Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-551
98 551. országos ülés 1914 július 8-án, szerdán. tánytalannak, hanem immorálisnak is tartom még finánczpolitikai szempontból is. Azt mondja az igen tisztelt pénzügyminister ur, hogy a perlekedés! kedvet fogja meggátolni. Hát hogyha olyan nagyon rajta volt, hogy a perlekedési kedvet meggátolja, miért nem mérsékelte a birói egyezség illetékét — nem felére, hanem egyenesen, mondjuk — negyedére ? Hiszen az a fél illeték szerintem nem olyan nagy ösztönzés a peres felekre nézve abban az irányban, hogy a perlekedési kedvvel felhagyjanak és a további peres eljárást megszüntessék. Ha az igen tisztelt minister ur csak ilyen konezesszidkat tesz, akkor nem. hivatkozhatik arra, hogy közreműködik a perlekedési kedv meggátlásában. Sőt ha egyéb intézkedéseit néznők a javaslatnak, amelyekkel most nem foglalkozom, ki tudnám mutatni, hogy ez a javaslat igenis egyenesen belehajtja, belehajszolja az igazságszolgáltatást igénybevevő polgárokat a per továbbvitelébe és folytatásába. De ha a javaslat 11. §-ának 3. pontját nézzük, akkor még inkább igazolva lesz az az állitásom, hogy ez a javaslat nem alkalmas a perlekedési viszketeg, a perlekedési kedv megbénítására, gátlására. Hiszen ez a keresettől való ellátást megállapító végzést is fokozatos illeték alá veszi; ez meggátolja a perlekedő feleket abban, (Ügy van! Ugy van! balfelöl.) hogy a keresettől elálljanak, arról letegyenek. (TJgy van! balfelöl.) Hiszen ez tisztára animálása, belehecczelése, belehajszolása a fel- és az alperesnek a per tovább folytatásába. (Ugy van! balfelöl.) De van itt egy másik jelenség is, t. ház, amelylyel már a sajtójavaslat tárgyalása alkalmával találkoztunk. Ugyanis ez az illetéktörvényjavaslat is rendszeresiti a quérulánsok osztályát. Nevezetesen a 37. §., amely a viszontkereseti illetékekről, illetve a visszkereseti illetékek összegének megállapításáról szól, azt mondja — csak a legutolsó ide vonatkozó rendelkezéseit olvasom fel — hogy (olvassa) •. »Egyéb illetékek mértéke tekintetében azonban a kereseti és viszontkereseti követelés együttes összege irányadó.* Már hivatkoztam arra, hogy mennyivel liberálisabb a német reformjavaslat, — értem itt az 1878-iki reformjavaslatot, de ott azóta még nagyobb liberalizmust tapasztalok ezen a téren, —• ahol a viszontkereseti összegeket a kereseti összegektől elkülönítve vették illetékezés alá. Mennyivel liberálisabb az, amikor most azt látjuk, hogy a 37. § egyenesen bírósági querulánsokat fog majd rendszeresíteni. Mert mi következik be? Tegyük fel, hogy beperelnek egy különben fizetésképtelen alperest, akin úgysem lehet be venni semmit, de mondjuk, a felperesnek bizonyos szempontokból, esetleg prejudicziális kérdések eldöntése szempontjából, be kell perelnie az illetőt, ha mitsem tud is rajta bevenni; kereseti jog vagy örökösödési igények megállapítása, avagy egyéb szempontokból be kell perelnie azt a fizetni nem tudó alperest csak azért, hogy, mondjuk, egy elvi jelentőségű ítéletet provokáljon. Akkor az az alperes horribilis összegű viszontkereseti tétellel fog előállani s akkor az a felperes ahhoz a jótéteményhez jut az illetéktörvények intézkedései folytán, hogy fizetnie kell a viszontkereseti követelések tőkéje illetve tárgya utáni illetékeket is, minthogy a 37. §. nagy bölcsen ekkép rendelkezik. (Felkiáltások balfelül: Hallatlan !) Épen olyan ez, mint ahogy a sajtójavaslatokban is méltóztattak rendszeresíteni a quérulánsok intézményét, mert ez egyenesen alkalmat fog szolgáltatni majd az igazán konok perlekedési mániával megáldott uraknak arra, hogy üzletszerüleg zsarolásra használják fel ezt a fizetésképes felperesekkel szemben. (TJgy van! balfelöl.) Mert hiszen mi történik? Ugy-e bár, csak azért, hogy az az egyén, akin semmit sem lehet megvenni, ne támasszon ilyen horribilis és csakugyan alaptalan keresetet, a felperes még áldozatokra is képes, mert az áldozat még mindig kevesebbe kerül neki, mint a különben lerovandó birói határozati illeték. T. képviselőház! JSTem tartom morálisnak, hogy a javaslat pl. a végrehajtás korlátozására, felfüggesztésére és megszüntetésére vonatkozó intézkedéseket, valamint az ingatlannak végrehajtás alól való mentesítésére való határozatokat szintén fokozatos illeték alá veti, annál kevésbbé, mert nem azt az esetleges 52 K-át tartanám túlságos tehernek, hanem méltóztassék elgondolni, hogy az a mostan felperesként jelentkező volt alperes, aki most megint olyan nagy illetékkel lesz megterhelve, milyen nagy áldozatokat hozott a kincstárnak, míg az ő mostani alperese végrehajtási eljárás alá vonhatta. Ott voltak a felemelt bélyegilletékek, beadványi, jegyzőkönyvi illetékek, ott volt a felemelt határozati illeték, s akkor, amikor mindezeken túlesett és sikerült végrehajtási stádiumba jutni, s mondjuk, talán többet fizetett, vagy megszűnt időközben a végrehajtási joga a felperesnek, akhor megbünteti őt a törvényjavaslat még egy ujabb felemelt fokozatos illetékkel, amennyiben az eddig megállapított 2—5 koronás illeték helyett ujabb esetleges 52 K-ás határozati illeték alá veti, ami szerintem szintén nem méltányos és nem helyes, mert már ebben az ügyben a kincstár alaposan kivette bélyegilleték czímén a maga részét. T. képviselőház! Ami a kárpótlás kérdését illeti, — mert hiszen ez egy vesszőparipája ennek a javaslatnak, amint vesszőparipája volt az előadó urnak is, aki mindig azt hangoztatta, hogy a kincstár nem károsodhatik, s ez egy veres fonál, amely keresztülhuzódik az egész javaslaton, — én konczedálom és akczeptálom, hogy a
