Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-551
lk július 8-án, szerdán. 108 551. országos ülés 19: Ezeknek jellemzésére csak néhány rövid szemelvényt leszek bátor ezekből a czikkekból magyar fordításban felolvasni. (Halljuk! balfelöl) Azt mondja (olvassa): »A közvélemény egyre kedvezőbbé válik Tisza grófra nézve, ami azoknak a reformoknak tulajdonitható, . . . (Ugy van! a jobboldalon.) Beck Lajos: Tessék megvárni a végét. Lovászy Márton: . . . amelyekkel nem r szűnik meg megajándékozni az országot.« (Elénk derültség a baloldalon és felkiáltások: Szép ajándék!) Rakovszky István: Köszönjük szépen! Gr. Tisza István ministerelnök: Szivesen, máskor is! Elnök: Kérem Rakovszky István képviselő urat, ne szóljon állandóan közbe. Lovászy Márton : Azt mondja továbbá (olvassa): »A kormány oly mesteri módon oldja meg a két éven át függőben tartott kérdéseket, hogy általános megkönyebbülést okoz«. (Ugy van! a jobboldalon. Derültség a baloldalon.) Huszár Károly (sárvári): A pénztárczák könnyebbülnek meg! Lovászy Márton : Azt mondja a czikk (olvassa): »Mindenkinek az a hite, hogy a jelenlegi korszak felejthetetlenül lesz bevésve Magyarország történetébe... (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen. Ügy van! a baloldalon.) Rakovszky István : Ebben egyetértünk. Kun Béla: A sóhegyek ! Elnök (csenget) : Csendet kérek! Lovászy Márton: ... és hogy most a fellendülésnek egy hosszú korszaka következik be«. ( Ugy van a jobboldalon. Derültség a baloldalon.) Beck Lajos: Főleg az anyagi fellendülés! Kérdezze meg Krausz Simont, mit szól \\<ynk! Lovászy Márton: (tovább olvassa): »A jelenlegi kormány sikere tehát biztos, meg tud küzdeni még százszor olyan erős ellenfelekkel is, mint amilyenek azok, akik a magyar parlament ellenzéki oldalán ülnek. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen. Felkiáltások a baloldalon : Palotaörséggel!) Eitner Zsigmond : Palotaőrökkel: Kun Béla : Szuronynyal és browninggal! Csuha István : Sópénzzel! Lovászy Márton : Az ellenzékről ezt mondja a czikk (olvassa) : Kudarezát másképen nem tudja elütni, mintha a házat bűnbánattal megköveti*. (Derültség baloldalon.) Szól azután a czikk arról a pártalakitásról, amelyet Andrássy Gyula gróf kezdeményezett és azt mondja (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.). .. Beck Lajos : Drága kis czikk! Posgay Miklós: Attól tartok, nagyon fognak még oda tolakodni! Elnök: Kérem Posgay képviselő urat, ne szóljon közbe. Csuha István (közbeszól). Elnök: Kérem Csuha István képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólani. Lovászy Márton: ... azt mondja (olvassa) : »Az a párt, amelyet Andrássy Gyula gróf alakított, szembeszökővé teszi az ellenzék frakczióinak lazaságát (Ugy van f a jobboldalon) és hogy annak folytán általános felbomlást lehet nekik jósolni«. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Tetszik látni, hogy megtörtént a felbomlás. Kun Béla: A volt alkotmánypártiak mit szólnak ehhez ? Lovászy Márton: Ezeket az igazán ízléstelen szemelvényeket nem olvasom tovább, ezeket is csak azért hoztam fel, hogy lássa a t. képviselőház, milyen alacsony színvonalon folyik (Derültség a jobboldalon.) az az informáczió, amelylyel a külföldet ellátják. Szinyei-Merse Félix: A Magyarországnak magas a színvonala! Lovászy Márton: T. képviselőház! Amint mondom, itt is egy rejtélylyel állunk szemben.,, Keressük a magyarázatát annak, mi lelte a Figarót, hogy egyszerre igy a Tisza-kormány mellett foglal állást. A magyarázatot megadja... Rakovszky István: No, még magyarázat is van? (Zaj.) Lovászy Márton: . . . két levél, amely még a múlt évben jelent meg először egy franczia lajjban, azután megjelent itt az »Az Est«-ben és annak nyomán, azt hiszem, a legtöbb magyar lapban. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Félkiáltások jobbfelöl: A Magyarországban is ?) Azt hiszem, ott is. Ezeknek a leveleknek egyike alá Gaston Calmette, a Figaro megboldogult tulajdonosa van irva, a másik alá pedig E. Glaser, a Figaro kiadóhivatalának igazgatója. Az első levél egyszerűen csak arról intézkedik, hogy Gaston Calmette tudósítójául szegődteti Lipscher urat Magyarország részére. (Derültség balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Sághy Gyula: Lipscher irta ezeket? Most már tudjuk! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Lovászi Márton: Ebben semmi különös nincs; elvégre is minden lapnak jogában áll azt szerződtetni tudósítójául, vagy, munkatársául, akit akar és akiben megbízik. Altalános szokás azonban az, hogy a lap az ekként szerződtetett tudósítót honorálni szokta és ő szokott neki fizetni, holott a rákövetkező levélből ennek az ellenkezője derül ki. (Derültség balfelöl.) Ez a második levél ugyanis, amelyet a kiadóhivatali főnök irt Lipschernek, azt mondja (olvassa) : »Uram! Levelére válaszolva, sietek önt értesíteni róla, hogy munkatársi ajánlatát elfogadjuk. Idemellékelten találja a Figaro igazgatójának aláírásával ellátott és önt akkreditáló levelünket. Ami azt a megállapodást illeti, amelynek megkötéséről köztünk szó volt, nyilvánvaló, hogy e megállapodást évi 30.000 frank ellenében kötjük meg és hogy másrészt a für-