Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-530

ö30. országos ülés 191í április 1k-én, pénteken. • 73 második és harmadik segédjegyzői, vagy jegyzői állásokra is adassék meg ez az államsegély. Lassúbb tempóban kell haladnunk a segédjegyzői állások szervezésénél azért is, mert ma már a jegyzői és segédjegyzői illetmények rendezésére vonatkozó törvény következtében nem ezer koronára, hanem 1600 K-ra megy a segédjegyzői fizetés, amelynek megfelelő részét az államra átvállalva, ugyanazon összegből már sokkal kevesebbet fogunk létesíthetni. Rakovszky Iván igen t. barátom azt az igen érdekes eszmét jjenditette meg, hogy a kisebb községeknél ne kívánjuk annak a nagy ajjparátusnak fentartását, amelyet ma a községi törvény megkíván, amely nem működhetik helyesen, hanem túlságosan nehézkessé teszi a községi adminisztrácziót. Ebben a tekintetben csak megerősíthetem t. barátom adatait, mert a gyakorlati életben volt alkalmam azt tapasztalni, hogy egyes szegényebb, eldugott községekben, vagy ott, ahol a kivándorlás nagy arányú, nemcsak hogy képzett, intelligens, bizonyos kvalifikáezióval bíró embert nem lehet találni, de egyáltalában nem igen lehet kapni kellő számú nagykorú férfit a községi, elöljáróság]', esküdti, birói, kézbesítői és képviselőtestületi helyek betöltésére. Ilyen helyeken nincs szükség ennek a nagy apparátusnak a fentartására. El tudok képzelni olyan megoldást, hogy a közigazgatási reform alkalmával az ilyen községeknek meghagyjuk, mint helységeknek, a gazdasági ügyeik vitelét, azonfelül rendfentartási hatáskörüket, de emellett a reform létrejöhetne oly irányban, hogy a képviselőtestület mint autonóm szerv, több község összekapcsolásával működjék és hogy ezekben, az eddigivel szemben, a jegyzőnek bizonyos nagyobb vezetőszerep adatnék. (Helyeslés.) Ami a jegyzői állásokat illeti, azt hiszem, hogy a jegyzői fizetésekre vonatkozó törvényjavaslat előterjesztése alkalmával tett kijelentéseimmel igazolhattam mindenekelőtt azt, hogy a maga teljes értéke szerint meg tudom becsülni a jegyzői kar munkakörét és hogy az ő közjogi helyzetük iránt is kellő érzékkel birok. Azonban én is osztozom abban a felfogásban, hogy jövőben is a jegyzőket elsősorban és legfőképen községi tisztviselőknek kell megtartanunk (Helyeslés.) és nem arra kell törekednünk, hogy a körjegyzőségekből külön ujabb kis járásokat teremtsünk, hanem arra, hogy a jegyző maradjon meg a községben és ott működjék eddigi szép feladatai körében, amelyeknek pontos és arányosabb teljesithetése czéljából a hatáskörét ki kell bővíteni. (Helyeslés.) Mikor a jegyzői intézményről beszélek, rá kell térnem a községi közigazgatási tanfolyamokra, amelyekre vonatkozólag azt jelenthetem a t. háznak, hogy az uj rendszer, amelynél fogva négy tanfolyamot létesítettünk és ezekbe tömöritettük a jegyző-jelölteket és amelyekben most intenzivebb, rendszeresebb oktaKÉPVH. NAPLÓ, 1910—1915. XXIV. KÖTET. tást adunk nekik, bevált; ezek a jegyzői tanfolyamok sikerrel működnek és oda fognak vezetni, hogy mindinkább fog szaporodni a jegyzői karban a teljesen képzett és feladatainak megvalósítására alkalmas uj elem. Itt külön felemlíteni kívánom, hogy egy aránylagosan megállapított tétel van felvéve a nemzetiségi nyelvek tanítására a jegyzői tanfolyamoknál. A ministerelnök ur a házban lefolyt nemzetiségi vita alkalmával már felemiitette, hogy a kormány nemzetiségi programmjának megfelelően és a közigazgatás czélszeiüségi szempontjából is a közigazgatási tanfolyamokon rendszeresitette a nemzetiségi nyelvek tanítását. Rendszeresítettük ezt, mert azt tartjuk, hogy olyan tisztviselő, aki a nép között, a népért és a néppel dolgozik, nem tudja a maga hivatását teljesíteni, ha annak a népnek a nyelvét nem birja (Igás! Ugy van!) és hogy csak az a tisztviselő alkalmas a nép jó irányba való vezetésére, aki a nép szivéhez annak a népnek a nyelvén tud szólni. Az a tisztviselő, aki a nép szivéhez nem tud hozzáférni, a népnek nem tud tanácsadója, vezetője lenni. (Helyeslés.) Ez a felfogásom nemcsak azért, mert az igazság és az egyenjogúság azt kívánja meg, de azért, mert az állam czélja, a magyar nemzet érdeke is az, hogy azok a tisztviselők, akik a nemzetiségi vidékeken működnek, értsék, tudják a nép nyelvét, tudják meghallgatni az ő panaszait és tudják eligazítani az ő dolgát, tudják vele megértetni azt, amit tőle kívánnak. A legjobb nemzetiségi politika, szerény nézetem szerint, a jó közigazgatás, (Igaz! Ügy van! Élénk helyeslés.) a jó közigazgatás feladata pedig az, r hogy hozzáférjen a nép szivéhez, lelkéhez; (Elénk helyeslés és ta}7S.) hogy ne csak parancsolni, rendelkezni tudjon, hanem tudja megnyerni a népnek bizalmát, szeretetét is, tudjaőt helyes irányban vezetni és befolyásolni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) És itt legyen szabad kitérnem arra, amit Vajda Sándor képviselő úr mondott arra vonatkozólag, hogy a román vidékeken olyan orvosokat tartanak, akik nem tudnak románul és román orvosokat nem alkalmaznak. Vajda Sándor urnak többi észrevételére a ministerelnök ur megadta a kellő választ. En erre a szakkérdésre akarok válaszolni és azt akarom neki mondani, hogy mutassa meg nekem azokat a román körorvosokat, akik jönni akarnak. Van 386 üres körorvosi állásom. Szívesen látom őket; parancsoljanak jönni, szívesen megválasztják őket oda. (Igaz! Ugy van!) Ami pedig azt illeti, hogy a nemzetiségi vidékeken levő orvosaink nem akarnák megtanulni a nép nyelvét, bocsánatot kérek, ez ellen tiltakozom; tiltakozom összes orvosaink nevében, (Helyeslés) mert ha valakinek a lelkében kell, hogy humanizmus legyen, akkor az az orvos és az orvos, a saját ösztönéből és becsületességéből 10