Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-552

130 552. országos ülés 19íí Julius 9-én, csütörtökön. a mélyen t. pénzügyminister ur figyelmébe, mert ilyen aránytalanságot még a progressziónak legtultengőbb alkalmazása sem türkét el. A felfolyamodások illetékelésénél a 23. §-ban szintén meglehetős emelkedést tapasztalunk, és mindenütt az az igénytelen megjegyzésem, hogy bár az illetékek progressziv emelésének híve és barátja vagyok, ezen elv keresztülvitele mellett olyan mértéktelen megterheléssel és elviselhetetlen sulylyal nem szabad a jogkereső közönséget megterhelni, amilyen arányban a progresszió elvét ez a törvényjavaslat keresztül viszi. (Helyeslés bal felől.) T. képviselőház! Áttérek a törvényjavaslatnak az illeték lerovására és a lerovásra kötelezetteknek megállapítására vonatkozó intézkedéseire, és itt bővebben ki fogok terjeszkedni a beszédem elején emiitett azon méltatlan eljárás illusztrálására és kritizálására, melyet a törvényjavaslat azokra a törvénykezési, igazságszolgáltatási tényezőkre hárit, kiknek szolgálatát ellenszolgáltatás nélkül veszi igénybe, mint ahogy az a múltban is történt. A törvénynek 40—49. §-ai egész tömegét hárítják az illetékkel való foglalkozásnak és kötelezettségeknek a biróságra és a birósági kezelőszemélyzetre. A bélyegben lerovandó illetékek a 40. §. szerint a beadvány külső részén rovandók le. Ez, amint már megjegyezte Springer t. képviselőtársam, nem épen praktikus dolog és mindenesetre czélszerübb és helyesebb volna ezt a rendelkezést megváltoztatni, illetve nem olyan kizárólagosan elrendelni, mint ahogyan ezen szakaszban foglaltatik. Nevezetesen, amennyiben a beadvány belső részében van hely, a bélyegek sokkal biztosabban illeszthetők fel a beadvány első lapján, mint a kiűzetem A kiűzetnek úgyis csak az egyik fele használható fel erre a czélra, ez a törvényjavaslat pedig oly rengeteg mennyiségű bélyeg felragasztására kötelezi első sorban az ügyvédet, azután pedig a birói kezelőszemélyzetet, hogy nagyon sokszor előfordulhat, hogy a bélyegek a külzeten nem férnek el. Akkor pedig a külön iv hozzáfűzése, azt gondolom, nem olyan praktikus, mintha, a beadvány belső részén az ívnek egy lapja üres, ahová azután megfelelő módon lehet a bélyegjegyeket felragasztani. Azokban az esetekben, amidőn a beadványokon a bélyeg felragasztás által le van róva, kötelességévé tétetik a birónak, illetőleg a birósági személyzetnek ennek felülvizsgálása és sajátkezű aláirással való igazolása. Ha azonban nem a beadványon rovatik le a bélyegben lerovandó illeték, hanem a felvett jegyzőkönyvön, vagy a bejelentett kereseten, vagy a bejelentett kérelmen, akkor a birói közeg, illetőleg a birói kezelőszemélyzet illető tagja van kötelezve arra, hogy a bélyegben lerovandó illeték lerovására a felet felhívja ; amennyiben pedig a fél esetleg nincs jelen, ez a személyzet öt napos felszólítással köteles az illeték lerovásáról gondoskodni. Ez minden esetre olyan kötelezettség, amelyet az államkormányzat leggyakorlatibb és legbiztosabb módon igy érvényesíthet a maga pénzügyi érdekének biztosítására. De az is kétségtelen, hogy ez igen nagy munkaterhét és amellett — amint később látni fogjuk — igen nagy felelősséget hárit arra a személyzetre, amely ezzel foglalkozik. Elrendeli a törvényjavaslat a bélyegek felülbélyegzését is. Az a sajátszerű, hogy itt a 40., 41. és 42. §-ban mindenütt kifejezetten ki van mondva, hogy a bélyegvizsgálatnál, annak ellenőrzésén kivül a felülbélyegzés is foganatosítandó. Mind a mellett a 85. §. utolsó bekezdése, jól lehet a törvényjavaslat eddig már néhányszor igy rendelkezett, ezt az elvet mondja ki (olvassa) : »A bélyegjegyek alatt teljesített feljegyzés a bélyegek szabályszerű felülbélyegzésének szükségességét meg nem szünteti.« Ez olyan pleonazmus, amely egy, nem tudom, már hány izben kimondott elvet mond ki, ez tehát itt teljesen felesleges és kihagyandó. A 45. §. megállapítja, hogy a bélyegilleték 60 korona értékig rovandó le a bélyegjegyek felragasztásával. Ez a 60 korona szintén emelkedést mutat a jelenlegi 50 koronás maximummal szemben. Ha azonban figyelembe vesszük a fokozatosan emelkedő illetékek rendszabályát, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy bélyegjegyekben néha százakra menő összeget kell különösen az ügyvédnek, a legtöbb esetben a megbízója helyett előlegezni, ami az ügyvédre rendkívül nagy és alig elviselhető terhet ró. Kidolgoztam egy egyszerű 10.000 K-ás sommás pernek a bélyegkötelezettségét, bélyegilletékeit. Ha felveszszük, hogy egy ilyen perben három alperessel, három melléklettel, két ives keresettel egy beadvány adatik be és egyetlenegy elnapolást veszünk figyelembe, azután pergátló kifogás tétetik, erre elutasító határozat hozatik, majd érdemleges tárgyalás tartatik, van egy tanúkihallgatás és még egy érdemleges tárgyalás, azután Ítélet — az Ítéleti illetéket nem veszem figyelembe, mert 10.000 koronánál az Ítéleti illetéket már kiszabás utján szedik be — egy ilyen aránylag kis és aránylag teljesen sima lefolyású perben a jelenlegi illetéki szabályok szerint az ügyvédet kereken 30—40 korona illeték lerovása terheli, míg a javaslat rendelkezései szerint 140—15Ö korona lerovása. Ez oly aránytalanság és az ügyvédre olyan terhet ró, hogy igen csodálkozom az ügyvéddel szemben annak a régi drákói rendelkezésnek a fentartásán, hogy a perbeli illetékért továbbra is az ügyvéd lesz az elsősorban kötelezett és ötszörösen felemelt illetéket kell kirónia, ha az illeték lerovása elmulasztatott, tekintet nélkül arra, hogy jóhiszemüleg történt-e vagy pedig véletlenségből, elnézésből, vagy az iroda hanyagságából. A törvényjavaslat azt is kimondja, hogy ezt a felemelt illetéket sem elengedni, sem leszállítani nem lehet, és amennyiben behajthatlan volna, a félen, aki tulajdonképpen az illetékkel terhelve van, illetőleg aki a saját ügyében az illetékei viselni tulajdonképpen első sorban köteles, a fel