Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-530

72 530. országos ülés 1914 április 24-én, pénteken. helyen. Amint t. barátaim, Rakovszky és Kostyál utaltak is reá, a pótadó rohamos növekedésének valamely módon útját kell állni és a községeknek ebben a tekintetben segítségükre kell jönnünk. Ez olyan kérdés, amelyet a maga teljes komolyságában és nehézségében érez maga a kormány, elsősorban a bolügyminister. Mert különös helyzet az nálunk, hogy addig, mig a legkisebb országos adóemelés nagyviharokat képes kiváltani, mig a vármegyéket megszorítjuk abban a tekintetben, hogy 5%-on túl ne vethessenek ki adót és az 5%-on felüli 2%-nyi adóemelés már egyenesen törvényhozási intézkedéseket kivan, amíg a városok pótadóemelése rendesen intelligens testületek hosszas vitái után történik meg és a kormány ellenőrzésének tárgya, addig a községekben egy pár írástudatlan egyén javaslatára rövid pár szóval előterjesztett indokolás mellett 400—500%-os pótadót vethetnek ki. (Igaz! Ugy van!) Sőt amint igen helyesen méltóztatott reá utalni, nem is kérdezik a községtől, hogy akarja-e, hanem egyszerűen belediktálnak törvényes intézkedésekkel, rendeletekkel olyan kiadásokat, mely kiadások azután elviselhetetlenül növelik meg a pótadót, s amint szintén helyesen méltóztatott megjegyezni, egy szegény községben egy pár elhagyott gyermek eltartási költsége évekre 100 perczenttel emelheti a pótadót. Ebben a tekintetben nem habozom kijelenteni, hogy a burokban sincs mindenütt elég érzék arra, hogy mikor és meddig szabad dédelgetni a községeket. Találkozunk igen nagy számmal olyan esetekkel, hol a községek autonómiáját akarták felfüggeszteni azért, mert a község ellenállott egy nagy díszes jegyzői lakás vagy egy nagy díszes iskola felépítésének. A község nem érvelt semmi egyébbel, mint hogy azt mondta: én elismerem, hogy szükség van ezekre, de csináljanak egyszerűbbet, csináljanak olcsóbbat, ne olyat, amely a község anyagi erejét felülmúlja. De én láttam, t. ház, 800%-on felüli pótadót, mert a községet rákényszeritették egy nagy díszes és a viszonyoknak meg nem felelő iskolai épület létesítésére. Körjegyzői lakásokkal, körorvosi lakásokkal és sok egyéb intézkedésekkel oly időkben terhelték meg a községeket, midőn azok anyagi ereje nem volt elegendő erre és oly módon, mely túlságosan súlyos és elviselhetetlen terheket rótt rájuk. (Felkiáltások jobbfelöl: Nagy sasi hóbort.) Szükségesnek látom tehát, t. ház, hogy minden ilyen intézkedésnél mérlegeltessék a község anyagi ereje; ne kényszeritsük azt erején felüli áldozatok hozatalára, még olyan szép és nagy eszmékért sem, még olyan megvalósítandó czélokért sem, mint a kultúra, (Helyeslés a jobboldalon.) hanem ahol azt meg kell valósítani, -ott jöjjön segítségére az állam, vagy történjék gondoskodás arról, hogy hosszabb időkre osztassanak fel ezek a terhek, ugy hogy a czél megvalósíttassák, de a község lakossága ne terheltessék meg túlságosan. (Helyeslés.) Ezek csak egyes szórványos esetek, de általában foglalkozni kell a községi pótadó rendezésének kérdésével. Erre igen jó alapot teremt meg az a háztartási statisztika, amelyre ismételten hivatkoztak a t. szónok urak is, amelyet a statisztikai hivatal eléggé meg nem becsülhető lelkiismeretességgel, buzgósággal és nagy munkával összeállított. Ezen az alapon elindulva, miután most már tiszta kép van előttünk, foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel és annyit bejelenthetek a t. háznak, hogy a pénzügyminister úrral együtt foglalkozunk is azzal. (Helyeslés.) A községi pótadók nagyságának kérdésével kapcsolatosan ismételten felhangzik az a panasz, hogy az állam segít a városokon, az állam segit a vármegyéken, de nem segit a községeken. Hát bocsánatot kérek, elismerem, hogy az államnak segítenie kell a községeken is, de állítom és vitatom azt, hogy az állam igenis segített csak a közel múltban is és segített épen ez a kormány is a községeken. Mert amikor a község első tisztviselőjének, a jegyzőnek fizetésére a törvényhozás négy millió állami javadalmazást bocsát rendelkezésre, (Ugy van!) anélkül, hogy ehhez a községektől ujabb megterheltetést kívánna, azt hiszem, hogy akkor az állam, a törvényhozás igenis nagy segítséget adott a községeknek, mert az ő tisztviselőiket, az ő embereiket javadalmazta és nagy segítséget adott, mert ehhez nem az ő hozzájárulásukat kívánta, hanem egészen az állam vállalta magára ezt a terhet. De ugyanezen szempont alá esik a körorvosi fizetésekhez adott állami kiegészítés és a körorvosi nyugdíjalap megteremtése is. Azt hiszem, hogy a reformok terén előbbre haladva még sokat fogunk találni, ahol közvetlen segítségére jöhetünk a községeknek. E segítségek közé tartozik pl. a költségvetés keretében a segédjegyzői intézménynek államsegélylyel való előmozdítása, amely czélra már eddig is nagy összeget áldozott a törvényhozás. Most is fogunk áldozni, ámbár ebben a tekintetben nem haladhatunk oly gyors tempóban, mint amily rohamosan az igények jelentkeznek. Erre vonatkozólag már most ki kell jelentenem, hogy már ma is több kérvény van bent, mint amennyit a közel jövőben kielégíteni tudunk. Ennélfogva általános elvekre kell támaszkodnunk és általános adatok alapján kell eldöntenünk azt, hogy elsősorban és legfőbbképen oda juttassuk ezeket a segélyeket, ahol ezekre a legnagyobb szükség van; elsősorban a szegényebb községeknek, ahol magasabb a pótadó, ahol több község van egy körjegyzői körben és mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy egy segédjegyzővel lássuk el a nagyobb körjegyzői köröket, mert igen gyakran merül fel már egyes községek részéről az az igény, hogy