Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-552

552. országos ülés 1914 Julius 'J-én, csütörtökön. 165 országon, ahol tulajdonképen csak most kezd az ipari és kereskedelmi élet nagyobb arányokat ölteni, a hitel és pedig a tisztességes hitel kérdéséhez közgazdasági szempontból csak kesztyűs kézzel szabad hozzányúlni és nem szabad ilyen törvényhozási intézkedéseket létesíteni, melyek a hitel rovására esnek. Már pedig ez a törvényjavaslat és a benne czélzott adó- és illetékemelés a hitel rovására megy. Mi fog történni? Kétségtelen eredménye lesz ezen javaslat törvénynyé válásának az, hogy a hitelt jelentékenyen meg fogják szorítani, mert a kereskedő számolni fog azzal a lehetőséggel, hogy az adós nem fizeti meg neki békés utón a követelését, birói útra kell fordulnia és akkor találkozik ezzel a jelentékenyen felemelt illetékkel. Most esetleg veszítse el a követelését. ne tudja behajtani — hiszen ma a legtöbb végrehajtás eredménytelen marad (Igaz! Ugy van! balfelöl.) ma tulajdonkép alig van valami ingóság, amit végrehajtás alá lehetne vonni — és végeredményben kénytelen lesz ez a kereskedő a hitelt megszorítani. Ennek különösen a részletüzletek szempontjából óriási nagy kihatása lesz. Kétségtelen, hogy a részletüzlet körében vannak illegális, nem helyeselhető és elitélendő ügyletek, azonban vannak olyan ezikkek is, melyeknél a részletügylet nagyon is helyeselhető. Hogy csak egyebet ne mondjak, ilyenek a könyvek, amikor az a fiatal tanuló megkapja a könyvét és havonként bizonyos apróbb részletekben törleszti, a kereskedő ' pedig nem csinált nagy skrupulust belőle és a hitelt rendelkezésére bocsátotta. Most ellenben meg fogja gondolni, hogy hitelezzen-e, mikor a követelés behajtása . illuzóriussá válhat és még jelentékeny illetéket kell lerónia, melyet azután saját zsebéből kell fizetnie. Nálunk kétségtelenül egész életünk részletügyletre van berendezve. (Igaz! Ugy van! Derültség balfelöl. Nálunk részletre vesznek könyvet, biczi Isiit, ruhát, autót, zongorát és nincs az a czikk, amit Aufrecht és Goldschmiednél ne lehetne részletre vásárolni. Ez a mi közgazdasági életünknek olyan jelentékeny tényezője, hogy ha ez a javaslat törvénynyé válik, mindenesetre ezen a téren is jelentős változások fognak beállni és épen a legszegényebb néposztály rovására. A javaslat indokolása hivatkozik arra, hogy mikor életbelép az uj perrendtartás és ezzel bizonyos költségtöbblet fogja terhelni az ország budgetjét, akkor méltányos és jogos, hogy a bírósági eljárás is bizonyos mértékben drágább legyen. Én nem tuclom ezt az álláspontot helyeselni, mert bizonyos régi hűbéri vonásokat fedezek fel abban, hogy ha valaki a bírósághoz fordul, fizetnie kelljen. Hiszen a bíráskodás, a birói jog gyakorlása a felségjognak egy része, tehát furcsa világításban, furcsa színben tünteti fel az államot, hogy még a bírósághoz fordulókat is megadóztatja, ... (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) Rakovszky István : Miért van akkor az állam ? Preszly Elemér: ... és tekintet nélkül arra, hogy lesz-e eredménye az ő eljárásának vagy sem, jelentékeny összeget kell illetékben lefizetni. I)e a legérdekesebb az, hogy az állam sokkal többet vesz be ezen a czimen, mint amennyibe a j}olgári perrendtartás életbeléptetése kerül, Ugy van ezzel a kormány, mint a mészáros: mikor néhány fillérrel felemelkedik az élő állat ára, akkor felemeli a hus árát, de nem néhány fillérrel, hanem kétszeresen, háromszozosan annyival. így tesz a kormány is; amikor a polgári perrendtartás életbeléptetése körülbelül egy millió korona kiadási többletet jelent, akkor négy-öt, esetleg tiz millió adóemelést hoz javaslatba ezen a czimen. De ha már junktimot állítanak fel a perrendtartás életbeléptetése és az illetékek emelése között, akkor ennek két elengedhetetlen feltétele kell, hogy legyen. Az egyik az, hogy a bíráknak a bírósági tisztviselőknek, a segéd- és kezelőszemélyzetnek anyagi helyzetén javítson a törvényhozás. A másik az, hogy a birói eljárást tegye könnyűvé és gyorssá és ha már a bírósághoz forduló fél felemelt illetéket fizet, akkor legalább olyan bíróságot találjon, amely az ő ügyét pontosan és jól intézi el. Mert hiszen e tekintetben ma igen sok panaszra vaü ok, ugy hogy én kifejezem azt az aggodalmat, hogy a polgári perrendtartás életbeléptetése körül igen sok baj lesz, mivel a járásbíróságoknak jelentékeny része nem felel meg annak a hivatásnak, amelyet a polgári perrendtartás tőle vár. Kétségtelen, hogy a polgári perrendtartással a pereknek körülbelül 95%-a kerül a járásbíróságok elé. Hiszen az értékhatár ezer koronáról fel van emelve kétezerötszáz koronára. Már pedig a perek óriási nagy többsége kétezerötszáz koronán aluli, aminek eredménye az lesz, hogy a járásbíróságok munkája jelentékenyen meg fog szaporodni, különösen, ha hozzáveszszük, hogy a váltóügyeket is ott fogják elintézni. Kérdéses, hogy megbirják-e a járásbíróságok a jelenlegi beosztás, a jelenlegi birói státus mellett ezt a megszaporodó, de, egyúttal kvalitásában is nehezebb munkát. Én a magam részéről, tapasztalataim alapján azt vagyok kénytelen kijelenteni, hogy nem fogják megbírni. Ma nagyon szomorú állapotok uralkodnak a bíróságoknál. Egy egyszerű hagyatéki eljárásnál, ahol abszolúte semmiféle komplikáczió nincs, ahol arról van szó, hogy törvényes örökösödés, vagy végrendelet alapján átadassék a gyermekeknek a hagyatéki vagyon, az örökösök között nincs abszolúte semmi vita, — egy ilyen egyszerű örökösödési eljárás lefolytatásához és jogerős befejezéséhez, ahhoz, hogy ez a hagyatéki ingatlan apáról fiúra, örökhagyóról örökösre legyen átírva, két esztendő szükséges, vagy pl.