Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-544

526 5U. országos ülés 191b június 18-án, csütörtökön. Illés József előadó : T. ház ! Blalió Pál országgyűlési képviselő ellen a pozsonyi kir. ügyészség vádat emelt a büntetőtörvénykönyv 172. §-ának második bekezdésébe ütköző nyomtatvány utján elkövetett nemzetiség elleni izgatás vétsége miatt a Newyorkban megjelenő »Slovensky Sokol« czimü tót nyelvű újság 1913. évi április hó 15-én kiadott 7. számában »Slovenská Otázka Skolská« felirat alatt közzétett és Magyarországon terjesztett czikknek egész tartalmáért. E czikknek egész tartalma a nemzetiség elleni izgatás tényálladékának ismérveit kimeríteni látszik. Minthogy a czikk szerzője annak jelzése szerint az illető képviselő, az okozati összefüggés tehát meg van állapítva és illetékes hatóság, a pozsonyi főügyészség kéri a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, zaklatás esete pedig fenn nem forog : a mentelmi bizottság tisztelettel javasolja, hogy Blahó Pál országgyűlési képviselő mentelmi joga ez ügyben függesztessék fel. Elnök : Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánilom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat : Méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát, mely szerint Blahó Pál képviselő ur mentelmi joga ez ügyben felfüggesztessék, elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Elfogadtatik, ehhez képest mondom ki a határozatot. Következik a napirend 9. pontja : A mentelmi bizottság jelentése Bartos János képviselő UT mentelmi ügyében (írom. 1049). Az előadó ur teszi meg a jelentést. Gueth Gyula eló'adó : T. ház ! A képviselőház mentelmi bizottságának megbizásából van szerencsém a mentelmi bizottság javaslatát Bartos János országgyűlési képviselő ur mentelmi ügyében a következőkben ismertetni : A nagymányaí csendőrörs feljelentette Bartos János képviselőt azért, mert nevezett képviselő 1913. szeptember 24-én a nagymányai községházán hatósági engedély nélkül népgyűlést tartott és a csendőrörs felhivásának ellenszegülve a népgyűlést feloszlatni nem akarta. A verebélyi járás főszolgabirája e miatt a kihágási eljárást megindítván nevezett képviselő ellen, megkereste a képviselőház elnökségét, hogy nevezett képviselő mentelmi joga ezen kihágási eljárás lefolytathatási czéljából függesztessék fel. Minthogy azonban a belügyminister és az igazságügyminister urnak 1909. évi ben 65.000. szám alatt kiadott rendelete 16. §-a értelmében kihágási ügyekben a megkeresés azon megyei tiszti főügyésztől kell! hogy beérkezzék, akinek területén a kihágás elkövettetett és igy nem illetékes fórum kereste meg a képviselőházat a mentelmi jog felfüggesztése végett, ennélfogva a bizottság azt javasolja a háznak, hogy Bartos János képviselő ur mentelmi jogát ezen ügyből kifolyólag ne függessze fel. Elnök : Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. házat : Elfogadja-e a mentelmi bizottság javaslatát, mely szerint Bartos János képviselő ur mentelmi joga ez ügyből kifolyólag ne függesztessék fel, igen, vagy nem ? (Igen!) Elfogadtatik. Ehhez képest mondom ki a határozatot. Következik a • napirend 10. pontja : a mentelmi bizottság jelentése Sztranyavszky Sándor és Almásy László orsz. képviselők mentelmi ügyében (Tr. 1050). Az előadó ur fogja megtenni jelentését. Gueth Gyula előadó : T. képviselőház ! A polgárok választójoga ellen elkövetett vétség és súlyos testi sértés vétségével vádolt Sztranyavszky Sándor és Almásy László országgyűlési képviselők mentelmi ügyében a budapesti királyi főügyész 245. szám alatt megkeresést intézett a képviselőház elnökségéhez az iránt, hogy ezen cselekményekből kifolyólag Sztranyavszky Sándor és Almásy László képviselők mentelmi ügyében az eljárást indítsa meg. Bár a megkeresés a Bp. 40. §-a szerint illetékes hatóságtól érkezett, a mentelmi bizottság az iratokból kitetszőleg megállapítja a következő tényállást: Középj^alojtán 1913. évi február 23-án az ipolysági képviselőválasztást megelőző napon a Beniczky-párti választók és ezek között Cservocs János és társai anélkül, hogy a Jankovich-párti választók között volt Sztranyavszky Sándor és Almásy László képviselők erre bármily okot is szolgáltattak volna, ezen képviselőket az utczán körülvették, szidalmazták, fenyegették, majd Sztranyavszky Sándort egy kővel nyakszirten dobták, ugy, hogy a képviselő a földre rogyott. Ekkor reá rohantak, ütötték, rúgták, csizmasarokkal taposták és vérében fetrengve otthagyták, majd mikor azt látták, hogy a képviselő a szenvedett sérülések folytán támadt ájulásából magához tért és egy szomszédos házba akarván menekülni odavánszorgott, ismét utánarohantak, a földhöz verték, csizmasarokkal taposták, ütötték, verték, ugy, hogy több odasereglett egyénnek védelme volt szükséges életének megmentéséhez. Az ügyészség 1913. év május 5-én ezen cselekményből kifolyólag hozzá intézett feljelentés folytán 1913. márczius 13-dikán elrendeli a vizsgálatot Cservocs János és tettestársai ellen és pedig súlyos testi sértés büntette miatt és csak azután, amikor a vádlottak már vizsgálat alatt állanak, márczius 26-dikán emelnek nevezett képviselők ellen vádat a büntetőtörvénykönyv 185. és 301. §-aiba ütköző vétségek miatt. Nyilvánvaló ebből, hogy a súlyos testi sértés büntette miatti viszonvádat itt a már vizsgálat alatt álló azon terheltek emelték a képviselők ellen, akiknek érdekükben állott, hogy a viszonváddal, ezen őket fenyegető kellemetlenségeit és következményeit mintegy enyhítsék, részben elhárítsák és ezen okból emeltek az illető képviselők ellen viszonvádat. A királyi ügyészség a Btk. 185. §-ára alapított vád miatt a vád képviseletét nem vállalta Almásy László ellen, ellenben Sztranyavszky Sándor képviselő ellen ezen kihágásból kifolyólag vádat emelt, míg a 301. §-ra alapított könnyű testi sértés vadja miatt a vád képviseletét nem vállalta.