Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

551. országos ülés 19lk Julius 8-án, szerdán. 109 dőkelyekre vonatkozó illusztrált melléklet ellenében, melyről beszéltünk s amelyhez ön szállítaná a szöveget és az illusztrácziókat, külön 10.000 frank fizettetnék a Figarónak a papir, nyomda és postaköltségeinek anyagi fedezetéül. Az önnek adandó jutalék — mint ezt élőszóval már kijelentettem — nem 30, hanem 25%-a volna az ön által hozzánk eljuttatandó szubvenczióknak (Zaj balfelöl,) és természetes, hogy ez a jutalék nem vonatkozik a fentebb emiitett s az illusztrált mellékletért járó 10.000 frankra, minthogy ez az összeg nem bevétel számunkra, hanem csupán költségeink fedezete. Épen azért ebből az összegből csak akkor adhatnánk jutalékot, ha maga az összeg 12.500 frankra növeltetnék.« Ezt a levélváltást követte azután az a két dicsérő czikk, amely a Figaróban jelent meg. (Derültség balfelöl.} Sághy Gyula: Ez a magas nivó! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak tartózkodni az állandó közbeszólásoktól. Polónyi Géza: Az ország pénzén dicsértetni magukat! (Zaj.) Elnök: Kérem Polónyi Géza képviselő urat, ne szóljon közbe. Polónyi Géza: Jaj de gyönyörű dolog. Elnök : Polónyi Géza képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Csendet kérek. Lovászy Márton: Az összefüggés tehát itt is teljesen világos. Nem tételezhető fel, hogy ezek után az előzmények után, ha a Figaróval való tárgyalások eredménytelenek maradtak volna, ha a Figaro ajánlatai rideg visszautasításban részesültek volna, akkor a Figaróban ezek a dicsérő czikkek megjelentek volna. (Ugy van! balfelöl.) Kun Béla: Ugy van! Kétszer kettő négy. Lovászy Márton: Ezekután kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy a kormány a külföldi sajtóval való érintkezésében nemcsak, hogy az ország érdekeit szem előtt nem tartja, hanem egyenesen a korrupczió segédeszközeit veszi igénybe, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) ugy, hogy ha bármennyire figyelembe is veszi az egyéni hiúság rugóit, akkor is részemről legalább azt kell mondanom — elbujdosnám a tisztességes emberek szeme elől, (Elénk taps balfelöl.) ha rólam ily körülmények között ilyen dicsérő czikk jelennék meg. (Helyeslés balfelöl. Ellentmondások jobbfelöl.) A következő interpellácziót intézem a ministerelnök úrhoz. (Olvassa) : Interpelláczió a ministerelnök úrhoz. Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy Quillet Eobert belga állampolgár, mint veszélyes és alkalmatlan idegen a rendőri hatóság által az ország területéről tiz évre kitiltatott? Van-e tudomása arról, hogy ennek a kitiltásnak a visszavonását, illetőleg a belügyminister által való megsemmisítését Jeszenszky Sándor ministerelnöki államtitkár nevezettnek kilátásba helyezte, annak érdekében közbenjárt és a kitiltás visszavonása fejében nevezettől politikai szolgálatokat kötött ki? Van-e tudomása arról, hogy Quillet Róbert a most emiitett kikötésnek annyiban meg is felelt, amennyiben Lukács Lászlő volt ministerelnöknek arczképét a »The Graphic* 1913 május 24-i számában, Tisza István gróf jelenlegi ministerelnöknek az arczképét pedig a »The Graphic« 1913 Julius 12-iki és a »The Illustrated London ISTews* augusztus 30-i számában dicsőítő közlemény kapcsán megjelentette ? Igaz-e, hogy a j)árisi »Figaro« és a magyar kormány, vagy annak valamely közege között tárgyalások folytak, habár közvetve is, aziránt, hogy a »Figaro« évi 30.000 frank és állami hirdetések ellenében a magyar kormánynak politikai szolgálatokat tesz ? Adhat-e a ministerelnök ur felvilágosítást aziránt, hogy a Figarónak 1913. évi augusztus 5-én és október 9-én megjelent a magyar kormányt dicsőítő és a magyar ellenzéket lekicsinylő és gúnyoló közleményei már ezeknek a tárgyalásoknak folyományai-e ? Megegyeztethetőnek tartja-e a ministerelnök ur a politikai tisztességgel, hogy a magyar kormány a maga dicsőítésére és belpolitikai ellenfeleinek becsmérlésére külföldi lapokat béreljen és rendőrileg megrovott egyének szolgálatait vegye igénybe? (Hosszantartó éljenzés és taps balfelöl.) Elnök: A ministerelnök ur kivan válaszolni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Lehető rövidséggel igyekszem az interpellácziöra válaszolni. ííem emlékszem, hogy Quillet urnak valaha hirét hallottam volna, — akárhogy őt valaha láttam volna — addig mig tegnap este valamely lap, gondolom Az Est utján figyelmessé nem lettem erre az esetre. Azóta igyekeztem megállapittatni a tényállást és a belügyministeriumnál fekvő aktából konstatálhattam, hogy a Quillet ellen kimondott kitiltási Ítéletet hatályon kivül helyezésére vonatkozó eljárást 1913 áprilisban, gondolom április 3-án kelt átiratában a külügyminister ur kezdeményezte; kezdeményezte azon indokból, mert Quillet ur ügye iránt a belga követ igen melegen érdeklődött. Utóvégre, kérem, az nem olyan ritka eset, hogy idegen városokban utazó külföldiek belekerülnek véletlenül egy játékklubba ... Kun Béla: És ott bankot adnak! (Zaj. Félkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök:. . . belekerülnek épen olyankor, mikor ott a rendőrség közbelép és igy kellemetlenségbe jutnak. Hiszen rajtam nem esett meg az efféle, (Derültség.) de a legjobb családokban is előfordul és olyankor igen gyakran megtörténik, hogy az illető államnak diplomacziája ejt egy jó szót az illető érdé-