Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

551. országos ülés Í9ik Julius 8-án, szerdán. 97 folyamodást esetleg az a bíróság intézi el, amely a megtámadott végzést hozta, nem képez alapot a felfolyamodási illeték visszatérítésére. Tehát a felfolyamodás nem is ment fel a felebbezési bírósághoz és mégis le kell a felebbezési bíró­ság illetékét róni. Az a bíróság, amelyhez volta­képen fordult volna és amelynek intézkedéseit akarta volna provokálni a felemelt illetékkel, az nincs is a világon, az ebben az esetben nem is létezik, mégis azt mondja a javaslat, hogy a visszatérítésre ez igényt nem ad. Ezt, én t. kép­viselőház, nem tartom helyesnek és jogosnak. Jaczkó Pál: Sőt egyenesen jogtalan! Ábrahám Dezső: Van azonban egy még nagyobb atroczitás ebben a javaslatban, amit nem kívánok a t. pénzügyminister rovására fel­hozni, mert elismerem, hogy ez benn volt az 1894: XXVI. t.-ezikk intézkedéseiben is. Ha azon­ban annyira méltóztatnak hangoztatni a méltá­nyosság álláspontját, akkor az az egy bizonyos, hogy evidens érdeke lett volna a méltányosság­nak, hogy ezt a 66. szakaszt ne azzal a szö­veggel hozzák meg, amely azt mondja, hogy a felebbezési illeték visszatérítésének még abban az esetben sincs helye, ha azt a felebbezési visszautasították vagy visszavonták. Valóban nagyon súlyos szavakat kellene használnom, ha a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését a maga érdeméhez képest akarnám bírálni. Ez ismét nem az, t. képviselőház, amit egyrészről a jogkereső közönség, másrészről pedig az ügyvédi érdekek — amelyeknek méltánylá­sát kilátásba méltóztatott helyezni — az igen t. pénzügyminister úrtól várhatott volna. Itt a kincstár illetéket vesz olyan szolgáltatásokért, amely szolgáltatásoknak semmiféle állami hiva­talnok, semmiféle bíróság eleget nem tett, sőt eleget tenni nem is akart. (Igás! TJgy van! bálfelöl.) Ezt én csak olyan dolognak tartom, t. képviselőház, amely alkalmat szolgáltat a kincs­tárnak arra, hogy mennél jobban felsrófolhassa az igazságnak, sőt annak az igazságnak az árát, amit nem is szolgáltattak ki. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Azt mondják, hogy a szocziális kérdések és a kisemberek érdekei elő­térbe vannak helyezve ennek a javaslatnak intézkedéseiben. Hát, ugyebár, a kisemberek tömegének legnagyobb része fizetési meghagyá­sos, vagy pedig községi bíróság előtti perekben érvényesiti jogigényét. A fizetési meghagyások­nál sem látom azt a méltányosságot, amelynek a kisemberekkel szemben érvényesülnie kellett volna. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A polgári perrendtartás 5-97. §-a alapján, ha ez a fizetési meghagyás hatályát veszti, egy később ugyan­ezen ügyben folyamatba tett eljárásnak itt már lerótt illetékét nem lehet betudni a későbbi Határozati bélyegbe. Ez sem méltányos dolog, mert a kincstár itt újra egy rókáról két bőrt fog majd lehúzni. (TJgy van! a baloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. T. képviselőház! Eddig méltányoltam és méltattam a javaslatot a mérséklés szempontjából. Bakonyi Samu: Arról koldulhat! Ábrahám Dezső: Méltóztassék most meg­engedni, hogy a moralitás, vagyis helyesebben mondva, az immoralitás szempontjából is mél­tassam. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A javaslat 14. és 15. §-ai a bírói határo­zatok illetékeivel foglalkoznak és kimondják azt, hogy bizonyos birói határozatok miképen bélye­gezendők, illetőleg miképen fizetendő készpénz­ben az eljárás ellenértéke 5000 koronán túl. Itt egy óriási immoralitást kontemplál a javaslat 20. §-ában. Igaz ugyan, hogy a 20. §. bizonyos mérsékléseket állapit meg, például egyezségkötéseknél, ahol a bélyeg, illetőleg hatá­rozati illetéknek fele van megállapítva, azután az elismerésnél, a részben vagy egészben való elismerésre vonatkozó ítéleteknél, ámbár — őszin­tén megvallom — ezt sem tartom egészen mél­tányosnak; szerintem ez sokkal kisebb tétel lehetett volna, mondjuk egynegyed rész, mint­hogy a felek voltaképen érdemleges vitatkozásba, tárgyalásba itt még nem is bocsátkoztak. Bakonyi Samu: Azért nem szolgált meg a biró! Ábrahám Dezső: És amikor még a telje­sítési határidő is rövidebb, — nyolcz nap, — akkor ilyen, bár mérsékelt, de mégis aránylag nagy illetékkel, fél illetékkel állunk szemben. Itt sokkal mérsékeltebb, esetleg egynegyed rész illetéket kellett volna megállapítani. A 20. §-ban egy furcsasággal, ha igazán akarnám magamat kifejezni, egy immoralitással találkozunk. (Halljuk! Halljuk! bálfelöl.) Ez az immoralitás az, amit én most fejtegetni akarok. Azt mondja nevezetesen a 20. §. utolsó bekezdése, hogy a fél illeték levonandó akkor is, ha a felperes követeléséről egészben, vagy részben lemond s az ellenfél az elismerés vagy lemondás értelmében vég- vagy részitéletet nem kér. A bíróság tehát még nem is jut abba a helyzetbe, hogy tőle a fél határozatot provokál­jon, de a birói határozatok után járó illetékek­nek habár felét, mégis le kell rónia. Elismerem, hogy ebben sem hibás ezúttal az igen t. pénzügyminister ur saját személyében, mert hiszen ez benne volt már a régi intézke­désben is. Teljesen honorálom ezt az álláspon­tot, de nem méltányos ám, t. ház, a kiáltó el­lentéteket, a kirívó igazságtalanságokat venni be egy olyan javaslatba, amely viszont minden más intézkedésével azon dolgozik, hogy az igaz­ságszolgáltatást igénybe vevő polgárságot a legnagyobb mértékben megterhelje. Bakonyi Samu: Ott is, ahol igénybe sem veszik. Ábrahám Dezső: Ott, ahol nem veszik igénybe az igazságszolgáltatást, mégis csak méltányos dolog lett volna, hogy az igénybe nem vett igazságszolgáltatást legalább ne fizessék meg. A szakasznak ezt az intézkedést nemcsak inél­13

Next

/
Oldalképek
Tartalom