Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

94 551. országos ülés 19ih Julius 8-án, szerdán. redukálhatok; ha pl. egy jelzálogilag bekebele­zett kölcsönről van szó, ahol megfelelő másod­fokú bélyegilletékkel ellátott okirat van — mert hiszen ugyebár minden jelzálogkölcsönnél már a telekkönyvi rendtartás értelmében is kell, hogy egy alapul szolgáló okirat legyen, ha nem hitelbiztosítéki okiratról van szó, amelyet ujab­ban, szerintem teljesen méltánytalanul, másod­fokú illetékkel rónak meg — mondom, az ilyen kötvények után állandóan másodfokú bélyeg jár. Az 1894: XXVI. t.-cz.-nek emiitett 27. §-a megadta azt a kedvezményt, azt a könnyí­tést ezen jelzálog adósoknak, hogy megengedte, hogy egyezség esetén az itt lerótt másodfokú bélyegilleték betudassék az egyezségi bélyeg­illetékbe és a legtöbb esetben a birói egyezség­nek illetéke tényleg nem is tett ki többet egy koronánál, amely jegyzőkönyvi bélyeg gyanánt volt feltüntetve. A t. pénzügyminister urnak ezt az intéz­kedését azonban ebben a törvényjavaslatban — fájdalom — sehol sem tudom feltalálni. Pedig ennek sokkal nagyobb jelentősége van, mint azt az igen t. pénzügyminister ur gondolja, mert hiszen — fájdalom — a magyar földbirtok túlnyomó részben nagyon de nagyon meg van terhelve. Mindenféle adatot, mindenféle lehető­séget meg kellene ragadni, hogy a ( földbirtoko­sok terhein lehetőleg könnyitsünk. Mert, t. kép­viselőház — anélkül, hogy a tárgyamtól csak bármennyire is el akarnék térni — megemlí­tem, hogy a földbirtok mennyire meg van ter­helve illetékkel és egyéb terhekkel. Egy igen értékes tanulmány foglalkozott ugyanis most azokkal az illetékekkel, melyek felemelendők ós azokkal, melyek megfelelő mér­tékben leszállitandók. E tanulmány, t. képviselő­ház, szembeállítja a kapitalisztikus köröket az agrár-érdekekkel és kimutatja azt, hogy igenis összes illetéki rendszabályaink, törvénykezéseink és rendeleteink mind egyenesen a kapitaliszti­kus érdekeknek szolgálatában lettek megalkotva. A föld- és házbirtok összes értékét a Fellner-féle kimutatás, körülbelül 26 milliárd koronára becsüli. Már most, t. képviselőház, ennek a föld- és házbirtoknak évi közterhe körülbelül 330,524.000 K-ra tehető. Ez az 1912-es statisztikának eredménye. Már most, ha a föld- és házbirtok értékét, a 26 milliárdot, az évi közterhek szolgáltatással szembeállítjuk, ez ugyebár a vagyonátlag szempontjából meg­felel 1-26%-nak. Már most hogyan áll ezzel szemben a kapita­lisztikus érdek ? Legyen szabad megemlítenem, hogy az adómentes és adóköteles értékpapír­állomány név- ós illetve forgalmi értéke, szintén az 1912-es statisztika alapján, 21.211,391.000 K-ra tehető. Hogy ezek az adatok helyesek-e vagy sem, egész pontossággal érte kezességet vállalni nem lehet, de oly nagy tudós állította össze, mint Fellner, aki ezekkel a dolgokkal régóta foglalkozik. Ennek a 21 miliárd érték­papírállománynak az évi közterhe nem tesz ki többet 21,816.000 K-nál. Már most méltóztassék egy kis összehasonlítást tenni az értékpapirállo­mány és a földbirtok értékei és azoknak évi közterhe között. Látjuk, hogy mig a föld- és házbirtok közterhe a vagyonátlag szempontjából 1'26%-ra tehető, addig az adómentes és adó­köteles értékpapírok évi közterhe 26 milüó és egynéhány százezer koronára tehető, ami a vagyonátlag szempontjából 0'12°/o-ot tesz ki. Ott, tehát ahol mindig az agrárérdekeket akarjuk előtérbe tolni, ahol azt mondjuk, hogy kötelességünk, mint agrikultur államnak ezeket az érdekeket lehetőleg istápolni, látjuk, hogy ép a földbirtok és házbirtok körülbelül tízszer nagyobb megterhelést visel, mint a részvény­társaságok és értékpapírok értéke. T. képviselőház ! Amikor ily jelenséggel ta­lálkozunk, amikor nekünk arra kellene töre­kednünk, hogy a földbirtokos osztályt lehetőleg kihozzuk ebből a kétségbeesett, eladósodott helyzetéből, amilyennel talán — daczára a nagy vámvédelemnek — egyetlen kulturáltamban sem találkozunk: akkor nem találom sem helyesnek, sem méltányosnak és ami a legfontosabb, sem czélszeriinek, hogy oly intézkedéseket, amelyeket az 1894. évi XXVI t.-cz. 27. §-a kontemplált, ebből a javaslatból az igen t. pénzügyminister ur kihagyjon, mikor ez egyenesen kái*osoclására van azoknak a földbirtokos elemeknek, amelyek eddig is tízszer nagyobb adóteherrel vannak megterhelve, mint a kapitalisták. Pedig ne méltóztassék azt hinni, t. kép­viselőház, hogy ebben a javaslatban szocziális szempontok érvényesülnek mindig, ahogy han­goztatják az urak. Mert hiszen, hogy állunk a nagy bankokkal szemben ? Én nem vagyok anti­kapitalista, fájdalom, nem tartozom közéjük sem, nem akarok hangulatot sem kelteni a nagy­bankok ellen, azonban a helyzet az, hogy mikor ezek a nagybankok egy kölcsönt folyósítanak, gondoskodnak arról, hogy megfelelő perköltség­biztosíték kebeleztessék be. Csinálhat a pénz­ügyminister ur még jobban felemelt illetékeket, — akkor sem a nagybankok fogják azt meg­fizetni, hanem az adózó polgárok, a különben is eladósodott, teljesíteni alig képes egyének. (Igaz! JJgy van! bal/elől.) Pedig ezeknél a bekebelezéseknél nemcsak a másodfokú illetéket kell leróni, mert a tőkén kivül még a perköltségbiztositék után is meg­veszi a kincstár a 07 % bekebelezési illetéket, mert a kincstár soha semmiféle üzleten nem vesztett és most sem fog. Ha pedig eddig száz­ezer koronás kölcsön után háromezer korona volt a perköltségbiztositék, akkor ezentúl tízezer korona Jesz. Tessék elgondolni, hogy állandóan panaszkodunk pénzhiányról, zálogleveleink ár­folyamának csökkenéséről és arról, hogy nem tudunk számukra uj piaczokat szerezni, sem a régieket — pl. az elvesztett francziát — vissza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom