad s épen ezért én még a javaslat napirendre tűzésére sem tartottam volna az időt alkalmasnak. Ennek a javaslatnak a tárgyalásáért tehát a felelősséget a t. túloldalra hárítjuk, (Igaz ! JJgy van! balfelől.) amely hevenyészett, gyors eljárással, anélkül hogy azt kellő megfontolással és mérlegeléssel előkészítette volna, a pénzügyi és igazságügyi bizottságok jelentésével egyszerűen a ház elé terjeszti a javaslatot, amiből igy nyilvánvalólag csak kár származhatik az országra. (JJgy van ! balfelől.) Ezeket kívántam a javaslatra általánosságban megjegyezni. Méltóztassanak most megengedni, hogy áttérjek a javaslat egyes intézkedéseinek összehasonlító részletes bírálatára. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Mindenekelőtt nagyon sérelmesnek tartom azt, hogy az az elv, amelyre a törvényjavaslatot alapítják, tulaj donképen nincs is megvalósítva ; magát ezt az elvet csak helyeselni tudnám, ha keresztül lenne vive ; a szocziális érdekek megvédése érdekében ugyanis a progresszivitás elvén kellene a törvényjavaslatnak alapulnia ; de hol látjuk ezt az elvet megvalósítva? Igazán mondhatom, borsódzik az ember háta, ha megnézi, hogyan van ez az elv itt keresztülvive ! Mindenekelőtt magával a szegényj oggal, amely a szocziális kérdésnek legelemibb része, kívánok itt foglalkozni. A perrendtartás 112. §-a kétféle szegényjogot ismer. Az első aTra vonatkozik, hogy bélyeg- és illetékmentes perelhetési jog kedvezmé-