Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-552
552. országos ülés 191k Julius 9-én, csütörtökön. 155 ügye, akkor gyökeres és egészséges reformok helyett, a teherviselő képesség birtokában lévő nagy gazdasági exisztencziák megadóztatása helyett ilyen egyszerű kis tapaszokkal állanak elő, amelyekkel az ország nagy hajain egyáltalában nem lehet segíteni, csak a kisembereket elkeseríteni. (Igaz! TJgy van! íalfslöl.) Nem tudom elképzelni, mit gondolhat az az egyszerű polgárember erről a törvényhozásról, amely szabadságaiban korlátozza öt, amely jogaiban mindig szűkebb és szűkebb térre szorítja és amely ezen javaslat által újból fokozza és súlyosbítja az anyagi terheit. A mi felfogásunk szerint, t. képviselőház, nem volna szabad, hogy a törvénykezés menetét, az igazság keresésének az útjait és az igazságszolgáltatás alkalmát adópréselés czóljaira használja fel az állam. (Igaz! TJgy van! balfelől.) Már az előttem szólott t. képviselőtársaim bőségesen, részletesen és szaktudással kifejtették azt, hogy azok az illetékek, amelyeket majd e törvényjavaslat alaju'án szednek, nem minden időben, nem minden alkalommal és nem minden esetben ellenértékei annak a munkának, amelyet a bíróság a per folyamán végez; hogy nemcsak azért kell fizetni, amit a bíróság nyújt a jogkereső félnek, hanem nagyon sokszor azért is, mert nem akar valaki a bíróságnak több munkát adni, vagyis azért, mert a jjört beszünteti, még külön illetéket kell fizetni. Ennek az illetékreformnak a czélja tehát tulajdonképen nem az igazság keresése, nem a közönségnek a szolgálása . . . Szmrecsányi György: Ez ugy van ! Huszár Károly (sárvári): . . . nem az igazságszolgáltatás megkönnyítése, nem az igazság kiderülésének a biztosítása, a törvénykezés megkönnyítése, hanem egyedül ós kizárólag a költségvetési deficzit csökkentése. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mi a néppárt részéről helytelenítjük az ország népének olyanféle igénybe vételét az ország terheinek viselésében, amely a legnagyobb sulylyal épen azokra a vállakra nehezedik, amelyek a legkevesebbet bírnak el. Itt van a javaslat 55. §-a, amely a mai jogállapottal egyezően indokolatlan előnyt nyújt, mert mig a nagyobb összegű perekben a követelés behajthatatlansága esetén az illetékfizetési kötelezettség alól mentességet ad, ha az illeték készpénzben fizetendő, addig a kisebbösszegü perek értéke bélyegben azonnal lerovandó és behajthatatlanság esetén sem jár vissza a félnek. Plutokratikus jellegű az olyan rendelkezés, amely a nagy pereknek olyan kedvezményt ad, ami a kisebb pereknek nem jut. Az állam tehát itt egyszerűen a nagy vámszedő szerepét játszsza szivtelenségével. Mint nóvum tagadhatatlanul megvan a javaslatban az az előny, hogy e skálában bizonyos fokozatosság van megállapítva, de mégis vannak benne a régi rendszer szerint olyan intézkedések, ahol nem egyformán bánik el a kis és nagy perekkel. Ezt a javaslatot most tartom a legidőszerütlenebbnek, (TJgy van! a báloldalon.) mert az egész ország állapota olyan súlyos, a gazdasági válság ugy végigsepert épen azokon a néprétegeken, amelyek a kereskedelmi világban, az ipari világban és a mezőgazdaságban mindennap leginkább érintetnek ezen javaslat által, hogy az ö terheiknek és anyagi szolgáltatásaiknak fokozása úgyszólván katasztrófa elé állítja őket. Nem vagyok szakember, de mint laikusnak is borzasztó módon feltűnt nekem az, amit az előadó ur mondott. Méltóztassék megengedni . . , Szmrecsányi György: Nincs itt az előadó! Huszár Károly (sárvári): . . . nagyon röviden fogom előadni,és nem akarom egyáltalában obstrukcziós czélra felhasználni, de kénytelen vagyok felolvasni azokat a klasszikus szavakat, amelyeket az előadó ur mondott, mert az én laikus eszem sehogy sem tudja megérteni, s talán az előadó ur, vagy képviselőtársai a munkapárti padokon meg fogják tudni ezt a rejtélyt fejteni. Elnök: Kérem az előadó urat, szíveskedjék helyét elfoglalni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Bakonyi Samu: Ez már helyes! Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Egy hang (a baloldalon) : Azért is haragszik, hogy megdicsérik? Preszly Elemér: Megrovási kaland! Huszár Károly (sárvári): Azt mondja az előadó ur — szószerint fogom felolvasni — (olvassa): »A törvényjavaslat eszerint nem az agresszív pénzügyi politikának eszköze, hanem a defenzív pénzügyi politikáé, amelynek czélja nem az állami bevételek mesterséges fokozása, hanem a jogszolgáltatás költségeinek megtérülése és az államháztartás egyensúlyának ezen a ponton való megóvása. A defenzív pénzügyi politika kifejezésre jut ebben a törvényjavaslatban abban is, — itt lesz majd s hangsúly — hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur fentartotta eddigi illetékrendszerünk lerovási módját, az egyenkénti és egyénenkénti illetékrendszert és nem tért át az átalány illetékrendszerre, amely Erancziaországban és Németországban meghonosodott. Elismeri azonban a jjénzügyminister ur is, hogy ez az átalány illetékrendszer megfelelő; hogy ez jobban megközelíti az igazságot, az illeték elvét, mert a bíróság által tényleg kifejtett funkcziók szerint rója ki az illetéket, holott a mi illetékrendszerünk mellett gyakran előfordul, hogy oly iratok, beadványok és határozatok után is kell az illetéket leróni, amelyek a bíróságoknak semmiféle munkát nem adnak«. Ebből először is ki akarom emelni, hogy maga az előadó ur mondja, hogy oly beadványokért, iratokért és határozatokért is kell illetéket fizetni, amelyek a bíróságnak semmiféle munkát nem adnak. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Itt tehát tisztán egy szivattyúzásról, 20*