Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

553. országos ülés 1914 Julius lü-én, pénteken. 173 nyében részesül az a fél, akinek jövedelme nem tesz ki többet, mint a közönséges napszám. Ez helyes, ez jól van igy, bár bizonyos helytelenséget látok a kifejezésben, amelyre már a múlt ülésen Szabó István t. képviselőtársam hivta fel a ház becses figyelmét ; ezen azonban változtatni ma már nem lehet, mert a polgári perrendtartás 112. §-ában ez az elv le van fektetve. Tudom, hogy hogyan értelmezik ezt, ismerem a praxisból. De a perrendtartás 112. §-ának második bekezdése egy másik szegényjogot is ismer, amely szegényjogot tulaj donképen a biróság adja meg, és pedig akkor, ha a félre a saját, vagy hozzátartozójának eltartására sérelmes terhet ró az illeték. Amikor ilyen magasabb szempontok azok, amelyeknél megadatik a félnek az, hogy szegényjogon perlekedhessek, akkor azt kívánni, mint amely elv a most szőnyegen levő törvényjavaslatban van lefektetve, hogy ebben az esetben az államkincstár az illetékek megfizetését föltétlenül követelhesse és az illetékek behajtandók, lehetetlen. Ezt nem tartom szocziális politikának, nem tartom progressziónak. Ha egyeseknek megadjuk a szegényjogot, ép a legszegényebb embereknek ne adjuk meg azt a jogot, hogy ők is az illeték- és bélyegmentesség kedvezményével perelhessenek ? Szerény véleményem szerint ez lehetetlenség, ez nem vall a t. túloldal szocziális érzékére, (Ugy van ! a haloldalon.) A magam részéről tisztelettel bejelentem a többségnek, hogy ugy ezen pontoknál, mint még több más pontnál is, akár honorálja a t. túloldal, akár nem, meggyőződésemből folyólag minden egyes alkalommal fogok módosításokat benyújtani. (Elénk helyeslés a baloldalon.) De tovább megyek, t. túloldal. Meggyőződésem szerint a j elén törvényj avaslatnál progresszióról beszélni lehetetlenség. Mert kérdem, progreszszió-e az, amikor a 100 K-ás perekben meghagyatik az Ítéleti illeték 2 K-ban ? Ez minden, csak nem progresszió, mert ilyen perbeli feleket jobban sújt ez az Ítélet, mint bárki mást. Midőn az 1894. évi XXVI. t.-cikket tárgyalásakor — pedig akkor mások voltak a gazdasági viszonyok, — a két forint ötven krajczáros illetékü pereknél 50 krajczárral leszállították az illetéket, az szocziális intézkedés volt. . . (Ugy van! a baloldalon.) Ábrahám Dezső: Az szocziális eljárás! NaratlCSik József:... az azonban, amikor ilyen kis perekben felemelik az illetéket, szerény véleményem szerint nem progresszió és nem szocziális eljárás. Ilyen kis perekben nem felemelni, hanem leszállítani kellene az illetéket. De nemcsak ezen perekben, hanem a peren kivüli eljárásokban is ugyanezen tételeknél, ha az ember a törvényjavaslatot behatóbban vizsgálat alá veszi oly intézkedéseket lát, hogy az ember szive elfacsarodik. Mi történik az eddig 40 filléres fizetési meghagyásos perekben ? Ezek a perek exisztencziális perek, mert arra a kalaposra, arra a suszterra nézve, aki kisipart folytat, aki egész hitelét arra alapítja, hogy 40 koronán alul hitelez, igen fontos, hogy e pereket meg ne drágítsuk. S mégis igen lényeges megterheltetést látok itt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert az eddigi 12 fillér kérvényi és 40 fillér határozati bélyeg, amint látjuk, 84 fillérre emeltetnék. Ez, t. ház, talán minden másra vallhat, csak szocziális érzékre nem ; (Ugy van ! a szélsőbal-oldalon.) ezt én megérteni nem tudom. Es amikor mi ilyenekért legjobban döngetjük a javaslatot, amikor felhívjuk ezekre a t. túloldal becses figyelmét, akkor minderre senkisem felel nekünk, senkisem törődik velünk. Ök csak az igéket mondják, amely igéket azonban be nem váltanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De tovább megyek, t. ház, a progresszivitás kérdése tekintetében. Még ott sem látom, ott sem találom meg a valódi progresszivitást, hogy 2500 korona értékhatárig oly magas tételekben van megállapítva az illeték, (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) bár megengedem, hogy ez talán finánczpolitikai szempontból helyes, mert hiszen az a czél, amint előbb bátor voltam felolvasni, hogy az állami bevételek növekedjenek. Az igazságszolgáltatásnak azonban nem lehet az a czélja, hogy ezek felemeltessenek. A kisemebereket kell itt megvédeni és épen azért 2500 korona értékhatárnál nem szabad, sőt nagy bűn az illetékek felemelése, pláne oly horribilis módon való felemelése, mint ahogy az itt történik. Egy k s összehasonlitással is foglalkoztam. Igen érdekes képet fogunk ugyanis kapni, ha a perek középértékét vesszük és összehasonlítjuk a 100 koronán aluli és a 100 koronától 1000 koronáig terjedő értékű pereket. Akkor meg fogunk győződni arról, hogy a 100 koronán aluli értékű pereknél most a többlet, amely csak az egyszerű kereset és az egyszerű mulasztási ítélet alapján előáll, 98 fillér. A 400 K-ig terjedő pereknél az emelkedés 1 K 10 fillér, az 1000 K iránti pereknél pedig 5 korona 10 fillér az emelkedés. Ezek a perek mind 2500 K értéken alul vannak. Az ezen felüli perekkel tovább nem foglalkoztam, azonban ezeknél még nagyobb az emelkedés. 2500 K-ás pere pedig nem a gazdag embernek, nem azoknak van, akik könynyen birják a magasabb illetéket, hanem igenis a szegény embernek. (Ugy van ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Elsősorban a szegény földmives embereket kell itt megvédenünk, mert ha az ilyen ember, akinek két vagy három hold földje van, mondjuk, kölcsönt vesz fel azért, hogy ingatlant szerezhessen, ennek a kölcsönnek lebonyolítási, illetőleg behajtási illetéke oly magas összegben van itt megállapítva, és igy annyira megdrágul az a kölcsön, hogy én ezt helyes szocziális politikának nem tarthatom, sőt ezt bűnéül kell felrónom a t. többségnek. Am méltóztassék 10.000 K-án felül megállapítani egy igen magas skálát, ez helyes és jó dolog lesz, és tessék ott valóban keresztülvinni a progresszivitást, (Helyeslés a baloldalon.) de ne ugy, ahogy itt van keresztülvive. Kimutathatom azt is, hogy maguk a határozati bélyegek is lényegesen sértik azt az elvet, amelyet épen a t. előadó ur